Címke: esszé

25 • 04 • 22 Tőry Klára

„Művészi képeket csak úgy lehet csinálni, ha az ember nem a »csinálásra« figyel, hanem arra, amit akar” – Lőrinczy György (1935–1981) élete és ritkán látott képei

Lőrinczy György teljes hagyatéka, az alkotó özvegyével megkötött szerződés alapján 2024 nyarán a Magyar Fotográfiai Múzeumban került elhelyezésre. A műtárgyegyüttes átvételének célja, hogy a 2026-ban megnyíló Nemzeti Fotóművészeti Múzeum a műveket feldolgozza és bemutassa, illetve az ország legmodernebb műtárgyraktárában, az Országos Múzeumi Restaurálási és Raktározási Központban kerüljenek méltó megőrzésre.

Tovább
25 • 01 • 19 Lantos Adriána

Frida Kahlo és a magyar fotográfusok: Munkácsi, Muray és Sternberger

Bár a fényképeken mindig szigorúan ügyelt a megjelenésére, az érzelmeit pedig igyekezett elrejteni, és állandóságot sugalmazó képet láttatni magáról, egyes fotográfusok lencséje képes volt Frida álarca mögé látni és azt is dokumentálni, hogyan változott az évek során az életében bekövetkezett, egyre sokasodó nehézségek hatására. Közéjük tartozik három magyar származású fotográfus, akiknek az alkotásai bepillantást engednek Frida Kahlo életének három meghatározó momentumába.

24 • 12 • 21 Sárosdy Judit

Homályból a fénybe. Frida Kahlo fotógyűjteménye a Mai Manó Házban

„Merj élni, meghalni bárki tud!” – hangzik Frida Kahlo, a világhírű mexikói festőművész üzenete. Ezek a szavak különösen aktuálisak a Mai Manó Házban látható kiállítás kapcsán, amely Frida Kahlo fotógyűjteményét tárja a közönség elé. A többnyire kis méretű fekete-fehér fotók fél évszázados Csipkerózsika-álmukból ébredve 2009-ben indultak világ körüli útra.

24 • 09 • 19 Boros Lili

Vizuális és szöveges narratíva Hámos Gusztáv és Katja Pratschke fotófilmjeiben

Az alkotópáros fotófilmjeinek fontos komponense az akusztikus és textuális elem: szépirodalmi művekből vett idézetekből és inspirációkból, saját szövegekből álló narráció, valamint a filmhez komponált zeneművek – szintén zenei idézetekkel és hatásokkal – egyszerre irányítják a nézői-hallgatói befogadást, hogy ténylegesen a nézőben szülessen meg a kép-szöveg-zene egységéből fakadóan az adott téma belső érzete.

24 • 05 • 25 Tőry Klára

„A legnagyobb pesti vagány” – Robert Capa (1913–1954) élete és fotói

Capa kalandos sorsával sokat foglalkozott a sajtó, de többnyire csak az alakja köré szövődött számtalan legendát ismételgették, melyekben szinte szétválaszthatatlanul egybemosódott a fikció a valósággal. Ennek kialakításában maga Capa járt az élen, minden jó történetből egy még frappánsabb, még színesebb sztorit konstruált. „Annyira szerette társaságát és saját magát szórakoztatni, hogy egy jó történetből soha nem restellt a maga szája íze szerint egy még jobbat faragni.”

24 • 03 • 29 Tőry Klára

„A Mai-féle fénykép ma már valóságos fogalom” – Mai Manó (1855–1917) élete és ritkán látott képei

1885-ben önállóan alapított műtermet a Vilmos császár úton. Akkor már három-négy segéddel és több inassal dolgozó szakfényképész volt. Ez az időszak a főváros és az egész ország fénykora volt, s 30 évesen Mai Manó is a csúcsra jutott, a gyermekfényképezés egyik legjobb hazai képviselőjének, a szakmai közélet vitathatatlan tekintélyének ismerték el. Szakmai tudásának elmélyítését mindig is elsődleges feladatának tekintette, s hogy ismereteit gyarapítsa, beutazta Németországot, Olaszországot, Franciaországot. Folyton tanult, képezte magát, olvasta a külföldi szaklapokat, könyveket.

24 • 02 • 02 Tőry Klára

A hazai városfényképezés kiemelkedő alakja – Klösz György (1844–1913) élete és ritkán látott képei

Mindig maximális teljesítményre törekedve, mindig a legújabb és legjobb, mások által már kipróbált technikát alkalmazva több fényképi területet művelve egyformán magas teljesítménnyel működött. Különösen egyes városképein – amellett, hogy nagyon pontos képekben hagyta ránk a 19. század utolsó harmadának látványait – a hely sajátos atmoszféráját tükrözve képes volt művészi rangra emelni a városfényképezést. A lényeget fogalmazta meg Lugosi Lugo László a múltunk elidegeníthetetlen részét alkotó hagyatékról: „Klösz György a 19. század pillantása.”

24 • 01 • 01 Princz Zsófia

„Szeretem, ha a fotográfiám tiszta, nem manipulált, minden trükktől mentes” – 160 éve született Alfred Stieglitz

Az évek során egyértelművé vált, hogy Alfred Stieglitz sokkal több volt, mint a kamera nagy mestere; a reneszánsz ember sokrétű képességeivel rendelkezett: zseniális fotográfus, kiadó, író, galériatulajdonos és kiállításszervező, karizmatikus vezető a fotográfia és a művészet világában. Oly mértékben hatással volt a fotográfia alakulására, hogy munkásságának köszönhetően szakítva a festészetutánzással a fotográfia a huszadik század egyik fő művészeti ága közé emelkedett.

Tovább
23 • 12 • 30 Tőry Klára

„Egyszerre kell rendelkeznünk a tudós agyával, a festő szemével és a költő szívével.” – Kepes György (1906–2001) élete és ritkán látott fotói

Kepes Györgyöt világszerte a leghíresebb magyarok között emlegetik, a fotográfiát is magába foglaló fényművészet legelismertebb, egyik legnagyobb hatású nemzetközi tekintélye volt. A legtöbb vizuális művészet köszönhet valamit neki és tanainak. Könyvei és alkotásai hidat vernek a 19. és a 21. század művészete között.

23 • 12 • 12 Udvari Orsolya

A kódolt előítéletesség demokratizálódása? – A mesterséges intelligencia társadalmi-etikai vonzatai a vizuális képalkotásban

Írásomban a képalkotás és vizuális ábrázolás szélesebb kontextusában vizsgálom a témát illetően a leggyakrabban felmerülő dilemmákat, egyfajta kezdeti betekintőként, mely kérdéseket fogalmaz meg, nézőpontokat villant fel, amik természetesen a fotóalkotás területére is erősen kihatnak. Ezeket érintve mi is beszámoltunk Boris Eldagsen 2023-as díjnyertes AI által generált képéről felmerülő kérdésekről, vitás pontokról, így az eset kitűnő illusztrációnak is tekinthető.

23 • 11 • 26 Tőry Klára

Palatin Gergely (1851–1927) pannonhalmi szerzetes fotói és élete

Palatin Gergely világa az élet nehéz és derűs oldalának megmutatásával együtt harmonikus kerek egész. Kincses Károlyt idézve: „A képek szépek, egy rendezett, önmagával tökéletes harmóniában élő világot mutatnak. Ilyen fotókat csak az tud csinálni, akinek fejében, lelkében hasonló rend, békesség és harmónia uralkodik. … Így hozott létre egy olyan fotográfusi életművet, melynek ismerete nélkül … nem lehet alapos magyar fotótörténetet írni.” Szépen komponált képei mindent elmondanak személyiségéről és az életről való felfogásáról.

23 • 11 • 02 Pfisztner Gábor

Változó dimenziók – Gyenes Zsolt kiállítása a Magyar Fotográfiai Múzeumban

Gyenes Zsolt felteszi a kérdést, mik a határai a fotográfiának, egyáltalán, mit nevezhetünk annak a 21. században. A kérdés művészeti szempontból, szerintem irreleváns, technikai szempontból viszont alapvető. Végső soron a mű önmagáért szavatol, bárhogyan is jött létre, és teoretikus szempontból ez a folyamat a leglényegesebb. Attól függ mire helyezzük a hangsúlyt.

23 • 10 • 29 Tőry Klára

„A műtörténeti detektív” – Divald Kornél (1872–1931) élete és fotói

Divald Kornél, a 19-20. század fordulóján az akkor szinte még ismeretlen, felfedezésre váró régió, Felső-Magyarország legjobb ismerője volt. A Felvidék fáradhatatlan kutatója, főként középkori és reneszánsz művészeti emlékeinek forrásértékű dokumentálója volt, akinek művészettörténeti, topográfiai gyűjtőmunkája során készített fényképfelvételei nélkül a Felvidék számos művészeti emlékéről azok pusztulása után nem alkothatnánk semminemű képet.

23 • 09 • 30 Tőry Klára

„A fotó az emberiség életének egyik fontos kulturális eszköze” – Lengyel Lajos élete és fotói (1904 – 1978)

„Sorsa, minden tevékenysége összeforrott a nyomdával, a magyar nyomdaművészettel.” – mondta Kass János Lengyel Lajos 1979-es miskolci kiállítását megnyitó beszédében. Lengyel egy személyben volt fotóművész, tipográfus, könyvművész, a modern magyar alkalmazott művészet egyik kiemelkedő képviselője, aki grafikusként, könyvtervezőként gyakran használt fel fotókat, s akinek széles körű tevékenységébe beletartozott a fotográfia művelése is.