2025. november 18–án került megrendezésre az év egyik legfontosabb természetfotográfus eseménye, Az év természetfotósa pályázat díjátadó ünnepsége és annak kiállításmegnyitója a Magyar Természettudományi Múzeum kupolatermében. Idén Litauszki Tibor vehette át Az év természetfotósa rangos elismerést, Az év ifjú természetfotósa díjat Király Árpád érdemelte ki, míg Az év természetfotója pedig Szabó Csaba Elkaptad? című képe lett.
Martin Parr Early Works című kiállítása Frankfurtban a Magnum-fotográfus korai munkáira összpontosít, miközben ritkán látott fekete-fehér felvételeket mutat be. A brit alkotó a kezdetektől fogva arra késztet bennünket, hogy kétszer is odanézzünk, és felfedezzük az élet groteszk és humoros oldalát.
2025. november 11-én rendezték meg a Fondation Henri Cartier-Bresson harmadik éves Gáláját az InterContinental Paris Le Grand szállodában. A rendezvény fővédnöke Emmanuel Macron köztársasági elnök volt.
A Sony World Photography Awards (SWPA) 2026 életműdíját — az Outstanding Contribution to Photography (a Fotográfia terén kiemelkedő hozzájárulás) elismerést — idén Joel Meyerowitz kapta, akinek hat évtizedet átívelő munkássága alapvetően formálta a modern fotográfia esztétikáját. A díjhoz kapcsolódó kiállítást 2026. április 17. és május 4. között mutatják be a londoni Somerset House-ban.
A Cornell Capa által alapított ICP-ben az Instead, I spin fantasies („Ehelyett fantáziákat szövök”) című kiállítás, amelyet Elisabeth Sherman vendégkurátor és Naima Green fotográfus rendezett, a terhesség szociokulturális hátterét és az anyaság egy eddig ismeretlen oldalát tárja fel. A több tucat sosem látott felvétel között vannak albumin- és lumeneljárással készült fényképek is, de a tárlat részét képezi egy, a kiállítótér építészetéhez illeszkedő, helyspecifikus, vinilből készült installáció is.
Az I’m Not Everything I Want to Be című, egy csehszlovák fotográfus identitáskeresését bemutató dokumentumfilmről azt rebesgetik, kategóriájában esélyes várományosa az idei Oscar-díjnak. Klára Tasovská cseh filmrendező első nagyjátékfilmjében végigkísérhetjük Libuše Jarcovjáková fotográfus életét, aki a prágai szovjet megszállás után elhatározza, hogy megszabadul a kommunista normalizáció korlátaitól, és fényképein keresztül utat tör önmagához.
Miután a Szovjetunió pályára állította az első műholdat, majd nem sokkal ezután embert is juttatott a világűrbe, az Egyesült Államok válasza a NASA megalapítása volt. Az űrkutatási és űrrepülési szervezet felállítását John F. Kennedy híres beszéde követte, amelyben bejelentette, hogy az évtized végére embert fognak juttatni a Holdra. A küldetés sikerrel járt, amikor 1969. július 20-án az Apollo–11 fedélzetén Neil Armstrong és Buzz Aldrin leszállt a Hold felszínére. Ezzel az Apollo-program világhírű lett, de előzményei, a Mercury- és a Gemini-missziók kevesebb nyilvánosságot kaptak, és a történelmi emlékezet is csak részben őrizte meg őket. Az ezekről a küldetésekről készült eredeti felvételek felújított változatai most erre a két űrprogramra irányítják figyelmet.
Hogyan válik a fotóriportból művészet, a dokumentatív szándékokból pedig új távlatokat nyitó képi formák? Luc Delahaye (1962) pályája ezen az átalakuláson vezet végig, miközben következetesen fókuszálja tekintetét korunk háborúira, valamint a társadalmunkat behálózó törésvonalakra. 2025 októberétől a párizsi Jeu de Paume The Echo of The World című retrospektív tárlata mutatja be a francia fotográfus elmúlt huszonöt évének munkáit.
