Menü

Letizia Battaglia öröksége: Egy fotográfus a maffia árnyékában

25 • 02 • 02Baki László

Letizia Battaglia (1935–2022) nevét a világ legbátrabb fotográfusai között emlegetik. Szicíliai születésűként a maffia elleni küzdelem képi dokumentálásában vált ismertté, de képei nem csupán a bűnözés világáról szólnak, hanem az élet, az emberi küzdelmek és a szabadságvágy megragadását is tükrözik. Battaglia művészete elválaszthatatlan Szicília fájdalmától és szépségétől, az olasz fotográfus élete és képei az igazságért és szabadságért folytatott harcot állítják középpontba, felejthetetlen bepillantást nyújtva Szicília 20. századi történelmébe. Képeit most a Jeu de Paume-ban mutatják be, majd a kiállítás július 7. és október 5. között az Arles-i Rencontres fesztiválon lesz látható.

Letizia Battaglia neve összeforrt Szicília drámai történetével. Az olasz fotográfus, aki az 1970-es évektől kezdve Palermóban dolgozott, közel négy évtizeden át dokumentálta a sziget mindennapjait. Képei tükröt tartanak a szicíliai valóság elé: a maffia által uralt társadalom következményei, a családi kötelékek ereje és a mindennapi emberek küzdelmei egyaránt visszaköszönnek fotóin. Battaglia nem pusztán dokumentálta a szicíliai maffia által hagyott pusztítást, hanem aktívan fellépett annak ellenállásában is. Képei a hatalom és az erőszak közötti kötelékeket ábrázolják, miközben megmutatják a közösségi szolidaritást és a reményt is. Először az 1970-es években kezdte pályáját, amikor Szicíliában még jelentősen meghatározta a nők szerepét a patriarchális társadalom. Letizia Battaglia azonban nemcsak megközelítette, hanem át is formálta ezt a keretet.

0103

Fotó: Letizia Battaglia: Az ádáz [kegyetlen] maffia keresztapa, Leocula Bagarella letartóztatása. Palermo, 1979
© Archivio Letizia Battaglia, Palerme

0103

Fotó: Letizia Battaglia: Pier Paolo Pasolini a Circolo Turatiban, Milánó, 1972
© Archivio Letizia Battaglia, Palerme

0103

Fotó: Letizia Battaglia: Boris Giuliano, a Squadra Mobile [Mobil Brigád] vezetője egy gyilkosság helyszínén, a Piazza del Carmine téren. Palermo, 1978
© Archivio Letizia Battaglia, Palerme

0103

Fotó: Letizia Battaglia: Casa Professa. A gazdag feleség megbotlik a fátyolban. Palermo, 1980
© Archivio Letizia Battaglia, Palerme

0103

Fotó: Letizia Battaglia: A rejtélyek. A galamb. Trapani. 1989
© Archivio Letizia Battaglia, Palerme

0103

Fotó: Letizia Battaglia: Cala kerület. Lány labdával. Palermo, 1980
© Archivio Letizia Battaglia, Palerme

0103

Fotó: Letizia Battaglia: Via Calderai. Palermo, 1991
© Archivio Letizia Battaglia, Palerme

0103

Fotó: Letizia Battaglia: A macska és az egér a szeméttel jóllakik. Palermo, 1977
© Archivio Letizia Battaglia, Palerme

0103

Fotó: Letizia Battaglia: Család a kórházban elhunyt fiú temetésén. San Vito Lo Capo, 1980
© Archivio Letizia Battaglia, Palerme

0103

Fotó: Letizia Battaglia: A kislány és a sötétség. Isnello, 1980
© Archivio Letizia Battaglia, Palerme

0103

Fotó: Letizia Battaglia: Húsvét vasárnap. Ribera, 1984
© Archivio Letizia Battaglia, Palerme

0103

Fotó: Letizia Battaglia: Cím nélkül, Palermo, 2016
© Archivio Letizia Battaglia, Palerme

„Letizia mindig elsőként érkezett a helyszínre, ha maffiagyilkosságokról volt szó; az egyik első fotóriporter volt a helyszínen akkor is, amikor felrobbantották Falcone autóját a Palermo–Punta Raisi autópályán.”

– emlékezett vissza Attilio Bolzoni szicíliai újságíró és maffiaszakértő Battagliára, akinek Budapesten, az Olasz Kultúrintézet Xénia Galériájában nyílt tárlata 2021-ben, amelynek központi témája a női szépség volt. Halálának évében Fény a sötétben – Letizia Battaglia fotográfus címmel egy minisorozat is megjelent életéről.

2018-ban így nyilatkozott a My Art Guides című magazinnak adott interjújában:

„Gyerekkoromban író szerettem volna lenni, de tizenhat évesen férjhez mentem, hogy elszökjek féltékeny apám elől, és egy olyan házasságban találtam magam, ahol a férjem semmit sem értett belőlem. Miközben a lányaimat neveltem, mindig kívülállónak éreztem magam, távol tartottam magam a társadalmi normáktól. Amikor a lányaim felnőttek, jelentkeztem újságíróként a L’Ora szerkesztőségébe. Augusztus volt, az összes újságíró szabadságon volt, így szükségük volt segítségre, és örömmel fogadtak. Így kezdtem el írni az első cikkeimet. Egy hosszú pszichoanalízis segített kilépni a házasságomból, majd Milánóba mentem, hogy felajánljam írásaimat a helyi újságoknak. Ott azt kérték, hogy egészítsem ki az anyagaimat fotókkal is, ezért egy barátom adott nekem egy fényképezőgépet. Harminchét éves voltam. Dolgozni kezdtem, hogy függetlenné váljak, mert nem akartam elfogadni a férjem anyagi támogatását. Nem akartam többé tőle függeni. Milánóban megtaláltam a helyemet, egy várost, amely tele volt lehetőségekkel. Nem sokkal később a L’Ora visszahívott Palermóba, hogy irányítsam a lap fotós csapatát. Fotóriporterként tértem vissza, de ez a munka egyre nagyobb súlyt kapott, hiszen éppen akkor kezdtem el dolgozni, amikor a Corleone klán kegyetlen és véres maffiaháborút indított Palermóban. A fényképezőgépemmel dokumentáltam a történteket, hogy leleplezzem a bűnt, de közben önmagamat is kifejezhettem. Erőt és szabadságot adott, hogy fotográfusként tehettem azt, amit egykor íróként szerettem volna. Mégis, számomra a fényképezés nemcsak a tények rögzítéséről szólt. Nőként mindig kerestem a szépséget, a szeretetet, a gyengédséget. A maffiáról készült képeim pedig arról is szóltak, hogy megmutassam mindazt, ami megakadályozott bennünket abban, hogy boldogan és békében élhessünk.”

0103

Fotó: Letizia Battaglia: A Vucciria piac. Palermo, 1985
© Archivio Letizia Battaglia, Palerme

0103

Fotó: Letizia Battaglia: Palermo, 1984
© Archivio Letizia Battaglia, Palerme

0103

Fotó: Letizia Battaglia: Az arenellai tengerparton vége a bulinak. Palermo, 1986
© Archivio Letizia Battaglia, Palerme

0103

Fotó: Letizia Battaglia: Sabina és Pippo szerelmesen, Prizzi, 1983
© Archivio Letizia Battaglia, Palerme

0103

Fotó: Letizia Battaglia: Dohányzó nő. Catania, 1984
© Archivio Letizia Battaglia, Palerme

0103

Fotó: Letizia Battaglia: Rosaria Schifani, a testőr Vito özvegye, akit Giovanni Falcone bíróval, Francesca Morvillóval és kollégáival, Antonio Montinaróval és Rocco Di Cillóval együtt öltek meg. Palermo, 1992
© Archivio Letizia Battaglia, Palerme

0103

Fotó: Letizia Battaglia: Roberto Scarpinato bíró és kísérete a bíróság épületének tetején. Palermo, 1998
© Archivio Letizia Battaglia, Palerme

0103

Fotó: Letizia Battaglia: A Saint-Pierre negyed, Palermo, 1976
© Archivio Letizia Battaglia, Palerme

0103

Fotó: Letizia Battaglia: Via Pindeponte. Farsangi mulatság a pszichiátriai kórházban. Palermo, 1986
© Archivio Letizia Battaglia, Palerme

0103

Fotó: Letizia Battaglia: Szovjetunió, 1989
© Archivio Letizia Battaglia, Palerme

Battaglia – aki 1985-ben első európai nőként nyerte el a W. Eugene Smith-díjat – új utat tört az olasz fotózsurnalizmusban, hiszen azon első nők egyike volt, akik hivatásos fotográfusként dolgoztak. A Jeu de Paume-ban megrendezett tárlat drámai erejű fekete-fehér képei között a maffia erőszakos világát, az olasz hétköznapokat, valamint nőkről és gyermekekről készült megható portrékat találunk, a kiállításon szereplő felvételek nemcsak vizuális lenyomatok, hanem egy olyan korszak tanúi is, amelyek meghatározták Szicília történelmét.

Jegyzetek

Letizia Battaglia
Jeu de Paume – Tours
2024. december 05. – 2025. május 25.