Az Exposure One Awards január elején nyilvánosságra hozta a 2025-ös Nature Photography Contest eredményeit: a világ több mint 82 országából érkezett pályaművek közül választották ki azokat a fekete-fehér fotográfiákat, amelyek a természet vizuális erejét a kontraszt, a forma és a történetmesélés eszközeivel ragadják meg.
Az amerikai fotótörténet egyik legtöbbet elemzett háborús sajtóképe, a Burst of Joy ismét a figyelem középpontjába került a tengerentúlon, miután a felvételen háttal látható Robert L. Stirm alezredes, a vietnámi háborúból hazatérő hadifogoly 2025 novemberében, életének 92. évében elhunyt. Slava „Sal” Veder, az Associated Press fotóriporterének 1973-ban készített felvétele a hazatérés eufóriáját mutatja, miközben a háttérben egy jóval összetettebb, ellentmondásokkal teli családtörténet és emlékezetpolitikai narratíva húzódik.
A holland Co Rentmeester (1936) karrierjének első csúcspontját evezős olimpiai sportolóként érte el. Később a háborús tudósítástól a sportfotózásig a médium szinte összes műfajában helytállt, ikonikus képeivel számos díjat begyűjtött. A művész első nagyszabású, Witnessing Life című életmű-kiállítása 2026. február 11-ig tekinthető meg az amszterdami FOAM-ban.
Benedetta Ristori (1988) Rómában élő olasz fotográfus munkásságában kiemelt helyet foglal el a közép- és kelet-európai régió vizuális feltérképezése. Analóg technikával dolgozik, képeire a dokumentarista érzékenység és a múlt és a jelen összefonódásának kutatása jellemző, fotográfiái nem csupán dokumentálják, hanem értelmezik is a térségek múltját.
Az L is for Look című kiállítást a lille-i Institut pour la photographie és a Photo Elysée közösen hívta életre azzal a céllal, hogy a gyerekeknek szóló fotográfiai albumokat és vizuális alkotásokat mutassanak be. Bár ez a kiadványtípus mindmáig marginális helyet foglal el a fényképalbumok között, a tárlat rámutat arra, hogy az oktatásban, a művészeti nevelésben, és a kikapcsolódásban is egyre nagyobb szerepük lesz ezeknek a könyveknek. A kurátori koncepció mentén a Photo Elysée tereiben több mint egy évszázadnyi alkotás vonul fel, bizonyítva, hogy a fotográfia, illetve a róla alkotott elképzelések folyamatosan változnak, és később egyre nagyobb teret nyerhetnek a legfiatalabbaknak (is) szóló alkotások.
Hajdu Tamás képei Kelet-Európa csendes abszurditását ragadják meg – azt a különös kettősséget, ahol a lepusztultság és a humor, a melankólia és a groteszk kéz a kézben jár. A nagybányai állatorvosként dolgozó, autodidakta fotográfus nem a nagy drámákat keresi, hanem azokat a hétköznapi pillanatokat, amikor a valóság váratlanul metaforává válik. Munkái egyszerre dokumentarista és személyes kommentárok, finom humorral és empátiával átszőve. Fotóit többek közt a New York-i Photoville és a hágai Spotlight Romania is bemutatta, 2024-ben elnyerte a Romanian Visual Awards legjobb streetfotográfusnak járó díját, korábban pedig a Sony Photography Awards és a LensCulture finalistája volt.
Egy megkorbácsolt hát, egy félprofilból látszó arc – és egy fotográfia, amely képpé sűrítette a rabszolgaság embertelenségét. Az Scourged Back című felvétel nem csupán az amerikai polgárháború egyik legismertebb képe, hanem korai példája annak is, miként válhat a fotográfia politikai fegyverré, történelmi bizonyítékká és propagandaeszközzé egyszerre, miközben a képen szereplő ember saját hangja jórészt elveszik a róla szóló narratívákban.
A New York-i Metropolitan Museum of Artban megrendezett, Man Ray: When Objects Dream című tárlat az első nagyszabású kiállítás, amely az amerikai művész saját képalkotó eljárására összpontosít. A sokak szerint az egyik legjelentősebb életmű-egységet adó ,,rayogram” technika a művész saját találmánya, az elnevezéssel pedig önálló műfajjá tette. A mostani kiállítás mintegy 160 rayogramot, festményt, nyomatot, rajzot és hagyományos technikával készült fényképet vonultat fel, de a tárlaton harmincöt olyan Man Ray-mű is szerepel, amelyet John Pritzker kurátor ajándékozott a múzeumnak. Az egyedülálló gyűjtemény 2026. február 1-ig látogatható New Yorkban.
