Az 1839 Awards bemutatta a világ legtehetségesebb fotográfusait a 2024-es Év Fotográfusa Díj keretében, ahol 60 ország legjobb képei közül válogattak a neves zsűritagok, akik olyan intézmények képviselői, mint a The New York Times, a Centre Pompidou és a Getty Images. A nyertesek lenyűgöző történeteket mesélnek el képeiken keresztül, bemutatva a fotográfia határtalan lehetőségeit.
A reFocus Awards bejelentette a 2024-es év fotográfusainak nyerteseit a World Photo Annual rendezvény keretében. Az eseményen 77 ország alkotói vettek részt, bemutatva a fotóművészet sokszínűségét, kreativitását és vizuális történetmesélésének erejét.
Alessandro Ledda olasz fotográfus is elnyerte a zsűri elismerő oklevelét, aki sorozatában egy ősi, kevésbé ismert kézműves iparágat mutat be. A The Last Charcoal Burners című sorozat Calabria központjába, a Serre Calabresi hegység erdeibe vezeti a nézőt, ahol a Serra San Bruno falu néhány családját mutatja be. Ezek az emberek azon kevesek közé tartoznak, akik még napjainkban is a természetes növényi szén kézműves előállításának szentelik életüket.
,,2016-tól kezdve szinte minden évben elutaztam Amerikába, és kerestem az álmomat, és próbáltam nosztalgiával szemlélni az olyan pillanatokat, amelyeket soha nem éltem volna át, csak a művészeten keresztül. Ezek az amerikai utazások egyúttal utazások voltak önmagam megismerése felé is, egészen a tudattalan tartományokba, és már az első utam óta tudtam, hogy soha nem akarok megállni.”
Kovács Melinda Balogh Rudolf-díjas fotóművész Éden című kiállítása a szakrális és filozofikus gondolatok világába kalauzolja a látogatót. A Váci Egyházművészeti Gyűjteményben bemutatott tárlat a keresztény szimbólumok mai jelentésének újraértelmezését tűzi ki célul.
Esther Horvath A sarkvidéki éjszaka csillagai című kiállítása lenyűgöző bepillantást nyújt az Északi-sarkvidék törékeny szépségébe és a klímaváltozás hatásaiba. A World Press Photo-díjas fotográfus munkái a sarkvidék éjszakai világát és az ottani kutatók mindennapjait örökítik meg. A tárlat 2025. január 31-ig tekinthető meg a Capa Központban.
Az épített környezet témájára koncentráló legnagyobb fotográfiai verseny, az Urban Photography Awards kihirdette az idei év legjobb művészeti projektjeit és portfólióit. A zsűri összesen négy fotográfust jutalmazott, egy abszolút győztest, és három kiemelt alkotót hirdetett. A művészek munkáikban a legkülönfélébb aspektusból vizsgálták az épített környezet és az ember néhol harmonikus, másszor problémás kapcsolatát. Egyes képeken az ember nélküli, már hátrahagyott történelmi épületek jelennek meg, máskor pedig az elképzelt látványok, vagy éppen a nosztalgia színterei, amelyet a művész saját képi artikulációjában jelenített meg. Cikksorozatunkban a következő hetekben mind a 4 alkotót bemutatjuk.
Idén 32. alkalommal került kiírásra a Közép-Európai térség legrégebbi hagyományokkal rendelkező természetfotó-pályázata, a naturArt által rendezett Az Év Természetfotósa pályázat, amelyre 143 fotográfustól 2825 kép érkezett. A díjakat 2024. november 12-én adták át a Magyar Természettudományi Múzeumban, melynek kiállításán a pályázat utolsó fordulójába jutott mintegy 130 fotográfia látható.
A Carnavalet, Párizs történelmének egyik legfontosabb őrzője, 423 Séeberger-fotót tudhat magáénak, amelyből 50 darab csak nemrégiben került elő: Jules Séeberger második pályázatra készült képeit 2017-ben, a múzeum felújítása során találták meg az épület padlásán. Az amszterdami Huis Marseille 2025. február 15. és június 22. között 72 nagyformátumú vintázs képet mutat be a gyűjteményből.
A LensCulture kihirdette az idei Black & White Awards legjobb sorozatait és egyéni fényképeit. A mostani versenyen összesen 38 nyertest jutalmazott a zsűri, a dobogós alkotók mellett helyet kaptak a döntőbe került alkotások is, illetve azok a művek, amelyeket a zsűri egy-egy tagja saját díjával jutalmazott. A kitüntetett fotográfusok mindegyike egyedi történeteket és gondolatokat fejeznek ki, miközben munkáik a művészi megközelítések sokféleségét szintén megmutatják. Bár a fekete-fehér technika közös, gazdag műfaji sokszínűség jellemzi őket. Találkozhatunk dokumentarista, és fikciós fényképekkel, riportképekkel, önarcképekkel vagy éppen digitális kollázsokkal.
A növények vizuális ábrázolását mutatja be a párizsi Maison Européenne de la Photographie (MEP) kiállítása a fotográfia 19. századi megszületésétől a kortárs gyakorlatokig. A mintegy 40 művet reprezentáló Science/Fiction – A Non-History of Plants című tárlat Anna Atkins cianotípiától Karl Blossfeldt tipológiáin, valamint Ágnes Dénes land art munkáin át Joan Fontcuberta fényképészeti objektivitást megkérdőjelező sorozatáig segít értelmezni és megérteni a természet világát.
Harminc év után tért vissza Albert Watson a Fahey/Klein Galériába a No Idle View című kiállítással, amely a fotográfus karrierjét ünnepli. A tárlat a művész egyedülálló filmes érzékenységét és a dráma, valamint a csend mesteri ábrázolását tárja a közönség elé.
Az 1949-ben született Richard Misrach öt évtizede meghatározó alakja az amerikai tájfotografálásnak. Misrach a világ vezető múzeumaiban állított ki, például a washingtoni National Gallery of Artban, a chicagói Art Institute-ban és a párizsi Centre Pompidou-ban. Több mint 25 monográfia született műveiről, amelyek között olyan kiadványok találhatók, mint a Crimes and Splendors: The Desert Cantos of Richard Misrach (1996) vagy az On the Beach (2007). Misrach munkássága példaértékű abban, hogyan lehet a művészetet az aktuális társadalmi, politikai és környezeti kérdések feltárásának eszközévé tenni.
Az idén tizenötödik alkalommal megrendezett Urban Book Award legjobb művészeti kiadványának választott könyve Maria Pansini Sea, Steel and Sorrow című albuma lett. Ez a könyv egy egyéni, szerkesztői fotóválogatásban mesél az olaszországi Taranto városának történetéről. A hiánypótló kiadvány fényképei nemcsak a város történelmi múltját mutatják be, hanem a közelmúlt történéseit is. Az olasz iparosodás fellendülésének időszakában, az 1960-as években Taranto az acélipar fővárosának számított, ám ennek a természet és a helyi lakosok látták kárát. Az Urban Photo Book Award fődíjas albuma így nemcsak egy városról mesél, hanem annak lakóiról, az ember és a természet viszonyáról, miközben figyelmet fordít a környezetvédelem kérdéseire is.
Január 26-ig látogatható a Stone Bell House-ban, a Prágai Városi Galéria (GHMP) szervezésében megrendezett világhírű amerikai fotográfus, Bruce Weber első európai retrospektív kiállítása. A My Education című monumentális tárlat az ikonikus amerikai fotóművész öt évtizedet átívelő, sokszínű munkásságát mutatja be több, mint 250 fotográfián, videón és rövidfilmen keresztül.