Molnár Zoltán fotográfiai felfogása – szándékait tekintve és morális alapvetéseiben – nem különbözik hajdan volt egyetemi oktatójától, s az igazán kiváló utazó fotográfusok képi minőségét mutatja fel. Hiszen nem csupán az érdekességekre figyel, hanem – a látottakat önmagán keresztül átengedve – kialakítja saját értelmezését. Számára sem csupán a helyszín földrajzi, politikai különbözősége a bemutatásra méltó.
A Magyar Fotográfiai Múzeum legújabb kiállításának a témája az absztrakt fotográfia, amely a fotóművészet egyik legizgalmasabb és legösszetettebb területe. E műfaj lényege nem csupán abban áll, hogy eltávolodik a látható világ közvetlen ábrázolásától, hanem abban is, hogy újfajta látásmódokat és értelmezési lehetőségeket kínál. Ezúttal Gál Teodóra, Schór Ádám, Simon Gellért és Szabó Liza munkáin keresztül nyerhetünk bepillantást az absztrakt fotók izgalmas világába.
Az egyik legnagyobb arizonai modern művészeti múzeum különleges tárlattal járja körül a humor és a fotográfia kapcsolatát. A Funny Business: fotográfia és humor című kiállítás elsősorban az Arizonai Egyetemhez tartozó Center for Creative Photography gyűjteményéből válogatva 70 alkotáson keresztül mutat be példákat a képi humorra. A fényképek emellett abba is betekintést engednek, hogy a különböző alkotói gyakorlatokban miként jelenik meg a humor és milyen különböző megközelítései lehetségesek. A kiállítás 2026. január 4-ig látható az Egyesült Államokban található phoenixi múzeumban.
A Mai Manó Házban október elejéig látható a Nunchi – A csend hatalma című kiállítás, amely öt koreai fotográfus munkáin keresztül mutatja be a nunchi, vagyis a figyelmes jelenlét és érzékeny megértés fogalmát. A tárlat a társadalom, a természet és az emberi létezés finom összefüggéseire irányítja a figyelmet, miközben párbeszédet teremt a keleti kultúrák és az egyetemes emberi tapasztalatok között.
Szeptember 24-én nyílik meg a milánói Palazzo Reale termeiben a Man Ray. Forme di luce című kiállítás, amely a 20. századi avantgárd egyik legmeghatározóbb alakjának munkásságát mutatja be. A több mint 300 művet felvonultató tárlat 2026. január 11-ig látogatható. A művész életművét fotográfiáin, grafikáin, filmjein és tárgyain keresztül mutatja be, ezzel új fényt vetve a dadaizmusra, a szürrealizmusra és a fotográfia határterületeire.
A kiállításon az archívumból válogatott anyag konfrontál a Ceaușescu-kori Románia nyers valóságával. Az államszocialista megrendeléssel szemben autonóm szűrőn keresztül dokumentál, és a rendszer elleni csendes ellenállás, politikai kockázatvállalás gesztusává válik a szűk mozgástér ellenére. A fotóriporter pozícióját vizsgálva – a kamera mögül, de kellően közel lépve – rögzítette mindazt, amit a hivatalos propaganda eltakart.
Szeptemberben sem maradunk fontos és izgalmas fotókiállítások nélkül, ezúttal is számos múzeum és galéria várja új tárlatokkal és programokkal a látogatóit. Az egyéni- és csoportos kiállításokon olyan témákkal találkozhatunk mint a koreai fotóművészet, a Fortepan privátképei, a mindennapok dokumentálása vagy a Békéscsabai Fotófesztivál. Ezekre a tárlatokra mindenképp érdemes ellátogatni.
A Gallery Huxley-Parlour legújabb kiállításán Ilse Bing, Kati Horna és Dora Maar fotográfusok legjelentősebb munkáit állítja egymás mellé. A Pathfinders (Úttörők) című kiállítás három eltérő pályaívű, különböző megközelítések mentén dolgozó művészt mutat be, akik ugyanakkor egyaránt erősen érzékelték a változó, modern élet sajátosságait. Képeiken a mindennapok felgyorsult ritmusa, a töredezettség és a folytonos átrendeződés élményei kerülnek előtérbe. A fotográfusok a rejtett részletek feltárásán keresztül közelítenek, amellyel új vizuális nyelvet teremtenek a modern kor számára. A kiállítás szeptember 13-áig várja látogatóit Londonban.
Coney Island aranykorába repít vissza Stephen Salmieri fekete-fehér fotósorozata, amely 1967 és 1972 között született, most pedig online látható a Joseph Bellows galériában. A húszévesen indított első önálló projekt egyszerre személyes emlék és egy letűnt közösség lírai krónikája, amelynek készítése során a fotográfus felismerte, hogy olyan legendák nyomvonalába illeszkedik, mint Robert Frank vagy Weegee.
Benkő Imre először 1984-ben, turistaként érkezett Észak-Koreába, s lehetőségeihez mérten megörökítette a már akkor is diktatúraként működő ország bizonyos szegmenseit. Persze azokat, amelyeket engedtek neki, hiszen nem utazhatott szabadon, és még fényképezés közben is figyelték képi témáit, vizuális megoldásait. 1989-ben ismét ellátogatott Phenjanba: a Képes 7 magazin fotóriportereként megörökítette a legnagyobb Világifjúsági Találkozó eseményeit.
A Saatchi Gallery 2025 nyarán HIP HOP – Egy álom megélése címmel nyitott kiállítást, amely három amerikai fotográfus, Jamel Shabazz, Joseph Rodriguez és Gregory Bojorquez munkáin keresztül mutatja be a hiphop kultúra felemelkedését és globális hatását. A tárlat az 1980-as évek elejétől napjainkig követi a műfaj történetét, bemutatva zenéjét, divatját, társadalmi jelentőségét és nemzetközi elterjedését.
A japán női fotográfusok művészete sokáig rejtve maradt a világ szeme elől. Ezt a hiányosságot igyekszik pótolni az I’m so happy you are here című kiállítás, mely országról országra vándorolva ösztönzi az embereket arra, hogy megismerjék az eddig főként férfi alkotók szemszögéből bemutatott, tradicionális elveket és konzervatív értékeket követő japán társadalmat. Szeptember 7-ig, Franciaország és Hollandia után Németországban, a frankfurti Fotografie Forum ad helyet egy több mint húsz alkotót felsorakoztató, sokszínű, generációkon átívelő válogatásnak.
Mario Giacomelli születése óta pontosan száz év telt el: ebből az apropóból a milánói Palazzo Reale nagyszabású retrospektív kiállítást rendezett az olasz fotográfus emlékére, amelyen több mint 300 alkotását mutatják be, köztük eredeti nagyításokat, dokumentumokat és az életét részletesen bemutató archív anyagokat. A szeptember 7-ig látogatható kiállítás narratíváját a művész életében jelentős költők művei alapján bontották szekciókra, mivel az irodalom ugyanúgy jelen volt életében, mint a fotográfia. A kiállítás az olasz társadalom egyik legjelentősebb fotográfusának komplexitását eddig nem látott módon kísérli meg bemutatni.
Eleonora Agostini olasz fotográfus A Study on Waitressing című sorozatában a munka, illetve a magánélet összefonódását vizsgálja édesanyja alakján keresztül, aki pincérnőként dolgozik a család éttermében. Az anya-lánya kapcsolatból és párbeszédből kibontakozó tanulmány a gondoskodás gesztusait, a női identitás rétegeit, a munka repetitív természetét és a vendéglátás színpadiasságát tárja fel. A Mai Manó Ház PaperLab Galériájában látható kiállítás a sorozat eddig nem publikált képeit mutatja be. A családi háttér szerepéről, az alkotás folyamatáról, a nemi szerepekről, a performativitásról és a 2022-ben a Witty Books kiadásában megjelent fotókönyvről beszélgettünk.
Az Ira Stehmann Fine Art galéria (München) különleges tárlaton mutatja be a 20. századi fotográfia egyik legrejtélyesebb alakjának, Vivian Maiernak (1926–2009) a munkásságát. A Myth in the Shadows – The Eye of Vivian című kiállítás nemcsak a fotográfus ikonikus fekete-fehér képeit vonultatja fel, hanem a kevésbé ismert színes felvételeiből is válogat. A tárlat 2026. január 15-ig látogatható.