A washingtoni National Gallery of Art bejelentette, hogy 1261 fotográfiából álló jelentős adomány érkezik gyűjteményébe Mitch Epstein és felesége, Susan Bell jóvoltából. Az öt évtizedet átfogó anyag nemcsak a kortárs amerikai fotográfia egyik legfontosabb alkotójának életművét reprezentálja átfogó módon, hanem a múzeumot Epstein munkásságának legjelentősebb intézményi őrzőhelyévé is teszi.
VALIE EXPORT (1940–2026) személyében a kortárs művészet egyik legmeghatározóbb és legelszántabb úttörője távozott, miután az osztrák művész 85 éves korában, Bécsben elhunyt. Az alkotó saját alapítványának közleménye szerint halála mindössze három nappal előzte meg 86. születésnapját, lezárva egy olyan életművet, amely alapjaiban változtatta meg a vizuális kultúra és a feminista kritika viszonyrendszerét.
A fotográfia egyik legrangosabb nemzetközi megmérettetésén, a Hasselblad Masters 2026-os versenyen a szervezők váratlan vitába keveredtek. A Redditről indult feltételezés alapján a döntősök között egy olyan kép is szerepelhet, amelyet mesterséges intelligencia hozott létre, ezzel alapjaiban kérdőjelezve meg a pályázat hitelességét.
A NASA az idei Föld napja alkalmából egy különleges interaktív weboldalt készített, amelyen a Landsat-program keretében készült műholdfelvételeiből állíthatják össze saját nevüket vagy bármilyen szót. A Your Name in Landsat elnevezésű projektet a Kennedy Space Center április 22-én azzal a céllal indította el, hogy felhívja a figyelmet a Föld leglátványosabb értékeire és arra, hogy az amerikai űrügynökség milyen eredményeket ért el bolygónk dokumentálásában az elmúlt mintegy öt évtizedben.
Május 14–17. között elhagyja a Somerset House-t, és a kensingtoni Olympia 1,3 milliárd fontból felújított csarnokaiban nyit az Egyesült Királyság vezető fotóvására. A tizenegyedik Photo London nemcsak fizikailag települ át – Steven Meisel Master of Photography-kiállítása, egy tizenhét női és nembináris művészt felvonultató Autograph-tárlat, első alkalommal megjelenő filmvetítőterem, valamint a radikálisan bővített kurátori szerkezet a kortárs képalkotás határainak újragondolását jelzi.
Lenyűgöző megfigyelni, miként képes a fotográfia kultúránként eltérő jelentést magára ölteni – a huszadik század közepének Bamakójában (Mali) ez a fókusz egyértelműen a közösségre és az emberi jelenlétre helyeződött. A Dakar-Niger vasútvonallal a modernitásba felgyorsuló, függetlenségére váró társadalom 1948 és 1960 közötti sűrű éveit Seydou Keïta az elébe ülő közösség portréiba sűrítve örökítette meg. A Brooklyn Múzeum Seydou Keïta: A Tactile Lens című tárlata messze túlmutat egy klasszikus életmű-kiállításon: a Pigozzi-gyűjteményre és a család hagyatékára támaszkodva a képeket fizikai kiterjedésükben, egy átalakuló korszak tárgyi és szellemi rétegein keresztül teszi tapinthatóvá a nagyközönség számára.
Phillip Toledano legújabb, a berlini Fotografiskában látható projektje, az Edward Trevor: Never Seen the Light, korunk egyik legfontosabb művészeti kérdését szegezi a nézőnek: mi tesz egy képet igazsággá? Toledano egy zseniális kurátori trójai falovat épített, amely a klasszikus archívumok tekintélyével él vissza, hogy aztán a falak között darabokra szedje a dokumentarista fotográfiába vetett hitünket és leleplezze saját mesterséges eredetét.
Ritka pillanat, amikor egy családi örökség és a tudományos kutatás a véletlennek köszönhetően találkozik. Isépy László, az Osztrák–Magyar Monarchia egykori katonatisztje és a Ludovika tanára nyilvánvalóan nem sejtette, hogy üvegnegatívjai egyszer Ausztráliában lelnek biztonságos otthonra. Végül onnan fedezte fel őket egy magyar muzeológus, általa pedig a hazai közönség. Az ausztrál Past on Glass projekt, valamint az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet (OSZMI) munkatársának véletlen egymásra találása révén egy különleges privát fotográfiai életmű darabjai kerültek elő néhány éve a felejtés homályából.
