Mit nézzünk júniusban? – A Punkt fotókiállítás ajánlója

A Mint Te és Én című kiállítás a kortárs magyar fotóművészet témáit, technikai kísérleteit, műfaji sajátosságait, valamint a médium különböző határátlépéseit mutatja be 31 fiatal fotográfus 70 műalkotásán keresztül. A Mai Manó Házban megrendezett tárlat a fotográfia eszközével megjelenített egyéni hangok bemutatására törekszik egy nemzedék személyes, korszakos megélésein keresztül. A kiállítás azt vizsgálja, hogy van-e koherencia az 1980 utáni korszak sajátos politikai légkörében született, a digitális bumm pillanatát testközelből megtapasztaló, annak termékeit készségszinten használó egyének megéléseiben? Beszivároghatnak-e tudat alatt ezek a megélések a fotográfusok munkáiba?
A Mint Te és Én címválasztás az egyén függetlenségét és személyes identitásának kifejezését szimbolizálja, az intim énre testünkre, annak kiterjesztett határaira utal. Jelent különállást és társas magányt, de jelenti a közösséget, legyen az virtuális vagy valós, és az összetartozást is.

Standovár Júlia Everyday dilemmas (Mindennapi dilemmák) című munkája a mindennapi kudarcokról, a döntéshozatal lélektanáról, a szorongás különböző formáiról szól. A sorozat képei a COVID alatti karantén időszakban felerősödött jelentésű rutinok ismétlődő mintáiból, a bezártság érzéséből építkeznek. A koronavírus-járvány kapcsán közvetlen életveszélyről már kevés szó esik, a pszichológiai hatásairól pedig szinte semmi, miközben nagyon is érezzük, hogy a karantén óta valami megváltozott. Az izoláltság, a tétlenség, az unalom rendkívül rossz hatással volt a magányosokra, sokan depressziós epizódot éltek át miatta, az eleve szorongásra hajlamosak állapota pedig tovább súlyosbodott. Volt, aki a karantént csak alkohol, antidepresszáns vagy egyéb tudatmódosítók alkalmazásával bírta ki.

Szabó Judit Balogh Rudolf-díjas fotóművész gimnazista kora óta fényképez. Középiskolai tanulmányait követően 1976-ban végzett a Szakmunkásképző Intézet Fényképész Szakán. 1981 és 1985 között a Fiatal Fotóművészek Stúdiója tagja volt, 1998-ban nyert felvételt a Magyar Fotóművészek Szövetségébe. Több ösztöndíjat nyert, főbb publikációi a „Zottigheid” (Leiden, 1992.) és a „Csak képek” (Budapest, 2006.). Képei most Összegzés címmel a Magyar Fotográfiai Múzeumban megrendezett kiállításon láthatók.

A turista személyében és működésében az ember-természet viszony számos problémája tetten érhető, például a város, kultúrtáj és természet elválasztása vagy a környezetünkből tájat formáló esztétizáló tekintet. Mindezen keresztül felsejlik maga a természet, mint társadalmi konstrukció. Visszatérhetünk hétvégenként egy paradicsomi létállapotba a város határát átlépve, vagy érjük be a friss levegővel és azzal, hogy a domboldalból, az Aussichtspunktról visszanézve megkereshetjük a házunkat? Németh turistatérképek sérüléseit képalkotó eszközként felhasználó diplomamunkája mellett többek közt infracsapdával készült és generatív mesterségesintelligencia-programot eltérítő munkákat is láthatunk a Foton Galériában.

Az УYY egy rövidítés, amely a Україна szót – Ukrajna szláv jelentése – és utána Yelena Yemchuk, a könyv szerzőjének monogramját jelöli. Az ukrán származású művész és fotográfus könyve egy személyes vallomás, amely humorral átszőtt, ugyanakkor felkavaró történeteket mesél egy háborúban álló országból, összemosva a valós és a képzeletbeli közötti határokat. A projekt a szerző fotóit, személyes archívumát és saját festményeit egyesíti. A képek által felvillantott jelenetek egy időtlen, álomszerű világba való utazásra invitálnak bennünket. Az gyerekkori emlékek és látomások között barangolva titokzatos nosztalgia érzése foghat el bennünket olyan emberek és helyek iránt, amelyeket nem is ismerünk. Yelena Yemchuk érzelmeket közvetít. Gyermekkorról, szabadságról és háborúról ironikus könnyedséggel, ugyanakkor mégis megrendítően mesél.

Öt éve volt az Artphoto Galériában a Hauer 65 kiállítás, most lenne aktuális a 70, de Hauer Lajos nem akarja a tőle megszokott pillanat-sűrítményeket lírai tónusaiban kiállítani most. Nem a csendes belső világa hasadt meg, hanem a megszokott külső világ kezd hasadni. Feltartóztathatatlanul közelgő klímakatasztrófa, világjárvány és háború, annak minden borzalmával, intellektuális és erkölcsi dekonjunktúra. Hauer nem tud és nem is akar nem reflektálni minderre. Nem konceptuális kiállítás ez, ugyanúgy belső érzéseit tükrözi, csak talán most kevésbé csendesen.

Dr. Hardi Richárd szemorvos és szerzetes huszonhét éve gyógyít Afrika szívében, a Kongói Demokratikus Köztársaságban. Richárd doktor a két magyarországnyi területű megye központjában, Mbuji-Mayiban dolgozik, a térség egyetlen jól felszerelt műtőjében. Hajdú D. András fotóriporterként és dokumentumfilmesként 8 éve csatlakozott az orvosi misszióhoz. Dokumentálja fotóban és mozgóképben Hardi doktor mindennapjait, mivel szeretné keretbe foglalni a doktor élettörténetét egy könyv formájában. További kiutazást tervez Kongóba 2023 közepéig, hogy a hiányzó „mozaikok” elkészítésével befejezhesse a folyamatban lévő munkát, mindezt szeretné a nagyközönségnek is megmutatni egy kiállítás formájában, amit a PhotoLab terében valósítottak meg.

Szécsi Noémi Nem eshet örökké című sorozatának fókuszában érzelmileg nagy mélységeket megélt nők állnak, akik lelki erejüket a boszorkányság különböző ágazataiban találták meg. Hisznek a mindennapi jelekben; abban, hogy képesek saját sorsukat irányítani, és hogy egy olyan világ ismerői, ami az avatatlanok számára láthatatlan. Az általuk megélt valóság részletei mellett egy olyan nőképet mutat be Szécsi, amelynek köszönhetően a boszorkány szó új jelentésekkel gazdagodik. Magába foglalja az évszázados szenvedések fájdalmát, az ebből következő társadalmon belüli alárendeltséget, és önmaga újraértelmezésére is képes. A kiszolgáltatott nők erejét hirdeti, akik kirekesztettségükben egymásra találva közösséget teremtenek maguknak. A valahova tartozás elemi igénye az egyénnek, a Szécsi által megismert nőknek pedig mindenképpen szüksége van arra, hogy úgy érezzék, jelenlétük a világban különleges és jelentőségteli, és hogy hitüket, véleményüket, világszemléletüket megbecsülik.