A kódolt előítéletesség demokratizálódása? – A mesterséges intelligencia társadalmi-etikai vonzatai a vizuális képalkotásban

Mi a helyzet a vizuális művészetek, így a fotográfia területén az AI-t illetően? Az AI technológia alkalmazásának, annak hatásainak és működésének elemzése sem újszerű e területen. Esszémben arra vállalkozom, hogy a kérdést az AI által generált vizuális képek témáján keresztül vizsgáljam, arra összpontosítva, hogy melyek a legfontosabb és legáltalánosabb társadalmi-etikai kihívások és kérdések, amelyek az AI képalkotás számos potenciálja mellett meghúzódnak a háttérben. Írásomban a képalkotás és vizuális ábrázolás szélesebb kontextusában vizsgálom a témát illetően a leggyakrabban felmerülő dilemmákat, egyfajta kezdeti betekintőként, mely kérdéseket fogalmaz meg, nézőpontokat villant fel, amik természetesen a fotóalkotás területére is erősen kihatnak. Ezeket érintve mi is beszámoltunk Boris Eldagsen 2023-as díjnyertes AI által generált képéről felmerülő kérdésekről, vitás pontokról, így az eset kitűnő illusztrációnak is tekinthető.

Talán az egyik legfontosabb potenciál az AI képalkotásban a vizualitás demokratizálódásában rejlik. Bárkinek lehetősége van képeket létrehozni művészi vagy kreatív háttér nélkül, olyan mozgásteret biztosítva, amelyben a lehetőségek tárháza szinte végtelen. Természetesen a „bárki” olyan személyeket takar, akik megfelelő tudással (pl. nyelvi készség a „prompt”-ok megfogalmazáshoz, platformok ismerete) és felszereltséggel (pl. számítógép, internet) rendelkezik. De mégis mi az az eszköztár és tudás, ami elérhetővé válik? Mik a nyílt és rejtett adottságok?

Az AI alkotások számos társadalmi-etikai kérdést vetnek fel, amik jelen esetben írásom fókuszát képezik. Ki a műalkotások valódi tulajdonosa, és hogyan kezelendők a szerzői jogok az automatikusan generált tartalmak esetében? Hogyan biztosítható a felhasználók és az alkotók biztonsága, adatvédelme, különösen azokban az esetekben, akik személyes vagy érzékeny témákkal foglalkoznak? Mennyiben reprodukálódnak meglévő társadalmi sztereotípiák ezeken a képeken keresztül?

Az AI képek erősen érintik az autenticitás kérdését, vagyis azt, hogy milyen mértékben tekinthető egy ilyen alkotás „eredetinek”. Ebben a relációban ott rejlenek olyan sokkal mélyebb kérdések is, mint az, hogy mit tartunk műalkotásnak, vagy magának az autenticitás fogalmának művészetfilozófiai témaköre, valamint a valóságnak és igazságnak a kérdése is. Az AI nyilvánvaló módon a manipulációra, vagyis a valóság (meg)változtására is lehetőséget ad, amelynek súlyos etikai következményei lehetnek, ám kérdés, hogy ez mennyiben tér el bármilyen fajta fényképészeti aktustól, ahol megrendezés, konstrukció jelenik meg. A valóság konstruálása fontos elem a fotográfiában, és a dokumentarista képalkotásnál is gyakran felmerülnek hasonló kérdések, hiszen bizonyos nézőpontból a kamera objektíve amint belép egy térbe, hatást gyakorol, változtat a valóságon, egy szeletet tud csak bemutatni, ezáltal erősen befolyásolva a környezetet. Ettől függetlenül az AI olyan szintű absztrakcióra és manipulációra ad lehetőséget, ami a „fake news”-hoz adhat támpontot, politikai kampányokban kerülhet visszaélésre kevésbé feltűnő módon, hiszen hajlamosak vagyunk az objektivitás égisze alatt gondolni erre a fajta tudástermelésre.

Valóság, igazság, autenticitás – fogalmak, amelyek a közös megértéshez valójában mind folytonos tisztázásra szorulnak. A fogalmi tisztázások fontossága az AI képalkotás során szintén felmerült már, Eldagson esetében is. A művész célja a kérdésről való diskurzus elindítása volt, amelyben központi hangsúlyt kapott annak megvitatása, hogy hogyan különböztethető meg a fotó és az AI-fotó. Milyen fogalmat érdemes használnunk rájuk? AIphoto, promptography? A kérdést nehéz lenne eldöntöttnek nyilvánítani, már csak a gyors változásokra történő nehéz kollektív reakciók miatt is, de a fogalomhasználat kérdése azért is fontos, mert kijelöli a határokat, hogy mi hova tartozik, ami segít a tájékozódásban – különösen egy művészeti verseny zsűrijének lehet ez hasznos támpont.

Az eredetiséghez erősen kapcsolódik a szerzőség kérdése. Kinek tulajdonítható egy műalkotás, ha az AI segítségével több forrásból inspirálódik? Fontos, hogy valóban tudjuk egy elénk tárt képről, hogy ki vagy mi által, hogyan készült, egy digitalizált, átmedializált világban? Hogyan kezeljük azokat a helyzeteket, amikor az AI-alkotások észrevétlenül használják fel mások munkáját mindenfajta hozzájárulás nélkül? Ki és hol kap kreditet? Az AI nyilvánvaló módon összeköttetéseket és ezáltal összefüggéseket tud létrehozni, ugyanakkor a felvetett kérdések tükrében a kizsákmányolás potenciális eszközévé is válhat. A művészek kulturális munkásokká válhatnak olyan értelemben, hogy alkotási folyamataik mechanikus, alkalmazott módon érvényesülnek. Azokban az esetekben, ahol mások átveszik a munkáikat, nem csupán a szimbolikus elismerés maradhat el, hanem jövedelemkiesésről is beszélhetünk.

Az, hogy mi hogyan kerül megjelenítésre az AI segítségével, természetesen erősen függ az információt betápláló személyektől. Egyrészről ilyen betápláló az adott alkotó, aki megfogalmazza, mit akar létrehozni. Másrészről betápláló az, aki létrehozza az algoritmusokat és adatbázisokat. Mivel a bevitt adatok emberek által kerülnek a rendszerbe, ezáltal a személyek attitűdjei, világképei és előítéletei is bekerülhetnek és sokszor be is kerülnek az adathalmazba, azt a veszélyt is magában rejtve, hogy adott előítéletek tovább élnek, akár megerősödnek. A folyamat részeként létrejön egy kódolt előítéletesség. Talán a legnagyobb eltérés ott rejlik ember és nem ember által létrehozott előítéletes, rasszista, xenofób, szexista alkotással kapcsolatban, hogy emberekkel „megbocsájtóbbak” tudunk lenni elfogultságok szintjén, míg egy géppel kapcsolatban a maximális objektivitást várjuk el. Ez azonban megtévesztő, pont a kódolt előítéletesség miatt. Az előítéletesség ezáltal kihat a generált képalkotásokra is, amelyek fenntartják, adott esetben akár tovább erősíthetik a társadalmi sztereotípiákat. Az AI algoritmusok, különösen a képfelismerő rendszerekben találtak, korábban erősen elfogultak voltak bőrszín és gender tekintetében, példa erre a Google régebbi, 2015-ös esete, amikor képfelismerő appja fekete bőrű embereket gorillaként azonosított. Érdemes lehet eljátszani a különböző AI képalkotó szoftverekkel megfigyelni a különböző bevitelre adott különböző eredményeket, összevetve így akár a saját előítéleteinket a létrehozók előítéleteivel.