Esszé

Kerüljünk képbe a múlttal! – Kik dokumentálták a száz évvel ezelőtti világot?

A fotográfia már a technika megszületése óta a dokumentálás fontos és egyik leghitelesebbnek tartott eszköze. Ilyen célra a fényképezés hajnalán éppúgy használták, mint a világháborúk idején, a 20. század második felében vagy éppen napjainkban. Amikor a fényalapú képrögzítés technikája megfelelő fejlettségi szintet ért el, több fotográfus, mecénás és kereskedő határozott úgy, hogy megörökítik az akkori világ legfontosabb jelenségeit. Az egymástól független projektek jellemzően a 19. század végén indultak útjukra. Az alábbiakban ilyen dokumentatív munkákat vizsgálunk meg, a legfontosabb magyar alkotókra koncentrálva.

Tovább

A vizuális empátia és a művészetterápia – tanítható-e együttérzés képekkel?

Tanítható-e az együttérzés képeken keresztül? A vizuális empátia kutatása ma már nemcsak az esztétika, hanem a kognitív tudományok és a művészetterápia egyik kulcskérdése is: azt vizsgálja, miként válik a néző a látottak érzelmi részesévé. A képek nem pusztán ábrázolnak, hanem olyan tapasztalati helyzeteket teremtenek, amelyekben az empátia gyakorlása és fejlesztése is lehetővé válik. De vajon mennyiben automatikus reakció ez, és mennyiben tanulható képesség?

Képkészítés ipari léptékben: a Detroit Publishing Company és a vizuális tömegkultúra születése

A Detroit Publishing Company 1895 és 1924 között, közel harminc éven át a világ egyik legnagyobb képkiadója volt, amely a 20. század első éveire világszerte ismertté vált. A vállalat javarészt technikai újításainak köszönhette sikerét, de jól érzett rá a korban fellendülő piacgazdasági folyamatokra is. A világban tapasztalható változásokat a kiadó maga is alakította, hiszen tömegesen megjelentetett fényképeivel rengeteg ember számára írta felül a fényképekről kialakult elképzeléseket. A mára történelmi jelentőséget nyert gyűjtemény a Library of Congress, vagyis az amerikai Kongresszusi Könyvtár gyűjteményében található, a hagyaték digitalizált dokumentumai pedig online is szabadon hozzáférhetőek.

Mennyi időt töltünk a múzeumban a műtárgyak megtekintésével? – A fotókiállítások és a nézői figyelem ritmusa

A galériák és művészeti intézmények gyakran mérik, hogy látogatóik mennyi időt szánnak egy-egy műtárgyra. A statisztikák mindeközben azt mutatják, hogy ez az idő meglepően csekély. A fotó- és más kiállítások esetében a képek előtti jelenlét ugyanakkor nem mérhető pusztán másodpercek számában. A fotográfia médiuma például gyakran sorozatokban gondolkodik, térbeli szerveződésben működik, a nézői figyelem időbelisége így sajátos ritmust követ. Jelen esszé – néhány személyes megfigyeléssel kiegészítve – a kutatások eredményeit és a fotókiállítások befogadási sajátosságait vizsgálja.

Thomas Eakins, az emberi mozgás és anatómia fotográfusa

Thomas Cowperthwait Eakins (1844–1916) szinte egész életét Philadelphiában töltötte, napjainkban mégis világszerte ismert művészeti tevékenységéről és újításairól. Mindez azért lehet meglepő, mert fényképeit nem múzeumi bemutatásra szánta, családtagjairól és barátairól készített portréit, tudományos igényű képeit elsősorban oktatási segédanyagként használta fel. Bár leggyakrabban festőként és szobrászként határozta meg magát, fotográfiai tevékenysége szerves részét képezte művészeti és pedagógiai gyakorlatának, miközben a kortárs művészettörténet az Egyesült Államok egyik legjelentősebb vizuális alkotójaként tartja számon. Fényképei jelentősen meghatározták korának festészeti, illetve fotográfiai szemléletmódját, amellyel új irányt és máig ható támpontot adott a vizuális művészeteknek.

Van még jövője a divatfotográfiának az MI korában?

A divatfotográfia nem mentes a bírálatoktól. Az éppen aktuális szépségideálok évről évre változnak: merész után merészebb, majd visszafogott, angyali. A folyamatosan változó trendek között azonban a múzsák és a fotográfusok kapcsolata már régóta ismert, gyümölcsöző szimbiózis. A mesterséges intelligencia ezt a régóta fennálló egyensúlyt borítja fel, és ezzel alapjaiban változtatja meg a divatfotográfia jövőjét. Mi lesz a sorsa a fotográfia ezen ágának?

Mitől válik egy fotó aktivizmussá? – Fényképek, amelyek változást indítottak el

A fénykép a leggyorsabban dekódolható információ, így az a képessége, hogy demokratikusan szóljon tömegekhez, már magában hordozza a változás lehetőségét. A történelmi események narratívája a fotó előtti időkben nem volt alakítható alulról, civil szinten, mint napjainkban, amikor az áldozatok személyesen dokumentálhatják az őket ért igazságtalanságokat, és megoszthatják mindezt az egész világgal. A nyelvi és kulturális korlátokat átlépve megérthetjük, mi történik a világ egy másik, ismeretlen pontján.

Repülés és fotográfia – Online elérhető a Wright fivérek fotóarchívuma

A testvérpár tagjai ugyan a repüléstechnikában elért eredményeikről ismertek világszerte, ám azt kevesebben tudják, hogy fényképezéssel is foglalkoztak. Bár az 1900-as évek elején a fotográfia már nem számított nóvumnak, az ekkor elérhető fényképezőgépek használata sok szaktudást igényelt. A Wright fivérek által hátrahagyott, több mint háromszáz üvegnegatív arról tanúskodik, hogy lelkesen dokumentálták a repülőgépükkel végzett kísérleteik sikereit és kudarcait, de rokonaikról, családjaik mindennapjairól és ünnepeiről is készítettek felvételeket.

Objektív tekintet – az aktfotográfia diskurzusa a korai magyar szaksajtóban

A 20. század eleje sorsfordító pillanat volt a testábrázolás történetében. A fényképezés – ebben az időben még öntudatra ébredő, új jelentésrétegekkel telítődő médiumként – nem csupán a technikai pontosság ígéretét hordozta, hanem a test radikálisan új esztétikai és kulturális értelmezését is lehetővé tette.

Tovább

Ki a szerző? – Az AI-képek és az alkotói felelősség kérdése

mesterséges intelligenciák felhasználásával készült tartalmak jelenlegi szerzői jogi kategóriái az AI megjelenése előtti jogi környezetből származnak, így bizonyos esetekben nem egyértelmű helyzetek alakulnak ki. Az utóbbi időben felmerült aggályok közé tartoznak az AI-képek felhasználásának etikai és jogi kérdései is, amely egyelőre annyira új terület, hogy még nincs is rájuk vonatkozó egzakt szabályozás. Emiatt a generatív AI-t használó személy gyakran saját belátása szerint készíthet tartalmakat, ami felvetheti a felelős alkotói magatartás kérdéseit is.

A képek lassú halála – Hová tűnnek a digitális fotóink?

Floppy, kazetta, CD, DVD – olyan adathordozók, melyek egykoron a modern jövőt jelentették, mára azonban maximum antikvitásboltokban találkozhatunk velük. Képeinket mára aligha tároljuk fizikai adathordozókon, inkább felhőalapú szolgáltatásokra fizetünk elő abban a tudatban, hogy emlékeinket bárhol, bármikor elérhetjük. Mit veszítünk azzal, hogy pixelek formájában őrizgetjük képeinket? Hová tűnnek az évekkel ezelőtt készült felvételek, talán az enyészeté lesznek? Mi az a felhő pontosan és milyen hatást gyakorol a környezetre?

Milyen képeket tartunk meg, és miért törlünk? – A mindennapi fényképezés pszichológiája

A fényképezés folyamata számos olyan tényezőt foglal magában, amelyre képkészítés közben kevésbé lehet reflektálni. A munkát éppen úgy hatják át a tudatos, kognitív alapú döntések, mint az intuitív aspektusok. A terepmunkán, a megrendelésre vagy a stúdióban létrejövő felvételek elkészítését követően hasonlóan összetett folyamat következik, amely során az egyértelműen rontott képek kiszelektálása után alaposabb válogatás történik. A fénykép sorsa lényegében ekkor dől el, itt derül ki, hogy része lehet-e egy családi albumnak vagy nyilvánosságra kerülhet-e. A felvételek elbírálása, egymáshoz történő hasonlítása, majd a legjobbak megtartása a szakmai szempontok mellett egyéni szempontokat is igényel, a döntés tehát művészi, esztétikai és pszichológiai szempontokból is megközelíthető, amelyek részletesebb megértése akár a saját fényképezési és kiválasztási gyakorlatoknak is új perspektívákkal szolgálhat.

A filterek bűvöletében – Hitelesség és esztétika az Instagram-korszakban

Az Instagram-korszak vizuális kultúráját egyszerre hajtja a vágy a hitelességre és a tökéletesre. A filterek, az AI által generált arcok, velük a közösségi média esztétikája átalakították a mindennapi képhasználatot, folyamatosan újraértelmezve a portré, illetve az önreprezentáció helyét a kortárs vizuális kultúrában. A tét nem pusztán technikai, hiszen az, ahogy a képeken keresztül önmagunkat megmutatjuk, arról is árulkodik, hogy aktuálisan milyen kollektív emberképet építünk jelenlegi társadalmunkról.

A képernyő rabjai – Hogyan változtatja meg a telefon a fényképezéshez való viszonyunkat?

Egy koncerten vagyunk, a sorokban több ezer ember hömpölyög. A színpadot nehezen látjuk, hiszen az előttünk lévő tömeg egyként emeli fel automatikusan a kezét, hogy a koncert minden másodpercét megörökítse képek és videók formájában, hogy később bebizonyíthassa: ott járt. Nemcsak művészként, hanem a fotográfia kedvelőjeként is érzékelhetjük: a telefon alapjaiban változtatta meg a fényképezéshez és a képekhez való viszonyunkat. A negatív oldal mintha magától értetődő lenne – a kérdés: hordoz-e magában pozitívumot ez a kor?