A Zola, a fényíró című kiállítás a 19. századi francia irodalom egyik legnagyobb alakjának kevéssé ismert oldalát mutatja be a Mai Manó Házban. Ez a kiállítás egy későn kibontakozó, mégis jelentős fotográfiai életműre irányítja a figyelmet, amely az utóbbi évek kutatásainak és restaurálási munkáinak köszönhetően vált szélesebb körben ismertté.
Az Aperture 2026-os őszi számának vendégszerkesztőjének napjaink egyik legismertebb japán fotográfusát, Hiroshi Sugimotót kérték fel. A művész egy olyan tematikus lapszámot készített, amely a „Stop Time” hívószó köré épül, és az idő megállításának témáját vizsgálja. A különleges kiadvány kapcsán készült interjúban Michael Famighetti beszélgetett Sugimotóval arról, hogy saját életművén keresztül hogyan gondolkodik a látás, az emlékezet, illetve a technikai esetlegességek természetéről. Az interjú először a művész által szerkesztett Aperture No. 264, Stop Time című lapszámában jelent meg, később pedig az Aperture online felületén is közzétették.
A Nikon Comedy Wildlife Awards idei döntősei között egy parókás kajmán, kézenálló leopárd, peckesen lépkedő rétisas és egy sirállyal „beszélgető” jegesmedve is szerepel. A rekordot döntő pályázatra több mint tízezer kép érkezett 112 országból.
Hogyan tehető láthatóvá a test mélyén megbúvó, szótlan fájdalom, és miként válhat az elhallgatott betegség a nők közötti összetartozás és sorsközösség forrásává? Gáldi Vinkó Andrea fotográfus a női test sérülékenységének és a tabusított életeseményeknek a közvetlen, szépítésmentes jelenlétére épít. Míg korábbi, Sorry I Gave Birth I Disappeared But Now I’m Back című kötetében az anyaság körüli pátoszt lebontva, nyers őszinteséggel és finom (ön)iróniával dokumentálta a szülés utáni időszak kaotikus fizikalitását – a szétszóródott tárgyakat, az anyatejet, a hegeket és a kimerültség hétköznapjait –, addig legújabb, Csend anatómiája című sorozatában a test egy még rejtettebb dimenzióját tárja fel: a petefészekrák mint csendes megbetegedés egyéni és közösségi stációit.
Októberben sem maradunk fontos és izgalmas fotókiállítások nélkül, hiszen számos múzeum és galéria várja új tárlatokkal és programokkal a látogatóit. Az egyéni- és csoportos kiállításokon olyan témákkal találkozhatunk, mint a hazai és nemzetközi sajtófotó legfontosabb képei, a magyar vasút világának emlékei, a petefészekrákkal kapcsolatos személyes történetek, valamint a trauma és annak feldolgozása. Ezekre a tárlatokra mindenképp érdemes ellátogatni.
Szeptemberben hirdették ki az URBAN Photo Awards 2026 Winners Shortlistjét, a zsűri közel 20 ezer pályaműből választotta ki a sorozatok, és az egyedi képek kategóriáinak legkiemelkedőbb alkotásait. A finalisták névsora már nyilvános, a pontos helyezéseket és elismeréseket október 24-én, a Triesztben, a Trieste Photo Days keretében megrendezett díjátadón hirdetik ki. Most a Projects & Portfolios kategória finalistáját, Michelle Sankot mutatjuk be, akinek sorozata egy dél-angliai kisváros zárt életébe enged betekintést.
Az analóg fotográfia kortárs nemzetközi mezőnyét bemutató Analog Sparks Awards negyedik kiadásán több magyar fotográfus is rangos elismerést kapott. Sutus Fanni Shine Together című munkája a Fine Art kategória második helyezése mellett arany-díjat is nyert a Fashion alkategóriában, míg Markó Luca Long Days, Short Weeks című sorozatát a Youth alkategóriában jutalmazta arannyal a zsűri. A 2026-os verseny fődíjait Stefan Milev és Giuseppe Scianna kapták.
A Los Angeles-i Pace Gallery 2026. december 23-ig olyan, a városról készült fotográfiákat állít ki, amelyeket a tavaly elhunyt David Lynch készített, akinek karizmatikusan misztikus látásmódja művészek több generációjára volt hatással. Az LA című kiállítás az egykori rendező öt sorozatával mutatja be, milyen módokon inspirálta az alkotóktól hemzsegő metropolisz Lynchet.
