Budapest 150. születésnapja alkalmából egy több mint száz művet felvonultató kiállítás látható november közepétől a Magyar Nemzeti Galériában. A Fortepan digitális fotóarchívummal együttműködésben rendezett tárlat a virágkorát élő, századfordulós fővárost idézi meg.
Ez a sorozat tehát rólam szól, valamiről, amit mutatni akarok magamból. Miért? Többen leírták, hogy már mindent lefotóztak. Úgy tenni, mintha állíthatnánk újat: értelmetlen, de felismerni ezt, és ennek fényében folytatni a tevékenységet: inspiráló. Elmesélni egy történetet az alapja mindennek. Újabban minél extrémebb, annál érdekesebb a narratíva, és elfelejtünk odafigyelni a leghétköznapibb dolgokra. Minél unalmasabbnak látunk egy sorozatot, annál többet megtudhatunk magunkról.
Helfrecht Unternächte című izgalmas sorozata ismerős dolgokat tesz furcsává és nyugtalanítóvá. Helfrect ihletője a téli napforduló és a vízkereszt közötti leghosszabb éjszaka, amikor azt mondják, a varázslás és a jövőbelátás a legintenzívebb, a fekete-fehér fotográfiát pedig nagyon hatásosan alkalmazza, olyan markáns és emlékezetes képeket alkotva, amelyekben a rituálék és mítoszok saját családtörténetével fonódnak össze.
A Foam Talent bemutatta a 2024–2025-ös évek húsz fotóművészét. A világ minden tájáról érkező fotográfusok részt vehetnek többek között a kétévente megrendezésre kerülő Foam mentorprogramban, csoportos kiállításon debütálhatnak és a munkáikat a Foam magazinban publikálhatják.
November első hetében kihirdette idei négy díjazott alkotóját az International Photography Hall of Fame (IPHF). A szervezet évente rendez versenyeket, kiállításokat, előadásokat és workshopokat azok számára, akik fotográfusként szeretnének fejlődni, vagy érdeklődnek e művészeti ág iránt. Az IPHF idei díjazottjai Nan Goldin, Bea Nettles és Vivian Maier voltak, a verseny kiemelt díját, a Visionary Award díját pedig Matika Wilbur nyerte el.
Mesteri diptichonokról van szó. Az egyes képek önmagukban is figyelemre méltóak: a megvilágítás, a képkivágás, az odafigyelés a sok apró részletre, a természet csodái – mindezek a tulajdonságok átjönnek. És amikor két képet ilyen átgondoltan, ilyen vizuális eleganciával párosítanak, a csodálat és a lenyűgözöttség érzése még intenzívebbé válik, még örömtelibbé, képi emlékek sora tolul fel.
A 2010-ben indult LagosPhoto Festival egy nemzetközi fotográfiai fesztivál, amelynek minden évben Nigéria ad otthont. Az eseményen többek között kiállítások, workshopok, beszélgetések és nagyméretű szabadtéri installációk várják a látogatókat. A fesztivál szervezői minden évben arra törekednek, hogy programjaikkal a nagyközönséget ne csak a kortárs művészettel, hanem Afrika sokszínű világával is megismertessék.
Nem könnyű Rio de Janeiróban dolgozni, ami időnként nagyon erőszakos, és fotográfusként kiszolgáltatott is lehet. Az teszi különlegessé Rafael munkásságát, és a bensőséges és költői képei is azt mutatják, hogy képes elnyerni az emberek bizalmát. Fotográfiái gyönyörű keveréke a mindennapi életnek és a kemény gazdasági és politikai valóságnak Brazíliában.
Mi a különbség az interneten található számtalan gyönyörű kép és egy most készült között? Miko Okada úgy néz szembe e kétellyel, hogy visszatér a helyszínre, ahol fényképezett, és fizikailag is ott helyezi el munkáját. Ebben a környezetben a szándék és a véletlenek rétegeiből egyedi, mégis gyönyörű tájképeket hoz létre, amelyekbe olyan láthatatlan jelenségeket is bevon, mint a szél és a gravitáció.
Összjáték címmel nyílt meg a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójának (FFS) aktuális bemutatkozó kiállítása. A tárlaton az idei évben felvételt nyert nyolc fiatal alkotó és elméleti szakember mutatkozik be a K11 Laborban.
A történelmi rétegekbe nyúló félmúlt és a jelen kapcsolódik össze a pozsonyi Fotóhónap november 30-áig látogatható kiállításain. Szlovákia legnagyobb, nemzetközileg is jelentős művészeti eseménye, a 33. Mesiac Fotografie (33rd Month of Photography) Csehszlovákia szétválásának harmincadik évfordulóját, valamint a fénykép médiumának 1993 utáni fejlődését állítja fókuszba. Hagyományaihoz híven a Fotóhónap a tágabb világba is kitekint, miközben olyan hazai alkotók életművével is találkozhatunk Pozsonyban, mint Berekméri Zoltáné.
A kiállított anyag természetesen nem tükröz egységes felfogást, stílust, megközelítést és technikát. Bár az alkotók mindannyian évtizedek óta hivatásos szinten gyakorolják a fotózást, mégis mindannyian mást és másképp mutatnak meg. Reményeink szerint épp ez lesz majd a kiállítás érdekessége a közönség számára.
Az 1994-ben született Jelen Ádám forgatókönyvíróként kezdte pályafutását: rövid történeteket írt, és annak a módját kutatta, hogyan tudná ezeket láthatóvá tenni. A divatot és a portrét érezte a legközelebbinek ahhoz, hogy a történeteit elmesélje, így került kapcsolatba a fotográfiával. Eleinte autodidakta módon tanult fényképezni, majd 2020-ban elvégzett egy szakirányú képzést. Később Párizsba, majd Barcelonába költözött, jelenleg is ott él és alkot.
A PhotoVogue Festival az első olyan divatfotográfiai rendezvénysorozat, amely az etika és az esztétika közötti közös alapra összpontosít. A fesztivál idén a mesterséges intelligencia jelenségére reagálva számos tematikus programot is rendez. A résztvevők több kiállítást, szakmai előadást és konferenciát látogathatnak majd, amelyek a mesterséges intelligencia és a képalkotás kapcsolatával foglalkoznak.
A Thames & Hudson gondozásában Lee Miller. Photographs címen megjelent a 20. század egyik legjelentősebb női fotográfusáról szóló monográfia. A húszas évek Párizsában Miller a szürrealisták múzsája volt, később fotómodellként és reklámfotográfusként, majd a második világháború idején már haditudósítóként dolgozott a Vogue számára. A könyv előszavát Kate Winslet Oscar-díjas brit színésznő írta, aki a fotográfus életéről szóló film főszerepét is játssza. A Lee című filmet idén szeptemberben mutatták be a Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon, európai premierje decemberben várható.