Csákvári Péter: Tiny Wasteland

Gyermekkoromban valahol találtam egy vasútmodell katalógust, amiről az utolsó emlékem az, hogy pár megmaradt, összegyűrt oldalát édesanyám (érthető okoknál fogva) kidobja. Ekkor 6 éves lehettem. Megbabonáztak a képek a katalógusban, amiken pici vonatok, pici városokban, pici emberkék között voltak. Mindent imádtam onnantól kezdve, ami a miniatürizált változata volt a valóságnak. Gyakran láttam bele apró világokat az előttem lévő dolgokba, például a csemegeuborkás üveg alja mindig egy koszos tó aljára emlékeztetett, de egy egyszerű narancsot is percekig tudtam rostjaira szedni, mert nem tudtam eldönteni, mire szeretném, hogy hasonlítson. 20 évvel később megvalósítottam örök álmomat, és ételfotós lettem. Amikor a témához legideálisabb makróobjektívet megvettem, azonnal éreztem, hogy közelebb szeretnék menni az ételekhez, mint az ajánlott lenne. Így villámként csapott belém a felismerés, amikor egy modellboltba betévedve megtaláltam az első figuráimat: megalkotom ezt az apró, kitalált senkiföldjét.