„Siralmasan inkompetens” – 4K-ban tér vissza Cindy Sherman egyetlen, sokat vitatott filmrendezése

Cindy Sherman egyetlen nagyjátékfilmje, a Kiiktatva (1997) évtizedeken át a kritikai értetlenség peremére szorult, miközben radikális képi világa szorosan kapcsolódik a művész fotográfiai munkásságához. A nemrég 4K-ban restaurált újrakiadás – mely április 28-án jelenik meg – nemcsak egy elfeledett kultuszfilm újrafelfedezésére ad lehetőséget, hanem arra is, hogy Sherman testiséget és groteszk esztétikát vizsgáló látásmódja mozgóképes formában is új kontextusba kerüljön.

Fotótörténet – Harold Edgerton tejcsepp koronája mérföldkő a vakuval történő fényképezésben

A fotográfia világában megtapasztalhattuk, hogy nem létezik olyan téma, amit ne lehetne eredetien, eddig nem látott módon megörökíteni. Így történhetett, hogy egy csepp tejből is ikonikus kép született, amit már a New York-i MoMA-n keresztül a londoni Victoria and Albert Museumig a világ megannyi pontján kiállítottak. Harold Eugene Edgertonnak, az MIT villamosmérnöki professzorának 1957-ben készült, Milk Drop Coronet néven ismert fényképe a vaku adta pillanat megfagyása miatt vált megismételhetetlenné, ezáltal felejthetetlenné.

Hiába mentették meg, nem lesz Robert Capa-múzeum a híres madridi épületből

Amikor Robert Capa 1936 telén a madridi Vallecas negyedben megörökítette a Calle Peironcely 10. szám alatti, srapnelek szaggatta falakat és a romok előtt mosolyogva játszó gyerekeket, a spanyol polgárháború pusztításának egyik legkifejezőbb dokumentumát hozta létre. A felvétel a sebezhetőség és a légitámadások okozta trauma feszültségét rögzíti, egyúttal a nemzetközi antifasiszta ellenállás hivatkozási pontjává is vált. Ahogyan azt korábban már megírtuk, az egykori nyomortelep épületét egy állhatatos civil kampány révén sikerült megmenteni a teljes lebontástól, majd hivatalosan is védetté nyilvánították. A történet azonban 2026 tavaszára éles fordulatot vett: a falak fizikai megóvása ugyan megtörtént, a helyszín szellemi öröksége felett azonban parázs vita lángolt fel.

Válogatás a 10. Budapest Fotófesztivál kiállításainak képeiből

A fotóművészet iránt fogékonyak számára az év egyik kiemelt időszaka következik: 2026. március 27. és május 15. között jubileumi, tizedik alkalommal rendezik meg a Budapest FotóFesztivált, amely több mint hét héten át kiállításmegnyitókkal, szakmai eseményekkel és közönségprogramokkal várja az érdeklődőket a galériákban, múzeumokban és közösségi terekben.

Egy cipősdobozból került elő a második világháború egyik elveszett fotóarchívuma

A második világháború képi emlékezetét többnyire férfi haditudósítók munkái határozták meg, ám a 2020-ban előkerült archívum egy eddig szinte teljesen elfeledett fotográfus, Olga Ignatovics életművét hozta újra felszínre. A felvételek – amelyek közül néhányat a nürnbergi per bizonyítékai között is felhasználtak – ma már egy digitalizált gyűjtemény részeként teszik láthatóvá a frontvonal és a felszabadított koncentrációs táborok dokumentációját.

Ami a szemnek túl gyors – Harold Edgerton fényképei a tudomány és a művészet határáról

Harold Edgerton mérnök, oktató, felfedező, vállalkozó és egyben forradalmi fotográfus is volt. Tudományos és művészi tevékenysége egymással párhuzamosan haladt életútja alatt, miközben a két terület szorosan átszőtte egymást. Pillanatfelvételei, vagy éppen a vakuvillantások sorozatával készített képei közül több mára ikonikus alkotássá vált, amelyek közül számos munka is szerepelt egyebek mellett az angliai The Photographers’ Gallery, a Hatton Gallery, és a Modern Art Oxford kiállításain. Legfontosabb fényképeit, illetve tudományos munkáját a német Steidl kiadó és a Cambridge-ben működő MIT Museum közös kiadványa, a Seeing the Unseen című album adta közre.

A felejtés zónájában – Maxim Dondyuk csernobili archívuma a Mai Manó Házban

2026. április 1-től látogatható Maxim Dondyuk kiállítása a Mai Manó Házban, amely a csernobili katasztrófa 40. évfordulójához kapcsolódva a kollektív emlékezet kérdéseit helyezi a középpontba. A projekt alapja a tiltott zónában talált több ezer személyes tárgy – fényképek, levelek, negatívok –, amelyek egy letűnt világ hétköznapjait őrzik. Dondyuk nemcsak ezeket a fragmentumokat emeli be a projektjébe, hanem saját, a zónában készített fotóival is kiegészíti az anyagot, így párbeszédet teremt múlt és jelen között.

Thomas Eakins, az emberi mozgás és anatómia fotográfusa

Thomas Cowperthwait Eakins (1844–1916) szinte egész életét Philadelphiában töltötte, napjainkban mégis világszerte ismert művészeti tevékenységéről és újításairól. Mindez azért lehet meglepő, mert fényképeit nem múzeumi bemutatásra szánta, családtagjairól és barátairól készített portréit, tudományos igényű képeit elsősorban oktatási segédanyagként használta fel. Bár leggyakrabban festőként és szobrászként határozta meg magát, fotográfiai tevékenysége szerves részét képezte művészeti és pedagógiai gyakorlatának, miközben a kortárs művészettörténet az Egyesült Államok egyik legjelentősebb vizuális alkotójaként tartja számon. Fényképei jelentősen meghatározták korának festészeti, illetve fotográfiai szemléletmódját, amellyel új irányt és máig ható támpontot adott a vizuális művészeteknek.