A Bronx Documentary Center idén nyolcadik alkalommal tartja meg a dél-amerikai művészeket bemutató LAFF-t, azaz Latin-amerikai Fotófesztivált. A művészek változatos témáit felvonultató első körben a bronxi kiállító és környékén installált, majd számos más New York-i közösségi térben bemutatott kiállítás kiváló korképet ad Dél-Amerika hosszú ideje fennálló, egyre sürgetőbb problémáiról.
Az én kezemben a fényképezőgép az eszköz az eltűnő paraszti világ megörökítésére. A Görbeország projektemben azokat a főleg idős embereket keresem, akik a hagyományban élnek – lényüket nem csak fotózás hanem a történetük gyűjtésével is szeretném megőrizni. (…) Látszólag elmúlófélben lévő foglalkozás ez, melyről a végeláthatatlan, kemény munka jut eszünkbe. Ám mégis vannak családok és vidékek, ahol a gazdálkodás nem csak örökség, hanem biztonságot adó megélhetés is.
A PHotoESPAÑA 2025, a nemzetközi fotográfiai és vizuális művészeti fesztivál idén a Végül is mottóval tér vissza, több mint 100 kiállítással, 360 művésszel, és történetében először kiemelt vendégországgal: Chilével. A rendezvény az emlékezet, identitás, társadalmi igazságosság és kortárs kihívások előtt tiszteleg – Madridtól Barcelonáig, Lisszabontól Budapesten át minden fotóművészetet kedvelő számára.
Dr. Körmendi István 1923. június 27-én született, abba az I. kerületi Mészáros utcai lakásba, ahol az édesapja alapította az orvosi praxisát három évvel korábban. Egy évszázaddal később és egy tartalmas élettel a háta mögött ma is ebben a lakásrendelőben gyógyítja a betegeit, az ország legidősebb háziorvosaként.
Szami diary. című nemrég megjelent fotóalbuma egy Instagramon indult sorozat esszenciája, amely a mindennapi valóság elemeit új kontextusba helyezve teremt képi gondolatfolyamot. A diary. – mely egy éveken át formálódó vizuális napló – dokumentum és reflexió, amely egyszerre személyes és univerzális, önkéntelen és tudatos.
Az észt Fotografiska egy különleges retrospektív kiállítással tiszteleg a legendás fotográfus, Elliott Erwitt munkássága előtt: a Through the Playful Eyes of Elliott Erwitt című tárlat mintegy száz fényképen keresztül mutatja be az utcai fényképezés egyik legkiemelkedőbb alakjának életművét. A felvételek azt bizonyítják, hogy a hétköznapi életben nem kevés kaland, játékosság és szenvedély bujkál, amelyekre érdemes figyelmet fordítani. A kiállítás megnyitóján levetítették Douglas Sloan rövid dokumentumfilmjét is, amelyet Erwittről készített.
1839 sorsfordító időszak volt mind a művészetben, mind az amerikai történelemben. Ekkor mutatták be a kontinensen a dagerrotípiát a szélesebb közönségnek, ezzel pedig párhuzamosan kezdetét vette a vizuális alapú társadalom, valamint annak a nemzeti önérzetnek a kialakulása, amelyet a fénykép mint kulturális, kereskedelmi és művészeti foglalatosság fenomenális sikere vezérelt. A Metropolitan Museum of Art kiállítása ezt az izgalmas, kísérletezésekkel teli időszakot járja körül amerikai fotográfusok felvételeinek segítségével. A tárlat több mint 250 korai fényképet vonultat fel a múzeum William L. Schaeffer-gyűjteményéből.
A Mihez kezdjünk ezekkel az évekkel? című fotósorozatban a régen Magyarországhoz tartozó, de ma már Ukrajna területén élő magyar nemzetiségű emberek és környezetük kapcsolatának dokumentálásával foglalkozom. (…) Kárpátalján most a változásoknak egy lassú és kegyetlen formája megy végbe. Rémisztő változatlansággal szövi be a hétköznapokat, az utakat, az épületeket, a kerítéseket és a hidakat, amik – mint az emberek – nem tudnak az elmúlás ellen tenni.
Külön kihívást jelent egy kurátornak, ha a kiállítás egyszerre több művészt fog össze, valamint, ha az alkotások mellett a műgyűjtő szellemiségét is szeretné hitelesen visszaadni. Ha az ötvenéves Sam Wagstaff nem találkozik össze 1972-ben New Yorkban az akkor mindössze huszonöt éves Robert Mapplethorpe-pal, akkor talán létre sem jött volna ez a kiállítás. Wagstaff „szeme” különleges volt, a legkülönbözőbb korszakokból és stílusokból származó műveket gyűjtötte: az erotikától a tájképeken át a portrékig. Többek közt ezt mutatja be egy dinamikus kiállítás keretein belül a párizsi székhelyű Galerie Miranda.
A New York-i művészeti intézmény, a CPW új kiállítása Larry Fink egyedülálló felvételeit mutatja be. A nagyszabású tárlat az amerikai fotográfus különleges, fekete-fehér képeinek szeretne nagyobb figyelmet adni, megmutatva az életmű legikonikusabb alkotásait. A kiállítás átfogó válogatást nyújt a művész Social Graces című sorozatának képeiből, de emellett felvonultatja Fink ikonikus felvételeit, amelyeken a jazzkultúrát, illetve a polgárjogi mozgalmakat dokumentálta. A fényképeket Fink saját jegyzetei és versei egészítik ki, újabb réteget adva a felvételek mögötti gondolatvilághoz. A tárlat augusztus 31-ig várja látogatóit.
Az Archives de la Planète, vagyis A bolygó archívuma névre keresztelt projekt gyakran épületeket, városképeket és természetes tájakat örökített meg. A hatalmas képanyag a világ eltűnőben lévő arcát dokumentálta a huszadik század legelejétől kezdve. A gyűjtemény a világ számos pontján készült fényképeket tartalmaz, a Közel-Kelettől Európáig. Az egyedülálló vállalkozás amiatt is különleges volt, mert többnyire színes fényképeket tartalmazott, ami a korban igazi különlegességnek számított.
Több mint 90 országból érkezett nevezés az idei 1839 Awards Color Photo Contest felhívására, amely a kortárs színes fotográfia legizgalmasabb alkotásait díjazza. A nemzetközi zsűri olyan képeket keresett, amelyek nemcsak technikai szempontból kiválóak, de kreatívan használják a színeket is a történetmeséléshez.
2025. június 17. és 22. között tizedik alkalommal rendezik meg Svájc első és máig egyetlen, kizárólag fotográfiára fókuszáló kortárs művészeti vásárát. A photo basel az Art Basel szomszédságában kínál nemzetközi kitekintést, szakmai párbeszédet és több mint 150 fotográfus munkáiból válogatott válogatást.
A Magyar Fotográfiai Múzeumban 2025. augusztus 23-ig látogatható kiállítás Papp Elek képeinek egy szűk szegmensét mutatja be: három utazást, 50 képben. A rá jellemző monokróm helyett a helyszínekhez illő erős színek használata ugyan szokatlan Papp Elek életművében, de tökéletesen a helyén van, még érzékletesebbé, hangsúlyosabbá téve a képeken látottakat, mintegy megerősítve a történeteket. Természetesen ezt is, Papp Elek egyéni látásmódján keresztül, amely ebben a sorozatban is összetéveszthetetlenül jelen van.
A Kiscelli Múzeumban a Budapest FotóFesztivál keretében 2025. június 23-ig látogatható Valós és mesterséges identitások című kiállításon harminc hazai fotográfus munkái segítségével vizsgálhatjuk meg, miként változik a portré funkciója és jelentése az AI térnyerésének idején, és hogyan reagál minderre a kortárs magyar alkotói közeg.