A Los Angeles-i székhelyű J. Paul Getty Museum Irving Penn egy olyan jelentős sorozatának lett birtokosa, amely a divatfotográfus pályafutásán végigtekintve is kiemelkedő és fordulópontként értelmezhető alkotói látásmódjának kialakításában.
Cindy Sherman egyetlen nagyjátékfilmje, a Kiiktatva (1997) évtizedeken át a kritikai értetlenség peremére szorult, miközben radikális képi világa szorosan kapcsolódik a művész fotográfiai munkásságához. A nemrég 4K-ban restaurált újrakiadás – mely április 28-án jelenik meg – nemcsak egy elfeledett kultuszfilm újrafelfedezésére ad lehetőséget, hanem arra is, hogy Sherman testiséget és groteszk esztétikát vizsgáló látásmódja mozgóképes formában is új kontextusba kerüljön.
A fotográfia világában megtapasztalhattuk, hogy nem létezik olyan téma, amit ne lehetne eredetien, eddig nem látott módon megörökíteni. Így történhetett, hogy egy csepp tejből is ikonikus kép született, amit már a New York-i MoMA-n keresztül a londoni Victoria and Albert Museumig a világ megannyi pontján kiállítottak. Harold Eugene Edgertonnak, az MIT villamosmérnöki professzorának 1957-ben készült, Milk Drop Coronet néven ismert fényképe a vaku adta pillanat megfagyása miatt vált megismételhetetlenné, ezáltal felejthetetlenné.
Amikor Robert Capa 1936 telén a madridi Vallecas negyedben megörökítette a Calle Peironcely 10. szám alatti, srapnelek szaggatta falakat és a romok előtt mosolyogva játszó gyerekeket, a spanyol polgárháború pusztításának egyik legkifejezőbb dokumentumát hozta létre. A felvétel a sebezhetőség és a légitámadások okozta trauma feszültségét rögzíti, egyúttal a nemzetközi antifasiszta ellenállás hivatkozási pontjává is vált. Ahogyan azt korábban már megírtuk, az egykori nyomortelep épületét egy állhatatos civil kampány révén sikerült megmenteni a teljes lebontástól, majd hivatalosan is védetté nyilvánították. A történet azonban 2026 tavaszára éles fordulatot vett: a falak fizikai megóvása ugyan megtörtént, a helyszín szellemi öröksége felett azonban parázs vita lángolt fel.
A fotóművészet iránt fogékonyak számára az év egyik kiemelt időszaka következik: 2026. március 27. és május 15. között jubileumi, tizedik alkalommal rendezik meg a Budapest FotóFesztivált, amely több mint hét héten át kiállításmegnyitókkal, szakmai eseményekkel és közönségprogramokkal várja az érdeklődőket a galériákban, múzeumokban és közösségi terekben.
A második világháború képi emlékezetét többnyire férfi haditudósítók munkái határozták meg, ám a 2020-ban előkerült archívum egy eddig szinte teljesen elfeledett fotográfus, Olga Ignatovics életművét hozta újra felszínre. A felvételek – amelyek közül néhányat a nürnbergi per bizonyítékai között is felhasználtak – ma már egy digitalizált gyűjtemény részeként teszik láthatóvá a frontvonal és a felszabadított koncentrációs táborok dokumentációját.
Harold Edgerton mérnök, oktató, felfedező, vállalkozó és egyben forradalmi fotográfus is volt. Tudományos és művészi tevékenysége egymással párhuzamosan haladt életútja alatt, miközben a két terület szorosan átszőtte egymást. Pillanatfelvételei, vagy éppen a vakuvillantások sorozatával készített képei közül több mára ikonikus alkotássá vált, amelyek közül számos munka is szerepelt egyebek mellett az angliai The Photographers’ Gallery, a Hatton Gallery, és a Modern Art Oxford kiállításain. Legfontosabb fényképeit, illetve tudományos munkáját a német Steidl kiadó és a Cambridge-ben működő MIT Museum közös kiadványa, a Seeing the Unseen című album adta közre.
2026. április 1-től látogatható Maxim Dondyuk kiállítása a Mai Manó Házban, amely a csernobili katasztrófa 40. évfordulójához kapcsolódva a kollektív emlékezet kérdéseit helyezi a középpontba. A projekt alapja a tiltott zónában talált több ezer személyes tárgy – fényképek, levelek, negatívok –, amelyek egy letűnt világ hétköznapjait őrzik. Dondyuk nemcsak ezeket a fragmentumokat emeli be a projektjébe, hanem saját, a zónában készített fotóival is kiegészíti az anyagot, így párbeszédet teremt múlt és jelen között.
