A Carnavalet, Párizs történelmének egyik legfontosabb őrzője, 423 Séeberger-fotót tudhat magáénak, amelyből 50 darab csak nemrégiben került elő: Jules Séeberger második pályázatra készült képeit 2017-ben, a múzeum felújítása során találták meg az épület padlásán. Az amszterdami Huis Marseille 2025. február 15. és június 22. között 72 nagyformátumú vintázs képet mutat be a gyűjteményből.
Paul Huf (1924–2002), a holland fotográfia ikonja, idén lenne 100 éves. A művész nemcsak jelentős archívumot hagyott hátra: 2001-ben a Fotografiemuseum Amsterdam (FOAM) társalapítója volt. A jeles évforduló alkalmából Huf több mint 100 alkotását mutatják be a FOAM-ban. Huf nevét nemcsak munkái őrzik: 2007 óta a FOAM Paul Huf-díjjal ismeri el a feltörekvő tehetségek munkáját világszerte.
A Saatchi Gallery 2024. november 5-én nyitja meg As We Rise: Photography from the Black Atlantic című kiállítását. Az Aperture szervezésében és Elliott Ramsey kurátor által összeállított utazó tárlat Afrika, Kanada, a Karib-térség, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok Fekete művészeinek munkáiból válogat. A kiállítás az összetartozás és összetartás, identitás és önrendelkezés fogalmainak elemzésén túl az élet sokrétűségét és összetettségét ünnepli.
A világ legelső természetes környezetben, villanófényben, éjjel készített állatfotója egy nőstény fehérfarkú szarvast (virginiai szarvast) és borjait ábrázolja. A képet George Shiras III készítette a Michiganben található Whitefish tó környékén.
A londoni Saatchi Gallery második emeletén 2024. november 5-én nyílik Anastasia Samoylova (1984) első átfogó kiállítása Adaptation címmel. Taous R. Dahmani (1990) kurátor Samoylova eddigi öt legfontosabb sorozatát foglalja össze a természet és a társadalom egymásra való kölcsönhatásait vizsgálva, és a közöny és tagadás következményeit kutatva.
Ed Templeton, a gördeszkás világból kinőtt amerikai művész, nemcsak ikonikus deszkásként, hanem festőként, grafikai tervezőként és fotográfusként is maradandót alkotott. Számtalan zine és több mint húsz fotóalbum fűződik nevéhez, amelyek a deszkás szubkultúra és a városi élet mindennapjait mutatják be. Legújabb könyve, a City Confessions #3: Paris, a 2001 és 2023 között készült párizsi pillanatfelvételeit gyűjti össze, bemutatva a város sokszínűségét és dinamikáját.
A magát mára három kontinens öt nagyvárosában képviselő Fotografiska nőnapon, március 8-án nyitotta meg Shirin Neshat (1957) The Fury című kiállítását berlini múzeumában. Habár az Iráni Iszlám Köztársaságban bebörtönzött nőket érő szexuális kizsákmányolásra fókuszáló munka Mahsa Amini halála előtt készült, az eseményekkel új erőre kapó Women, Life, Freedom mozgalom fontos része.
Anja Niedringhaus (1965–2014) halálának tizedik évfordulóján, 2024. április 4-én nyitotta meg új kiállítását a Bronx Documentary Center. A fotóriporter Afganisztánban és Pakisztánban készült felvételeinek legjobbjait május 5-ig tekinthetik meg a látogatók. A 44 kiállított képet a tárlattal egy időben kiadásra kerülő könyvben is megtalálhatjuk. (Anja Niedringhaus, 2024)
Perlaki Márton (1982) legújabb albuma 2023-ban jelent meg a londoni székhelyű InOtherWords gondozásában. Az album Perlaki 2018 és 2023 közötti éveit foglalja össze: a művész útját az egyre absztraktabb felé.
A fotókönyvek egyik talán legizgalmasabb műfaja a személyes munkákat bemutató album. Kevés szabály köti a művészt és a tervezőt egyaránt, az olvasó számára pedig tökéletes kifogást kínál egy kis büntetlen voyeurködésre. Guido Gazzilli új könyve kiváló példája a stílus rajongóinak. A Home is Home (All Alone) 2023-ban jelent meg a Kehrer Verlag kiadó gondozásában.
A Néprajzi Múzeumban 2024. június 30-ig megtekinthető kiállítás elsőként Claudia Andujar korai magazinfotóit és kísérleti munkáit mutatja be, majd az első janomamikról készült képektől a 2010-es évekig tekinthetjük át a művész életművét.
Sebastião Salgado (1944), a fotográfia nyolcvanéves nagymestere 2024 februárjában bejelentette visszavonulását. A fényképezést 29 évesen felfedező Salgado ma Brazília egyik leghíresebb kortárs művésze, pályafutása során 130 országba látogatott el. A Magnum egykori tagja (1979–1994) szemtanúja volt háborúknak, forradalmaknak, puccsoknak és megannyi humanitárius katasztrófának. Filmszerű, fekete-fehér képein keresztül milliók tudhattak meg többet az emberi szenvedésről és a természet szépségéről.
A portré műfaját kedvelők számára a londoni National Portrait Gallery 1856 óta fontos zarándokhely, ahol február 25-ig a Taylor Wessing Photographic Portrait Prize 2023-as nyerteseinek kiállítása tekinthető meg a múzeum Trafalgar Square mögött megbújó épületében. A tárlaton 51 alkotó 58 portréja látható.
Tarrah Krajnak 1979 háborús évében született Lima külvárosában. Az amerikai Középnyugatra örökbefogadó szülei által került, egy perui gyermekotthonon keresztül, melyet német apácák működtettek. Krajnak munkájának meghatározó része ez a koragyermekkori élmény és a kolonizáló hatalmak őslakosokokat elnyomó játszmái. Saját testével reflektál politikai traumákra és archívumok újrafeldolgozásával hívja fel figyelmünket a történészek és a művészeti kánon […]
A fotográfia feltalálóit a kezdetektől folyamatos lázban tartotta, hogy az akkor még egyedi, sokszorosíthatatlan felvételekről hogyan is lehetne relatíve egyszerűen végtelen mennyiségű másolatot készíteni. A médium kiteljesedéséhez fontos volt annak mechanikai reprodukálhatósága. A módszer technikai fejlődését bemutatandó Etched by Light: Photogravures from the Collection, 1840–1940 címmel tart kiállítás a washingtoni National Gallery of Art.