Egy spanyol kutató szerint Gerda Taro készíthette Robert Capa ikonikus A milicista halála című képét. Az új elmélet egyebek mellett a fotó négyzetes képarányára és Taro fényképezőgépére épül. A Telegraphon megjelent interjú alapján a felfedezés újabb fejezetet nyithat a fotótörténet egyik legrégebbi szerzőségi vitájában.
Bár Nadav Kander híres személyek portréival vált elismert művésszé, a Foam-ban látható The Edge of Things című tárlaton képeivel azon dilemmákat járja körül, amelyek munkásságát mélyen meghatározták: ez az emberi létezés törékenysége iránti mély aggodalom, az idő múlása és a mindennapi élet csendes intenzitása.
Kilencvenkét éves korában, augusztus 29-én Modenában elhunyt Franco Fontana, az olasz fotográfia egyik legfontosabb fotográfusa. Az 1933-ban született alkotó több mint hat évtizeden át dolgozott azon, hogy a tájat megszabadítsa a dokumentarista ábrázolás terhétől, és a fényképet színekből, vonalakból, ritmusokból és geometrikus formákból épített absztrakt képpé alakítsa. Több mint négyszáz kiállításon szerepelt, munkái több mint ötven múzeum gyűjteményében találhatók meg, és pályája során több mint hetven könyv foglalkozott életművével.
A minimalizmus nem feltétlenül jelent ürességet, néha éppen a lehető legkevesebb részletből bontakozik ki a legtöbb jelentés. A Minimalist Photography Awards nyolcadik kiírásának több mint 6200 nevezése 66 országból érkezett, az idei fődíjat pedig a lengyel Marcin Giba nyerte el The Last Winter című sorozatával.
A fényképezőgép kattanása nem csupán a pillanatot konzerválja a jelenben, hanem – ahogy Roland Barthes találóan megfogalmazta – egyúttal jelenléti bizonyítványt is kiállít. Azt igazolja, hogy valami vagy valaki valóban létezett, és ez a bizonyosság a motorja a Presence: The Photography Collection of Judy Glickman Lauder című vándorkiállításnak is.
Ez az egyetlen sorozatom az eddigi munkáim közül, amely teljes egészében drónnal készült. A légifotózást nem pusztán technikai eszköznek, hanem egyfajta „megfigyelési módszernek” tekintem. Olyan madártávlati nézőpontot biztosít, amelyet a földről nehéz elérni, és amely lehetővé teszi, hogy az egyéni vagy kollektív viselkedésformák teljes egészükben bontakozzanak ki a térben, miközben új társadalmi és kulturális összefüggésekbe kerülnek. Ebből a távolságból a hétköznapi jelenetek kiszakadnak megszokott környezetükből, újrarendeződnek és felfedik rejtett abszurditásukat, valamint belső összetettségüket.
A fotográfia 200. születésnapját 2026 szeptembere és 2027 szeptembere között világszerte számos intézmény ünnepli Joseph Nicéphore Niépce úttörő találmányára emlékezve. A Mai Manó Ház is csatlakozik a Francia Intézet kezdeményezéséhez: egy éven át tartó jubileumi programsorozat keretében, A francia fény két évszázada címmel 13 kiállításon, 26 fotográfus munkáin keresztül idézi fel a fotográfia kétszázéves örökségét.
Mészáros László képei előtt állva az ember hajlamos elfelejteni, hogy fotót lát: nála a fény nem csupán megvilágítja a teret, hanem szinte barokk drámaisággal, a klasszikus festészetet idézve metszi ki a formákat a sötétségből. Ez a makacsul precíz, mégis zavarba ejtően személyes képi világ radikálisan szembemegy a valóság puszta dokumentálásával. Az alkotót a caravaggiói mélységekről, az időtlen részletek anatómiájáról és a képein keresztül megnyíló, belső történetekről kérdeztük.
