Egy vörös mókust ábrázoló fotó – amelynek kissé balszerencsés, ám szórakoztató helyzete örökre megmarad az utókornak – nyerte el a 2024-es Nikon Comedy Wildlife Awards fődíját. Milko Marchetti olasz természetfotográfus Stuck Squirrel című képe a zsűri szerint tökéletesen tükrözi a verseny célját: szórakoztat, miközben felhívja a figyelmet a természetvédelem fontosságára.
Spencer Throckmorton az 1970-es évek óta gyűjti Kahlo fotóit, amikor Mexikóvárosba utazott, hogy az ikonikus művész képeit keresse. Azóta gyűjteménye több mint 200 fényképre nőtt, így ez az egyik legteljesebb Kahlo életét dokumentáló magángyűjtemény. Throckmorton munkássága révén hozzájárult ahhoz, hogy Frida Kahlo fotóportfóliója az egyik legátfogóbb és legjelentősebb magángyűjteménnyé váljon, amely lehetővé teszi Kahlo életének és művészetének mélyebb megértését.
A viktoriánus korban a törvényszéki tudósok úgy gondolták, hogyha egy gyilkosság áldozatának retináját a fényképhez hasonlóan előhívják, a rögzített kép felfedheti a gyilkos kilétét. A hiedelem a 19. században annyira elterjedt volt, hogy a gyilkosok a biztonság kedvéért gyakran célzatosan szabadultak meg áldozataik szemgolyóitól. Bár az ötlet ma már igencsak abszurdnak hangzik, az 1800-as években, amikor a fényképezés úttörő technológia volt, és az emberi szem vizsgálatai szintén kezdetlegesebb fázisban jártak, elképzelhetőnek tűnt. De tény vagy kitaláció ez az elmélet? Meglepő módon a válasz az, hogy mindkettő.
A Fundación MAPFRE és a Google Arts & Culture 2012 óta fennálló partnersége keretében a szervezet egyedülálló gyűjteménnyel járult hozzá a Faces of Frida elnevezésű projekthez. Ez az együttműködés tovább gazdagítja a mexikói művésznő hagyatékáról alkotott képet, és lehetőséget teremt arra, hogy Frida Kahlo életének rejtett aspektusait is megismerhesse a közönség. A bemutatott sorozat Graciela Iturbide 2006-ban készült munkája volt, amely Frida Kahlo fürdőszobájának személyes tárgyait örökíti meg, és amelyből a PunctumPress kiadó gondozásában 2008-ban egy album is megjelent.
Frida Kahlo nevét világszerte éppen úgy ismerik, mint szülőországában, Mexikóban. Az alkotó édesapja, Guillermo Kahlo neve azonban kevéssé van jelen a nemzetközi köztudatban, annak ellenére, hogy Mexikó egyik legelismertebb és legfoglalkoztatottabb fotográfusa volt a 20. század első évtizedeiben. Munkái Frida művészetére is nagyban hatottak, illetve sok fénykép őrzi az alkotó viharos életének fejezeteit is.
Amikor a 19. században a különféle fotográfiai eljárások elterjedtek, egyre többen fogtak kísérletezésbe. Ekkoriban a fényképezéshez alapos kémiai és optikai ismeretekre volt szükség, így a fényalapú képalkotással elsősorban tudósok foglalkoztak. Ilyen volt John William Draper, angol származású, Amerikában élő történész és kémikus, akinek 1840. március 26-án sikerült rögzíteni az első fényképeket a Holdról, amelyek máig fennmaradtak. Draper ezzel nemcsak a holdfényképezés, hanem az asztrofényképezés alapjait is letette. A híres, Holdat ábrázoló első dagerrotípia jelenleg a New York University Libraries Special Collections gyűjteményében található.
A világ legelső természetes környezetben, villanófényben, éjjel készített állatfotója egy nőstény fehérfarkú szarvast (virginiai szarvast) és borjait ábrázolja. A képet George Shiras III készítette a Michiganben található Whitefish tó környékén.
Több mint két évvel egy nagy feltűnést keltő lopás után Olaszországban került elő Winston Churchill ikonikus portréjának, The Roaring Lion-nak egy eredeti nagyítása. A történelmi fotográfiát, amelyet a kanadai fotográfus, Yousuf Karsh készített, 2021 végén lopták el a kanadai Ottawában található Fairmont Château Laurier szállodából. Most egy nemzetközi nyomozás eredményeként a portré visszakerül eredeti tulajdonosához.
Sok találmányt nehéz egyetlen személy nevéhez kötni, mivel gyakran többen, egymástól függetlenül dolgoznak ugyanazon cél eléréséért. Nem volt ez másként a képrögzítést lehetővé tevő találmányok esetében sem. A fényképezés feltalálásának pontos évszámát sem egyszerű megállapítani, mivel több, a képrögzítéshez elengedhetetlen mérföldkövet tartanak számon, a 18. század végén, illetve a 19. században egymástól függetlenül több kutató is kísérletezett a camera obscura által rajzolt kép rögzítésének lehetőségein, ám közülük is kiemelkedik Joseph Nicéphore Niépce, aki az elsők között rögzített fényérzékeny anyagra felvételt.
A híres amerikai fotográfus, Robert Mapplethorpe fényképei az utóbbi években talán népszerűbbek, mint valaha. Idén, 2024 tavaszáig négy önálló kiállítást is bemutattak már műveiből. Mapplethorpe képei London, Párizs, New York és Los Angeles vezető galériáiban is helyet kaptak, amelyekben neves kurátorok működtek közre a kiállítások megszervezésében. Úgy tűnik, nem csak a közönség figyelmére tarthatnak igényt Mapplethorpe fényképei, mivel számos galéria, műgyűjtő és divatipari cég is érdeklődik a művész munkái iránt. Vajon mi lehet az oka annak, hogy az 1989-ben elhunyt alkotó munkái éppen napjainkban kapják talán a legtöbb figyelmet?
Egészen a 19. század végéig folytak heves viták arról, hogy a fotográfiák művészi alkotásoknak minősülnek-e. Az 1860-as évek elejétől a francia alsóbb fokú bíróságokon ellentmondásos döntések születtek, és ez a kérdés először 1862 novemberében került a Legfelsőbb Bíróság elé Párizsban.
1845. április 2-án, párizsi csillagászok, Louis Fizeau és Léon Foucault készítették el az első fényképet a Napról. A korabeli technológia korlátai ellenére a két tudós merész vállalkozásba fogott, amikor úgy döntöttek, hogy a fotográfiát a csillagászati megfigyelések szolgálatába állítják. Az akkori technikai eszközök, különösen a dagerrotípia, még gyerekcipőben jártak, de Fizeau és Foucault sikeresen használták ezt az eljárást a Nap képének rögzítésére. A fotó a National Science Foundation tulajdonában van.
Terry O’Neill 1977-ben készült fotóján Faye Dunaway látható egy medence mellett ülve, az előző esti Oscar-díjátadóról beszámoló újságok társaságában. A kép nem csupán egy emlékezetes pillanat megörökítése, hanem a hollywoodi álomgyár feszültségeinek és magányának szimbóluma is.
A fényképezés kezdeti időszakában, a 19. század elején az új technológia sokak számára egy rejtélyes, szinte varázslatos dolog volt. Mindez akkor változott meg, amikor Eastman 1888-ban bemutatta az első Kodak fényképezőgépet, ami olcsó árával és könnyű használhatóságával mindenki számára elérhetővé tette a fényképezést. Kevesebb mint 20 évvel a fényképezőgép bemutatása után Eastman cége 1,2 millió készüléket adott el, így a fényképezés már nem egy titokzatos eljárás volt többé, hanem tömegjelenség. Ezzel egy időben vált témává a személyiségi jogok kérdése, vagyis az, hogy egy személyről készített fényképet milyen feltételek mellett lehet felhasználni.
Sabine Weiss a francia fotográfia egyik kiemelkedő alakja, akinek munkássága jelentős hatással volt a 20. századi képi ábrázolásra. Életművének középpontjában az emberek, az utcai élet és az érzelmek állnak, és munkái az élettel teli, természetes pillanatok megörökítésére koncentrálnak.