Címke: mesterséges intelligencia

A hitelesség alkonya – Phillip Toledano és a mesterséges intelligencia nosztalgiája

Phillip Toledano legújabb, a berlini Fotografiskában látható projektje, az Edward Trevor: Never Seen the Light, korunk egyik legfontosabb művészeti kérdését szegezi a nézőnek: mi tesz egy képet igazsággá? Toledano egy zseniális kurátori trójai falovat épített, amely a klasszikus archívumok tekintélyével él vissza, hogy aztán a falak között darabokra szedje a dokumentarista fotográfiába vetett hitünket és leleplezze saját mesterséges eredetét.

Tovább

Élesedő vita a műfajok szétválasztásában – meddig lehet teret engedni a mesterségesen generált képeknek?

Joan Fontcuberta spanyol konceptuális alkotó friss kötetében a mesterséges intelligencia és a fotográfia viszonyát elemzi. Esszéi széles körben nagy figyelmet kaptak. Az idén tavasszal kiadott Immagini Latenti azért válhatott hamar fontos hivatkozási ponttá, mert a fény- és a szoftveralapú képalkotás körüli viták legfontosabb példáit elemzi. Foglalkozik többek között a német Boris Eldagsen 2023-as AI-képével, amely a Sony World Photography Awardson aratott győzelmet valódi fotográfiák között, de előkerül Miles Astray esete is, aki egy valódi fotográfiát nevezett be egy AI-képeknek szóló pályázatra és nyerte el a fődíját. A könyvben megfogalmazott meglátásokra a hivatkozott szerzők is reagáltak, akik szintén fontosnak látják a problémakör aktív tematizálását, de sokban bírálták is a szerzőt.

Okostelefon igen, AI nem – Joel Meyerowitz álláspontja a kortárs képalkotásról

Joel Meyerowitz életműdíja nemcsak egy kivételes pálya elismerése, hanem egy világos állásfoglalás is a fotográfia jelenéről. Miközben a legendás alkotó üdvözli az okostelefonos képalkotás demokratizáló hatását, a mesterséges intelligenciát tudatosan kívül tartja saját gyakorlatán. Nézőpontja élesen rávilágít arra, hogy a fotográfia tétje ma is a fizikai jelenlét és a valóság közvetlen megtapasztalása.

AI fényképezőgép a láthatáron?

Az áprilisi tréfák a fotográfia piacát sem kerülték el, ilyenkor gyakran felbukkannak hírek olyan abszurd termékekről, mint például egy ISO 0 érzékenységű film. Azonban a Thypoch márka egy olyan koncepciókamerát jelentett be, amely akár valóban meg is jelenhet. Az elsősorban Leica M bajonettes rendszerekhez fejlesztett, megfizethetőbb optikáikról ismert vállalat egy olyan fényképezőgépet mutatott be, amely megjelenésében szokatlan, de technikai adatait nézve megvalósíthatónak tűnik. A bejelentés dátuma és módja azonban sokakat elbizonytalanított abban, hogy valóban piacra kerülhet-e a közeljövőben egy ilyen termék.

Van még jövője a divatfotográfiának az MI korában?

A divatfotográfia nem mentes a bírálatoktól. Az éppen aktuális szépségideálok évről évre változnak: merész után merészebb, majd visszafogott, angyali. A folyamatosan változó trendek között azonban a múzsák és a fotográfusok kapcsolata már régóta ismert, gyümölcsöző szimbiózis. A mesterséges intelligencia ezt a régóta fennálló egyensúlyt borítja fel, és ezzel alapjaiban változtatja meg a divatfotográfia jövőjét. Mi lesz a sorsa a fotográfia ezen ágának?

Ki a szerző? – Az AI-képek és az alkotói felelősség kérdése

mesterséges intelligenciák felhasználásával készült tartalmak jelenlegi szerzői jogi kategóriái az AI megjelenése előtti jogi környezetből származnak, így bizonyos esetekben nem egyértelmű helyzetek alakulnak ki. Az utóbbi időben felmerült aggályok közé tartoznak az AI-képek felhasználásának etikai és jogi kérdései is, amely egyelőre annyira új terület, hogy még nincs is rájuk vonatkozó egzakt szabályozás. Emiatt a generatív AI-t használó személy gyakran saját belátása szerint készíthet tartalmakat, ami felvetheti a felelős alkotói magatartás kérdéseit is.

„Minden igaz és semmi sem igaz” – Phillip Toledano Amerika után ezúttal Angliát képzeli újra

Phillip Toledano legújabb kötete, Another England az AI segítségével épít egy alternatív brit múltat, amely egyszerre ismerős és idegen, valóságosnak és fiktívnek tűnő képekkel szembesíti az olvasót azzal, hogyan változik meg a fotográfia és a történetmesélés szerepe a mesterséges intelligencia korában. Az album az olasz L’Artiere kiadó gondozásában jelent meg. A kiadónak ez a harmadik olyan kötete, amely a mesterséges intelligenciához köthető.

Amikor az AI választ: képpárosító eszközt indított a Cleveland Museum of Art

A Cleveland Museum of Art izgalmas új ArtLens AI: Share Your View eszközt mutatott be, amely mesterséges intelligencia segítségével köti össze a látogatók saját fotóit a múzeum online gyűjteményével, így akár egy mai privát turistafotó is párba állítható egy több száz éves műalkotással. A projekt jól illeszkedik abba az online gyűjtemény- és digitális innovációs stratégiába, amely az intézmény célja, hogy a művészetet ne csak fizikailag, hanem virtuálisan is megtapasztalhatóvá és személyessé tegye.

Fotográfia vs. AI: riasztó adatok egy friss szakmai kutatásból

Egy friss brit szakmai felmérés szerint a fotográfusok több mint fele már elveszített megbízásokat a generatív mesterséges intelligencia miatt, miközben drasztikusan csökken a publikált és a megrendelésre készített képek száma is. Az Association of Photographers (AOP) adatai nemcsak a bevételkiesés mértékére világítanak rá, hanem arra is, hogyan változik meg a fotográfusok viszonya a saját archívumaikhoz, jogaikhoz és a mesterséges intelligenciához.

Tovább

Kódolt hagyomány – az AI és a digitális esztétika a kortárs művészetben. Szauder Dávid: Glitches & Glory (2025)

Október elején a budapesti LUMAS Galériában tartott könyvbemutatóval indult útjára Szauder Dávid első kötete, a Glitches & Glory, amely a berlini Gestalten kiadó gondozásában jelent meg. Már a borító is sokatmondó: alcíme – magyarul: „Szauder Dávid digitálisan újragondolt művészete” – pontosan kijelöli azt a határterületet, amelyen a művész mozog. Munkássága az analóg és a virtuális, a kézzel tapintható és a mesterségesen generált világok közti, egyre elmosódó mezsgyét kutatja.

Stílus helyett utánzat – A Midjourney TOP10-es listája a legtöbbet promptolt fotográfusokról

A mesterséges intelligencia képgenerátorai egyszerre eszközök és jelzőrendszerek, hiszen jelzik, hogy milyen vizuális nyelvet tartunk követendőnek. Egy októberi összegzés szerint a Midjourney adatbázisában például Annie Leibovitz, Helmut Newton és Nan Goldin képi világa szerepel a leggyakrabban, mivel a felhasználók sok tízezer alkalommal próbálták utánozni a stílusjegyeiket. Mit jelent a fotográfia számára, ha az egyéni alkotói látásmódok egyetlen promptba sűríthetők, a képi gondolkodás helyébe pedig a minden etikai normát félresöprő gépi utánzás lép?

Egy kép az ókorból? – történelmileg hiteles MI-modellt fejleszt a Zürichi Egyetem kutatócsoportja

Edzőcipő Abraham Lincoln lábán. Egy 19. századbeli varrónő telefonja görgetésével kapcsol ki a gyár adta rövidke szünetben. Ezek szélsőséges példák és szemet szúró lehetetlenségek, mégis sok más, kevésbé árulkodó, vintázs hatású MI-generált képnek dőlnek be a közösségi média felhasználói. Ez ellen próbálnak megoldást találni a Zürichi Egyetem kutatói, akik történelmileg hiteles MI-képgenerátort fejlesztenek.

„A mesterséges intelligenciával szinte transzban dolgoztam” – Interjú Sander Coersszel

Sander Coers holland fotográfus múltidéző esztétikával mesél POST című sorozatában az emlékezet felépítéséről, formálódásáról és a férfiidentitás konstrukciójáról. A családi fényképalbumokat kiindulópontként használva mesterséges intelligenciával generált képeket alkotott, így egy fiktív, mégis ismerős világot teremtett, amely egyszerre idézi fel a múltat és kérdőjelezi meg a hitelességét. A nagypapája indonéz örökségéből és gyermekkori emlékeiből táplálkozva Coers érzékeny, olykor nyugtalanító narratívákat hoz létre a posztfotográfia lehetőségeivel kísérletezve. Munkáját 2024-ben beválogatták a Foam Talent programba, 2025-ben pedig jelölték a C/O Berlin Talent Award díjra. A Mai Manó Ház PaperLab Galériájában 2025. október 26-ig látható kiállítás apropóján a fotográfia és az AI kapcsolatáról, a férfiasság változó jelentéseiről és az emlékezet rétegeiről beszélgettünk.

Mikor hihetünk egy képnek? – A fotó, mint bizonyíték

Sokáig széles körben elfogadott álláspont volt, hogy a fénykép bizonyíték erejű, hiszen amit ábrázol, nem a fantázia szüleménye, hanem a külvilág valódi, létező jelensége, amelyet a múlt egy pillanatában a fotográfus megörökített. Ez nemcsak általános közvélekedésként, hanem művészettörténeti és művészetfilozófiai kiindulási alapként is fontos sarokpontja volt a fényképekről való gondolkodásnak. Ennek ellenére számtalan példát találni hamisított fényképekre, amelyeket szándékosan úgy manipuláltak, hogy ne a valóságot ábrázolják. A modern korban, a digitális képmódosító eszközök gyors elterjedésével mindez még általánosabbá vált, a mesterséges intelligencia elterjedése pedig még több okot ad a képekkel kapcsolatos gyanakvásnak. Vajon mennyire lehet hinni egy képnek? Csak napjainkban lehet valódi oka a bizalmatlanságnak?

A mesterséges intelligencia forradalma a fotográfiában – Barát vagy ellenség?

A mesterséges képgeneráló eljárások kapcsán gyakran felmerül az a kérdés, hogy mennyire lehet az MI által készített képeket fényképként kezelni vagy megközelíteni. Ezeknek a generált képeknek gyakran tapasztalható sajátossága, hogy a fénykép vizualitásának másolására törekednek. A mesterséges képeken megjelenő kompozíciók a szín- és látványvilág, illetve grafikai megvalósítottságuk miatt valóban közelebb állnak a fényképeken megszokott vizualitáshoz, a szemlélőnek azonban több lényeges különbségre érdemes ébernek maradnia. Az egyik ilyen differencia abból a magától értetődőnek tűnő tényből adódik, hogy a mesterséges kép nem a külvilág látványát rögzíti, hanem algoritmusok által kreál látványokat.