Epidemic issues - Művészek otthon 1. rész

A ’Művészek otthon’ galériasorozat első része kortárs alkotók, négy külföldi művész – Louise Desnos (FR), Maria Gallen-Kallela (FIN-US), Nicolas Haeni (FR), Heidi Holma (FIN) – szemszögéből mutatja be, hogyan alakult át a járvány idején a privát térhez, az otthonunkhoz és a közvetlen környezetünkhöz való viszony. A személyes térben eltöltött idő megnövekedett, átalakította a fókuszt és a hangsúlyt: bizonyos kapcsolataink – akár a tárgyak, akár az emberek iránt – megerősödtek és felértékelődtek, míg mások lazultak. Az alkotók képein megjelenik a magány feldolgozása, a privát tér kreatív átalakulása, az unalommal való megküzdés és egy várakozásteli frusztráció, amely a megszokott rend hiányát tölti ki.

Nicolas Haeni fotóművész párizsi stúdiója a megszokott mindennapok leállását követően Lausanne-ba helyeződött át, ahol családja körében várta ki a karantén végét. A művész már a karantén kezdetekor belefogott a One sculpture a day keeps the virus away című munkájának elkészítésébe. Haeni számára mindig is fontos szerepet töltöttek be a mindennapi tárgyak, ahogy a művész fogalmaz: „minden tárgy egyedi, hiszen a hozzá tartozó emberről mesél nekünk.” Új sorozatában a lakás által lehatárolt térben és az ott fellelhető tárgyakból készített naponta egy új, szoborszerű installációt, amelyet fotón rögzített. A sorozat május 11-én fejeződött be, a svájci karantén véget érésével egyidőben.

Louise Desnos Párizsban élő fotóművész a karantént egy mozdulatlan utazáshoz hasonlítja. A bezártságot és a jelent, illetve a közeljövőt átszövő bizonytalanság ellenére a művésznek sikerült a figyelmét a belső történések és folyamatok felé irányítania, és rátalálnia a megszokott felgyorsultság és káosz helyett egy természetesebb és költőibb életformára. A feszültség, az unalom és az újra felfedezett megnyugvás érzete egyszerre jelenik meg a sorozat képein.

Maria Gallen-Kallela fotói Seattle-ben készültek, ahol a művész intézményi és munkahelyi szociális közeg hiányában egy kívülálló szemszögéből tekint a városra, illetve annak részleteire. A karantén felerősítette a külső szemlélődő pozícióját, emberek és kapcsolati rendszerek helyett tárgyak és olyan látványok kerültek a művész figyelmének középpontjába, amelyek mögött különböző elmondatlan, megfejtetlen történetek húzódnak. A képek ismeretlen emberek és események valóságrészleteit rögzítik egy üres udvar, egy elhagyatott virágcsokor vagy éppen egy virágzása előtt elhervadt szirom képében.

Heidi Holma a finnországi Tampere városában készítette fotósorozatát, amelyben új szemszögből térképezi fel saját privát életterét. A sorozat képein keresztül a lakás eddig figyelmen kívül eső, rejtett helyei és potenciái kerülnek a művész játékos és egyben költői megfigyeléseinek fókuszába. Holma maga is megjelenik a képein, egybeolvad a lakással vagy éppen passzív szemlélődőként lakja be a teret. A tér performatív átalakításán keresztül az alkotó eggyé válik saját épített környezetével, miközben egyre kevésbé kapcsolódik a külső világhoz. A sorozat a Poikkeistula2020 (State of Emergency 2020) nevű projekt részeként jött létre, amelyben több mint 160 meghívott finn fotográfus reflektál a munkáin keresztül a megváltozott helyzetre.