Mitől válik a portré többé puszta arcképnél? A 20. század egyik legnagyobb hatású fotográfusának tartott Philippe Halsman életművét bemutató Lampo di genio című kiállítás 2026. április 19-ig látható a Palazzo Pinato Valeri termeiben, Piove di Saccóban. A mintegy száz fotót és dokumentumot felvonultató tárlat azt mutatja meg, miként alakította Halsman a portréfotót közös, performatív alkotói folyamattá.
Az emberek és állatok közötti kapcsolatot évszázadokon át a kizsákmányolás formálta. A Berlinben élő fotográfus, Nikita Teryoshin Life Sentence című sorozatában az állatkertek felé fordítja tekintetét, olyan intézmények felé, amelyek eredete szorosan összefonódik Európa gyarmati múltjával. Teryoshin sorozata 2026. március 23-ig látható a berlini Fotografiskában.
Az Irving Penn munkásságát bemutató kiállítás a Gagosian gstaadi terében arra keresi a választ, miként emelte a 20. század egyik legnagyobb hatású fotográfusa a magazinok számára készült képeket a modern művészet rangjára. A Gagosian és az Irving Penn Foundation együttműködésében megvalósuló tárlat több mint hét évtized alkotói programját tárja fel, a stúdióportréktól a kísérleti nyomatokig. A tárlat 2026. április 6-ig látogatható.
Amikor a magyar művész, akit ma világszerte Brassaï néven ismernek, Párizsba érkezett, még nem foglalkozott fényképezéssel, az akkor már ott élő André Kertész vezette be a fotográfia világába, és a francia művészkörökbe. Párizs városának bűvkörében Brassaï elkészítette Paris de nuit című, korszakos jelentőségű albumát, amely 1932-ben jelent meg. A Howard Greenberg Gallery új kiállítása közel negyven felvételt mutat be a Paris de nuit sorozatból, kiegészítve a Le Paris secret des années trente sorozat legfontosabb képeivel.
A kortárs vizuális kultúrát meghatározó diskurzusok középpontjában ma vitathatatlanul a mesterséges intelligencia és a képalkotás hitelességének kérdése áll. Ebben a technológiai szorongásokkal teli időszakban az amszterdami Rijksmuseum 2026. május 25-ig látogatható, FAKE! című tárlata nem csupán történeti áttekintést nyújt, hanem éles ontológiai reflexiót is: emlékeztet arra, hogy a fénykép sosem volt a valóság objektív lenyomata. A Hans Rooseboom kurátori munkáját dicsérő kiállítás az 1860 és 1940 közötti időszak manipulatív technikáit vizsgálja, feltárva a fotográfia „ártatlanságának” korai elvesztését.
Február 19-én nyílt meg a Mai Manó Házban Tóth György Út (Érzelmek a tudat alatt) című kiállítása. A válogatás a szó klasszikus értelmében nem retrospektív, inkább egy több évtizedes életmű újrarendezése. Nagy méretű, olykor triptichonszerű munkák kerültek egymás mellé a nyolcvanas évek végétől a kétezres évek derekáig, olyan képek is, amelyek eddig alig vagy egyáltalán nem voltak láthatók Magyarországon. A beszélgetés során a kronologikus áttekintés helyett alkotói döntésekről, technikáról, hatásokról és egy emblematikus képről, az Emeséről esett szó.
Nan Goldin ikonikus sorozata, a The Ballad of Sexual Dependency 2026. március 21-ig látható a londoni Gagosian terében. A kiállítás a hetvenes–nyolcvanas évek underground világát feltáró, nyers és személyes képsorozatot emeli ismét reflektorfénybe, amely mára a szubjektív dokumentarizmus meghatározó klasszikusává vált.
A Benkő Imre-közeli világ – Válogatás a Magyar Fotográfiai Múzeum gyűjteményéből című kiállítás 2026. március 14-ig látogatható a Magyar Fotográfiai Múzeumban. A tárlat Benkő Imre (1943–2025) humanista gyökerű, mégis antropológiai érzékenységű dokumentarista életművéből kínál átfogó válogatást, amely a hétköznapok finom abszurditásán és a társadalmi terek rejtett dinamikáin keresztül rajzolja ki az emberi jelenlét univerzális térképét.
Erik Kessels As Far as You Can See című kiállítása – amelyet eredetileg a milánói Commerce könyvesboltban rendeztek meg – kibővített formában látható Párizsban. A tárlat a hétköznapi fotográfiáról való kortárs gondolkodás egyik meghatározó alakjának első franciaországi retrospektív bemutatkozása. A kiállítás Kessels fotográfiai kutatásaira épül, és csaknem három évtized szerkesztői tevékenységét sűríti egybe: mintegy száz, „briliánsan amatőr” felvételen keresztül rajzolja ki azt a vizuális univerzumot, amely a naiv fotóművészet sajátos, ironikus és mégis mélyen emberi esszenciáját hordozza.
Ruth Orkin fotográfiában úttörő törekvéseit ünnepli a washingtoni National Museum of Women in the Arts (NMWA). A lehetetlent nem ismerő fotográfus Women on the Move című egyéni kiállítása a 20. század második felében élő nők helyzetét mutatja be, az 1950-es évektől egészen az 1970-es évekig terjedő időszakban, amikor is a nők a világtörténelem egy sorsfordító pillanatában új utakat törtek maguknak.
Steve Schapiro életműve a 20. századi amerikai történelem egyik legérzékenyebb vizuális krónikája: egyszerre tanú és résztvevő, aki a nagy események mögött az emberi jelenlét súlyát kereste. A Being Everywhere című kiállítás nem csupán ikonikus képeit idézi fel, hanem azt a morális és esztétikai attitűdöt is, amely fotográfiáját máig elevenné teszi.
A Gagosian londoni Facing West című kiállítása nem egyszerűen Richard Avedon legendás In the American West sorozatának nosztalgikus újrabemutatása, hanem kritikus újraolvasása is annak, mit jelent ma portrét készíteni, nézni és értelmezni. A monumentális nagyításokon a fehér háttér előtt álló arcok nemcsak egy letűnt Amerika lenyomatai, hanem a tekintet hatalmáról, az empátia és a voyeurizmus határáról, valamint a fotográfus felelősségéről szóló kérdések kíméletlen tükrei is.
2026. március 1-ig látogatható az amszterdami Stedelijk Museum nagyszabású kiállítása, az Erwin Olaf – Freedom, mely az első retrospektív tárlat a holland fotográfus és médiaművész két évvel ezelőtti halála óta, amely tisztelgés az életmű előtt, ugyanakkor újraértelmezési kísérletnek is tekinthető. A több évtizedet átívelő anyag nem pusztán az ismert munkákból válogat, hanem arról is teljesebb képet kínál, hogy miként formálta Olaf a fotográfia, a performativitás és a vizuális kultúra közötti határokat.
Looking at LIFE címmel nyílt kiállítás a New York-i Staley-Wise Galleryben a LIFE magazin első száma megjelenésének 90. évfordulója alkalmából. A tárlat a 20. századi amerikai fotográfia egyik legmeghatározóbb médiuma, a LIFE magazin vizuális örökségéből válogat. A 2026. február 21-ig látható tárlat a magazin és az alkotók archívumaiból származó felvételekkel idézi fel azt a korszakot, amikor a LIFE képriportjai milliók számára közvetítették a világ eseményeit: a nagypolitikától és tudományos áttörésektől egészen a mindennapi élet intim pillanataiig.
Eve Arnold a 20. századi fotográfia egyik legérzékenyebb és legkövetkezetesebb megfigyelője volt: a Magnum első női tagjaként ugyanazzal az empátiával fordult Hollywood sztárjai és a társadalom peremén élők felé. A berlini F³ – Space for Photography nagyszabású kiállítása most azt az életművet mutatja be, amely Marilyn Monroe ikonikus portréin túl a szegénység, a politika, az identitás és az emberi méltóság kérdéseit is következetesen vizsgálta.