Andreas Gursky a fotográfia fenntarthatóságáról

Izgalmas interjú jelent meg a Spiegelben Andreas Gurskyval és tanítványával, kollégájával Moritz Wegwerth-tel, amely a fotográfiák megőrzésének, archiválásának igen fontos, égető problémájáról szólt.

Arról a projektről kérdezték őket, amelynek kiindulópontjaként a német Nordrhein-Westfalen tartományi kormány és Düsseldorf városa szaktanácsadásért megkereste a két fotográfust a fotográfia, mint a német kulturális örökség fontos részének hosszú távú megőrzése és archiválása ügyében.

Mivel egy ilyen célzatú kezdeményezés a Drezdai Fotothekkal már megvalósult, ők ketten mást, inkább a fotóművészeti alkotások technikai fenntarthatóságának kutatását, és megoldások keresését javasolják intézményi keretekben. Ez lehetne az alapítandó Német Fotóintézet, mint kompetenciaközpont feladata.

Az Intézet létrehozásának szükségességét Gursky abban látja, hogy a fotográfiák idővel fakulnak, állaguk folyamatosan romlik. Nem lehet olyan szinten restaurálni őket, mint a festményeket. A megoldás az lenne, ha az intézmény olyan kötelező érvényű szabványokat és eljárásokat dolgozna ki, amelyek alapján új nyomatokat lehetne létrehozni, de az eredeti munkák állagát is megőriznék hosszabb távon.

Gursky egy aktuális példával illusztrálja a helyzetet: a Centre Pompidou leltárában van egy régebbi fotója, de ez idővel erősen kifakult. Ő felajánlott az intézménynek egy új nyomatot, amennyiben a régit megsemmisítik. De ez nem bizonyult egyszerű kérdésnek. A kép tulajdonosa ugyanis a francia állam, amelyik az új nyomatot szívesen elfogadná, de a régit is megtartaná. A kialakult vita eredményeként továbbra is csak a fakó nyomat marad náluk. Ilyen esetekben a Fotóintézet adhatna tanácsot, vagy közreműködhetne a problémák megoldásában.

Az intézet lehetne a szakmai kutatás terepe is. Öregedési folyamatokat lehetne szimulálni, negatív hatások csökkentésére eljárásokat találni. A gyűjtők többsége falra akasztja a képeit. Amennyiben azok kifakulnak és a tulajdonosok hajlandók érte díjat fizetni, az intézet igény esetén hivatalos tanúsítvánnyal ellátott új nyomattal helyettesíthetné a régit.

Az intézet tárolhatná a fontosabb munkák fizikai paramétereit, hogy a művész életében vagy halála után olyan nyomatokat tudjanak készíteni, amelyek minden szempontból azonosak az eredetivel. Az Intézet egy olyan szellemi műhely lehetne, amely folyamatosan reflektálna a fotóművészet fejlődésére, annak technikai fenntarthatóságára. Egyben egy ernyőszervezet is lehetne, amely összegyűjtené a különböző szakmai fórumokat. Múzeumok részére tárolási standardokat tudna biztosítani, fejleszteni. Gursky szerint a fotográfia ily módon halhatatlanná válna.

Gursky kezdeményezésére Düsseldorf város és Nordrhein-Westfalen tartományi kormánya vállalta a Német Fotóintézet projekt megtervezését, kivitelezését. Létrehoztak egy szakmai tanácsot, amely véleményére, közreműködésére alapozva haladna a projekt megvalósítása. A Bundestag Költségvetési Bizottsága a Gursky és támogatói (Nordrhein-Westfalen állam és Düsseldorf város) koncepciójának megvalósítására 2020-ra 83 millió eurót különített el. Gursky és Wegwerth 6000 nm alapterülettű intézetre és 40 munkatársa számítanak. A riporter utolsó kérdésére, hogy Gursky értékes idejéből miért szán időt egy ekkora méretű adminisztrációs projektre, a fotográfus azt válaszolta, olyan sokat köszönhet a fotográfiának, hogy abból a társadalomnak is vissza szeretne valamit adni.