2026. július 11-ig látogatható a Huxley-Parlour Galleryben Joel Meyerowitz Select Works, 1962–2019 című kiállítása, amely huszonöt fotográfiával mutatja be az amerikai fotográfus több mint hat évtizedes pályáját. A tárlat Meyerowitz változó vizuális nyelvét és a fotográfiához való eltérő alkotói megközelítéseit vizsgálja az 1960-as évektől egészen napjainkig.
Képes egyetlen arckép formálni egy kontinensről alkotott elképzeléseinket? A New York-i Museum of Modern Art 2026. július 25-ig látogatható, Ideas of Africa: Portraiture and Political Imagination című tárlata ezt a kérdést járja körül. Oluremi C. Onabanjo és Chiara M. Mannarino kurátorok a 20. század közepének nyugat- és közép-afrikai nagyvárosaiba, valamint az észak-amerikai és európai diaszpóra központjaiba kalauzolják a látogatót. A kiállítás egy olyan történelmi időszakot vizsgál, amikor az afrikai gyarmatbirodalmak felbomlása térben és időben egybeesett az amerikai polgárjogi küzdelmekkel. A kiválasztott fotográfiák aprólékosan rögzítik, ahogyan a polgárok a fényképezőgép elé állva formát adtak saját, újonnan kivívott autonómiájuknak.
Kevés olyan fénykép létezik, amely annyira beégett volna a kollektív vizuális emlékezetbe, mint az 1932. szeptember 20-án készült Lunch Atop a Skyscraper. A Rockefeller Center építésén dolgozó tizenegy munkás ebédszünete 255 méterrel Manhattan fölött mára az amerikai modernitásnak, a nagyvárosi mítosznak és a veszély romantikájának egyik legismertebb szimbólumává vált. Christine Roussel új kötete, a Brandeis University Press gondozásában megjelent Lunch on a Beam: The Making of an American Photograph azonban nem pusztán az ikonikus kép történetét meséli el: azt vizsgálja, hogyan születik meg egy fotográfiai legenda és milyen emberek, érdekek, valamint narratívák húzódnak meg egyetlen kép mögött.
Hivatalosan június 26-án nyílik meg Washingtonban a National Geographic Society által megálmodott Felfedezések Múzeuma (Museum of Exploration – MOE), ahol – ahogy ők fogalmaztak – a látogatók megtapasztalhatják a fényképezés, a történetmesélés és az emberi kíváncsiság erejét. Az 1888 óta fennálló magazin olyan kiállításokat kelt életre új intézményében, ahol a felfedezést, a tudományos kutatást és a történetek erejét ünneplik, a fotográfiával a középpontban.
Életének 95. évében 2026. június 9-én elhunyt Duane Michals, a huszadik századi és a kortárs fotóművészet egyik nagy hatású megújítója, a konceptuális történetmesélés képviselője. A múlt héten számoltunk be a Punkton legújabb, Fényképek egy láthatatlan valóságról című nagyszabású európai életmű-kiállításáról, amely most, tragikus hirtelenséggel, egy páratlan pálya végső összegzésévé vált.
A négy Hemző-díjas finalista, Bede Kincső, Mohos Márton, Mohos Zsófia és Varga Jennifer egészen eltérő stílusú és szemléletű alkotók. A zsűri közülük választotta ki a 2026-os győztest, Mohos Zsófiát.
Míg a magaskultúra önjelölt elitje több mint száz éve finnyás értetlenséggel figyeli, ahogy huszonkét ember lohol egy labda után, a tömegek – országhatártól és GDP-től függetlenül – újra és újra rituális transzba esnek. A futball-világesemények ugyanis makacs rendszerességgel sajátítják ki a kollektív tudatot: amikor a globális figyelem a képernyőkre tapad, a rendező városok épített terei és fizikai kulisszái egyetlen, szinkronizált agórává változnak. Nem csoda, hogy a fotográfia – a megfigyelés és a pillanat rögzítésének legfőbb médiuma – azonnal ráhangolódott erre a világméretű rítusra. Ez a vizuális gépezet azonban messze túlmutat a puszta sport dokumentáción.
Újabb jelentős konfliktus robbant ki a mesterséges intelligencia és a fotográfia kapcsolatáról: Az Ansel Adams Publishing Rights Trust nyilvánosan bírálta a New York-i Danziger Galleryt, amiért az idei AIPAD Photography Show-n egy ikonikus Ansel Adams képre (Moonrise, Hernandez, New Mexico, 1941) épülő AI-generált munkát állított ki és kínált eladásra. A most elindult vita azonban nemcsak az AI és a fotográfia viszonyáról, hanem a szerzői jog, az örökségkezelés és az „átalakító” művészeti gyakorlat határairól is szól.
