Formabontó művészettörténeti fesztivál jön szeptemberben

A hazai színtéren új és meglepő kezdeményezéssel rukkolt elő a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Művészettörténeti Intézete. 2020. szeptember 24-26. között megrendezik a Látkép 2020 - Művészettörténeti Fesztivált. Az esemény típusa és volumene, továbbá egyes szekciói a szélesebb, nem csak szakmai közönség felé való nyitást jelzik. Ahogy célkitűzésükben megfogalmazzák, céljuk a „a művészettörténet-tudomány folyamatosan táguló horizontjának, egyre gazdagodó szakmai térképének megrajzolása; kaleidoszkópszerűen bemutatva a legújabb kutatási irányokat, kérdésfelvetéseket és eredményeket.”

A programsorozat leírásának kiemelései szerint szeretnék bemutatni a szakma sokszínűségét, lokális és globális kontextusait, továbbá párbeszédképességét a társtudományokkal, azaz az interdiszciplináris megközelítéseket. A fesztivál eseményei műfajukat tekintve igen változatosak, és kitörést jelentenek a megszokott konferenciaszituációból, amelyben pusztán beszélgetésekkel megszakított előadások követik egymást. Ha csak a speciálisan az eseményre létrehozott weboldal egyelőre még tartalommal nem feltöltött menüpontjait nézzük, akkor az előadásokon, beszélgetéseken túl workshopok, (tárlat)vezetések, könyvvásár, sőt szabadulószoba is igyekszik majd becsábítani a közönséget.

A meghirdetett program leglényegesebb pontja a konferenciafelhívás. Február végéig lehet jelentkezni témával a háromnapos eseményre, mégpedig túl erős szakmai megkötés nélkül: „A konferenciára minden érdeklődő témajavaslatát várjuk, egyetemi hallgatóktól a szakma különböző területein régóta tevékenykedő szakemberekig.”

Ha a tervezett szekciókat nézzük, kábító és izgalmas sokszínűség fogad, lokális és globális témák „a szellemtudományoktól a hungarofuturizmusig”, álló- és mozgóképelmélet, mediális problémák, Árpád-kori művészet, építészet a 19-20. századi városokban, egy izgalmas szekció érzékenyítések címmel, amely „…a tárgyakkal kapcsolatos, bevett (művészet)történészi, muzeológusi szemléletmódunk felülvizsgálatát célozza (a segítő szakmákban alkalmazott, ismeretlen vagy marginalizált pozíciók megtapasztalásának katartikus élményével dolgozó közösségi tréningekkel, az „érzékenyítésekkel” analóg módon). De lesz ikonográfia, grafika, ismert és ismeretlen műgyűjtemények, műemlékvédelem, tárgykultúra, a művészet politikai aspektusai, kép és propaganda, művészettörténet-elméleti önvizsgálat Mihaszna művészettörténet? címmel, természetesen az eredeti és másolat kérdéskörének témája is előkerül, továbbá a digitális archiválásé.

Kifejezetten érdekes az Összefonódás, lobbi, korrupció szekció, amelyre olyan előadásokat várnak „…amelyek megvalósult épületek, épületegyüttesek és környezetük vagy művészeti alkotások, esetleg köz- vagy magángyűjtemények létrejöttén keresztül mutatják be a személyes kapcsolatokat átható gyarlóság mechanizmusát.” Igen fontos a HERstory – feminista művészettörténetírás témakör, amelyre „…elsősorban a magyar, illetve magyarországi művészettörténetre vonatkozó feminista tanulmányokat várunk. A tanulmányok témája bármely korszak bármely művészeti alkotása, műfaja, gyűjteménye, kérdése, alkotója (életműve) stb. lehet. Feminista nézőpontú műértelmezéseket, művészettörténeti elemzéseket egyaránt szívesen látunk, melyek fókuszában egyaránt állhatnak nők és férfiak (alkotásai).”