Az állandóság és a változás ábrázolása Szilasi Gábor képein

Szilasi Gábort mindenekelőtt az állandóság és a változás ábrázolásának lehetőségei érdekelték és érdeklik ma is, legyen szó épületek fényképezéséről, vagy Montreal utcáinak, lakóinak fényképezéséről. Ilyen vállalkozás volt a Ste Catherine Street módszeres végigexponálása 1979-ben, majd tizenkét évvel később másodszorra is. Ugyanezt a kérdést járta körül 1990-ben a Montréal Museum of Fine Arts Monet kiállítására készült színes sorozatával is, mely Monet Giverny kertjének festményeiről jól ismert részleteit mutatják 1990-ben, mint pl. a Japán hidat.

Szilasi Magyarországon kezdett a fényképezéssel foglalkozni, és alkotásainak alapvető jellegzetessége már ezeken a korai felvételeken is látható. Képei az ember viszonyát vizsgálják saját környezetében, humanizmussal és finom humorérzékkel átszőve. Képeinek festőisége majdnem egyenértékű dokumentumszerűségükkel. Sajátos kívülállása még erősebb objektivitást kölcsönöz képeinek.

A vidéki Québecet ábrázoló hetvenes években készült sorozatai (Charlevoix, Beauce, Lotbiniere, Abitibi, Lac St-Jean) az egyedi ember mindenkori, saját miliőjét keresik, majd dokumentálják, sokszor antropológiai igénnyel. Ugyanebben a felfogásban dolgozott egy apró olaszországi faluban is, Greve-ben 1986-ban.

A hetvenes években a személy és környezete iránt tanúsított kíváncsiságának képi megjelenítésére új műfajt teremtett: egy képpé kombinálta a fotó alanyáról készült fekete-fehér portrét és az enteriőrt (ahol a portré készült) megörökítő színes képet. Ezekkel párhuzamosan pedig, egész életműve folyamán megszakítás nélkül készítette portréit a legfőképp kanadai, de emellett amerikai, európai művészvilág szereplőiről.