A Time Magazine november végén jelentette meg 2025 legjobb sajtófotóiból összeállított válogatását, mely az idei év emlékezetes pillanatait mutatja meg. A képek többsége ismét felkavaró, főleg tragikus eseményeket megörökítő felvétel, de az összeállításba szerencsére megmosolyogtató, könnyedebb, érdekes témájú fotókat is beválogattak a nagy múltú magazin képszerkesztői.
Hogyan is született valójában Vadas Ernő Libák című világhírű felvétele? Cikkünkben a korabeli sajtóban megjelent – egymásnak ellentmondó – visszaemlékezések mentén tárjuk fel a fotó készítésének körülményeit.
1990-ben Mary Ellen Mark Észak-Karolinában készítette el ikonikus fotóját a kilencéves Amanda Mintonról, aki cigarettával a kezében, kisminkelve és műkörmökkel áll a kamera előtt, a gyermekkor elvesztésének nyers és fájdalmas jelképeként. A kép története évtizedekkel később vált ismertté, amikor Amanda felnőttként mesélt arról, hogy azt remélte, a fotó majd kiutat jelent számára. A felvétel 2026. január 17-ig a Mary Ellen Mark: Női sorsok című kiállításon is látható a Mai Manó Házban.
Amikor az amerikai polgárháború utolsó előtti évében az Unió hadseregének frissen kinevezett főparancsnoka, Ulysses S. Grant 1864 tavaszán Washingtonba érkezett, majdnem végzetes baleset érte a híres fotográfus, Mathew B. Brady műtermében. A történetet James E. Kelly szobrászművész feljegyzései és Brady egykori visszaemlékezései őrizték meg, rámutatva arra, hogy néha a véletlenek láncolatán múlik a történelem pillanatnyi alakulása.
A színésznőként világhírűvé vált, nemrég elhunyt Diane Keaton fotográfiai szenvedélye legalább annyira összetett, mint filmes munkái voltak. A hetvenes évek végétől kezdve Keaton nemcsak gyűjtőként, hanem alkotóként is következetesen építette vizuális univerzumát, amelyben a mindennapi Amerika, az építészet és múlt nyomai egyaránt meghatározó szerepet kapnak.
1954 őszén, New York szívében született meg a 20. század egyik legikonikusabb fényképe: Marilyn Monroe lebbenő fehér ruhája, Sam Shaw kameráján keresztül. A jelenet, amely a The Seven Year Itch (Hét év vágyódás) reklámkampányához készült, azonnal világhírűvé és a fotográfia történetének kitörölhetetlen részévé vált.
Az egyik legismertebb kortárs angol fotográfus alkotásain az ember és a természet kérdései kerülnek előtérbe. Nick Brandt témaválasztása és fényképeinek technikai kivitelezése egy igazán különleges művészi praxist tár fel, amely számos nagy hatású sorozat megszületését tette lehetővé. Első sorozatai, az On This Earth, és az A Shadow Falls Across The Ravaged Land című munkái éppen olyan nagy figyelmet kaptak, mint újabb alkotásai. A The Day May Break című sorozatából legutóbb a brüsszeli Hangar Art Centerben mutattak be válogatást, amiről egy másik cikkünkben részletesebben is írtunk.
A Gerhard nővérek 1904-ben portrét készítettek a híres apacs harcosról, Geronimóról. A portrét a mai napig az egyik legrejtélyesebb fényképként tartják számon, nemrég azonban az amerikai Kongresszusi Könyvtár egyik restaurátora különös részletre figyelt fel: az indián harcos bal szemében visszatükröződik az egyik fotográfus. A St. Louis-i Louisiana Purchase Exposition, vagyis a 20. század egyik első világkiállítása idején készült felvétel már akkor is fontos alkotás volt, de csak napjainkban fedezték fel az eddig rejtve maradt részletet.
Edward Weston 1936-ban készült fotója, az Akt (Charis, Santa Monica) nem csupán a 20. századi fotóművészet egyik legismertebb képe, hanem egy szenvedélyes kapcsolat, egy alkotói fordulópont és egy gazdasági válságtól sújtott időszak személyes lenyomata is. A felvételen Charis Wilson, Weston asszisztense és későbbi felesége látható, amint meztelenül ül a Santa Monica-i házuk erkélyén. A fotó 2025. október 15-től a Maison Européenne de la Photographie (MEP) Edward Weston — Becoming Modern című kiállításán látható.
1974-ben a londoni National Portrait Gallery büszkén mutatta be egy rejtélyes viktoriánus fotográfus, Francis Hetling lenyűgöző portréit. Francis Hetling neve a fotótörténetben egyedülálló módon maradt fenn, bár a róla szóló történet a legkevésbé sem a dicsőségről szól. Hetling ugyanis sosem létezett. A 19. századi fotográfus figurája egy gondosan megtervezett és kivitelezett művészeti hamisítás részeként született meg, amely a 20. század második felében alaposan felforgatta a korai fotográfiák gyűjtőpiacát.
Legismertebb fotóján az ironikus, bolondos zseni professzorként elhíresült Albert Einstein játékosan kiölti a nyelvét. A kép később nem csupán popkulturális ikonná vált, hanem aukciós ritkaságként is értékes relikviának számít. Az eredeti fotó kilenc aláírt példányának egyikét nemrégiben árverezték el a bostoni székhelyű RR Auctionnél 338 630 dollárért (több mint 120 millió forint) – ez mintegy háromszorosa az előzetesen becsült értéknek.
Két kislány ül egymás mellett, arcuk vidám, de a fotón valami más is látható. Egy harmadik, rejtélyes „arc”, amely nem tartozik senkihez. A felvétel néhány napja futótűzként terjed az interneten, és ismét előtérbe került a pareidolia, az egyik legkülönösebb vizuális jelenség, amely az emberi agy működéséről árul el sokat. Dr. Dean Jackson pszichológus szerint tízből csak egy ember veszi észre a rejtett arcot első ránézésre.
George Hoyningen-Huene 1930-ban készítette The Divers című ikonikus fényképét, amelyet a 20. század egyik legismertebb divatfotójának tartanak. A felvétel a Vogue magazin megbízásából készült, és először 1930. július 5-én jelent meg a lapban. Azóta a divattörténet meghatározó képei között emlegetik. A kép olyan nagy hatást gyakorolt, hogy Anna Wintour, a New York-i Vogue nemrég lemondott legendás főszerkesztője is beválasztotta saját öt kedvenc Vogue-fotója közé a magazin hosszú történetéből.
1917-ben két fiatal angliai lány, Elsie Wright és Frances Griffiths, egy egyszerű tréfával indították el a század egyik legismertebb „misztikus” történetét. A Cottingley-kert patakpartján lebegő szárnyas tündérekről készített képeik hamarosan a világ figyelmének középpontjába kerültek, és bár azóta kiderült, hogy a fotók csak ügyes csalások, technikai szempontból akkoriban lenyűgöző alkotások voltak.
Yves Klein 1960-ban alkotta meg az egyik legismertebb fényképét, amelyen a művész a gravitációt figyelmen kívül hagyva egy ház tetejéről a semmibe ugrik. A felvétel készítésének körülményei Klein 1962-es váratlan halála óta folyamatos találgatások tárgyát képezik.