Benkő Imre: Kína, 1984–2019

„Az Út örök és tétlen, mégis mindent végbevisz észrevétlen”

(Lao-ce: Az út és erény könyve)

Benkő Imre a dokumentarista fotográfia egyik ikonikus alakja, az 1960-as évek eleje óta készít fényképeket. 1968 és 1986 között az MTI-fotósa volt, és az ott töltött korai évek alapozták meg későbbi látásmódját, noha saját bevallása szerint, soha nem akart MTI-stílusban fotózni. Az első dokumentarista szemléletű fényképét 1977-ben készítette el, azóta is ez a fotográfiai látásmód és világnézet jellemzi műveit – Robert Frank, Henri Cartier-Bresson vagy Josef Koudelka által inspirálva. 1987-től kilenc éven keresztül dokumentálta az ózdi kohászat leépülését, s ezzel a fotósorozatával 1992-ben elnyerte a W. Eugene Smith Memorial Fund (New York) ösztöndíját. Mostani összeállításunkban Benkő Imre Kínában készült képeiből válogattunk, ahol az elmúlt 35 év alatt összesen kilenc alkalommal járt.

„Szerencsém volt, már fiatal fotográfusként különböző ázsiai országokban fényképezhettem. Magával ragadott a különféle társadalmi keretek között élő nemzetek sajátos életmódja – egyre jobban érdekelt, mit tudok vizionálni a fotográfia segítségével. 1984-ben egy hónapig fényképeztem Pekingben és környékén, a kínaiak legnépszerűbb járművén, kerékpáron tekeregve ismerkedtem a hatalmas, de az egykori császári palota magasságához igazodó, többnyire földszintes világvárossal. Bepillanthattam a keskeny, sűrűn lakot hutongok és a tekintélyes Tienanmen tér mindennapi életébe is. Ma már a felgyorsult fejlődésnek köszönhetően, a 21 milliós metropolisz egyre magasabb toronyházai között ívelő tíz körgyűrűjének, négy-ötsávos útjain személyautók tömege hömpölyög. 2005-ben a történelmi turistautak mentén, már a Sanghaj környékén gyorsan fejlődő városok életviteléből is kaptam ízelítőt.  A 300 km/óra sebességgel száguldó vonatok csendjében volt időm elmélkedni a változó emberi létről, hagyományokról, a globalizálódó világunkról, a múlandóságról."