Paul & Sylvie – A Belgian Love Story (1930s–1960s) címmel nyílt egy megrendítően intim fotókiállítás a brüsszeli L’Enfant Sauvage galériában, amely 2025. augusztus 24-ig látogatható. A tárlat egy bolhapiacon talált hét fotóalbum anyagából válogat, és egy belga pár, Paul és Sylvie évtizedeken átívelő történetét meséli el.
Szipál Márton – MARTIN címmel nyílt kiállítás a debreceni MODEM 3. emeleti kiállítóterében, amely 2025. október 5-ig látogatható. A tárlat a 101 éve született világhírű fotográfus életművét és személyiségének lenyomatát állítja fókuszba: különleges tárgyai, ikonikus portréi és újraépített műterme révén a látogatók egy letűnt, mégis élő világba léphetnek be, abba a térbe, ahol „a jó portré 30 százalékban technika, 70 százalékban kommunikáció”.
A Mai Manó Ház átfogó kiállítása hazánkban elsőként mutatja be teljes mélységében Rogi André különleges életművét – egy nőét, aki festőként indult, majd a fotográfia eszközeivel lett a 20. századi párizsi művészvilág hiteles krónikása. Nem csupán a francia kultúra részévé vált, hanem az európai modernizmus egyik rejtett kincsét is képviseli: autonóm, érzékeny, korszerű és nemzetközi alkotó.
A holland származású angol fotográfus, Eadweard Muybridge (1830–1904) az első mozgóképes technika kifejlesztőjeként került be a történelemkönyvekbe. Karrierje azonban jóval messzebbről indult, mert bár a korai fényalapú képrögzítési eljárásokkal már hamar megismerkedett, amelyek segítségével természetes tájakat és városokat fényképezett, nevezetes munkáit azonban csak később készítette el. A Spanyolországban található University Museum of Navarra új kiállításában elsősorban ezekre a későbbi, mozgásszekvenciákat ábrázoló alkotásaira koncentrál. A különleges tárlat augusztus 24-ig várja látogatóit Pamplonában.
A fotótörténet legismertebb nevei között egy magyar fotográfus különös, enigmatikus képe is helyet kapott a világ egyik legrangosabb galériájában. A Howard Greenberg Gallery Sign of the Times (A kor jele) című tárlata azt vizsgálja, hogyan válnak a fényképek egy korszak lenyomatává – és hogyan nyer új értelmet egy évtizedekkel ezelőtt készült magyar trükkfotó a mai vizuális kultúrában.
A Bronx Documentary Center idén nyolcadik alkalommal tartja meg a dél-amerikai művészeket bemutató LAFF-t, azaz Latin-amerikai Fotófesztivált. A művészek változatos témáit felvonultató első körben a bronxi kiállító és környékén installált, majd számos más New York-i közösségi térben bemutatott kiállítás kiváló korképet ad Dél-Amerika hosszú ideje fennálló, egyre sürgetőbb problémáiról.
Ki volt Rogi André, miért tartják számon a francia fotótörténet egyik különleges alkotójaként, és hogyan kapcsolódik a magyar fotográfia történetéhez? Hogyan talált vissza Budapestre, születésének 125. évfordulóján? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Kerstin Stremmellel, a Mai Manó Házban látható, első magyarországi Rogi André-kiállítás társkurátorával.
Március végén debütált első önálló kiállításával a svájci Photo Elysée-ben a fiatal divatfotográfus, Tyler Mitchell. A Vogue 125 éves tradícióját rúgta fel, amikor 2018-ban, mindössze 23 évesen, első afroamerikai fotográfusként Beyoncéról készített portréja került fel a magazin címlapjára. Hiába a hírnév, Tyler Mitchell Wish This Was Real című tárlata ugyanarról a társadalmilag érzékeny, rendkívüli esztétikai érzékkel megáldott művészről ad tanúságot, aki már a kezdetektől fogva tudta, hogyan nyúljon olyan kényes témákhoz, mint a rasszizmusba ágyazott szépségideál vagy az afroamerikai közösségek láthatósága és kulturális reprezentációja.
A PHotoESPAÑA 2025, a nemzetközi fotográfiai és vizuális művészeti fesztivál idén a Végül is mottóval tér vissza, több mint 100 kiállítással, 360 művésszel, és történetében először kiemelt vendégországgal: Chilével. A rendezvény az emlékezet, identitás, társadalmi igazságosság és kortárs kihívások előtt tiszteleg – Madridtól Barcelonáig, Lisszabontól Budapesten át minden fotóművészetet kedvelő számára.
Mi történik, ha egy történelmi fotóarchívum és a mesterséges intelligencia találkozik? Elena Efeoglou görög képzőművész legújabb projektje egyszerre idézi és kérdőjelezi meg August Sander híres portréalbumának hitelességét. A kölni Die Photographische Sammlung / SK Stiftung Kultur épületében megrendezett tárlat a fotográfia, az emlékezet és a fikció határait feszegeti.
Júliusban sem maradunk izgalmas fotókiállítások nélkül, hiszen ismét számos múzeum és galéria várja új tárlatokkal a látogatóit. André Kertész első feleségének képei, egy díjnyertes fotókönyv a vendéglátásról, a leghíresebb hazai sajtófotók és Szipál Márton életmű-kiállítása. Ezekre a tárlatokra mindenképp érdemes ellátogatni.
Az észt Fotografiska egy különleges retrospektív kiállítással tiszteleg a legendás fotográfus, Elliott Erwitt munkássága előtt: a Through the Playful Eyes of Elliott Erwitt című tárlat mintegy száz fényképen keresztül mutatja be az utcai fényképezés egyik legkiemelkedőbb alakjának életművét. A felvételek azt bizonyítják, hogy a hétköznapi életben nem kevés kaland, játékosság és szenvedély bujkál, amelyekre érdemes figyelmet fordítani. A kiállítás megnyitóján levetítették Douglas Sloan rövid dokumentumfilmjét is, amelyet Erwittről készített.
1839 sorsfordító időszak volt mind a művészetben, mind az amerikai történelemben. Ekkor mutatták be a kontinensen a dagerrotípiát a szélesebb közönségnek, ezzel pedig párhuzamosan kezdetét vette a vizuális alapú társadalom, valamint annak a nemzeti önérzetnek a kialakulása, amelyet a fénykép mint kulturális, kereskedelmi és művészeti foglalatosság fenomenális sikere vezérelt. A Metropolitan Museum of Art kiállítása ezt az izgalmas, kísérletezésekkel teli időszakot járja körül amerikai fotográfusok felvételeinek segítségével. A tárlat több mint 250 korai fényképet vonultat fel a múzeum William L. Schaeffer-gyűjteményéből.
Külön kihívást jelent egy kurátornak, ha a kiállítás egyszerre több művészt fog össze, valamint, ha az alkotások mellett a műgyűjtő szellemiségét is szeretné hitelesen visszaadni. Ha az ötvenéves Sam Wagstaff nem találkozik össze 1972-ben New Yorkban az akkor mindössze huszonöt éves Robert Mapplethorpe-pal, akkor talán létre sem jött volna ez a kiállítás. Wagstaff „szeme” különleges volt, a legkülönbözőbb korszakokból és stílusokból származó műveket gyűjtötte: az erotikától a tájképeken át a portrékig. Többek közt ezt mutatja be egy dinamikus kiállítás keretein belül a párizsi székhelyű Galerie Miranda.
A New York-i művészeti intézmény, a CPW új kiállítása Larry Fink egyedülálló felvételeit mutatja be. A nagyszabású tárlat az amerikai fotográfus különleges, fekete-fehér képeinek szeretne nagyobb figyelmet adni, megmutatva az életmű legikonikusabb alkotásait. A kiállítás átfogó válogatást nyújt a művész Social Graces című sorozatának képeiből, de emellett felvonultatja Fink ikonikus felvételeit, amelyeken a jazzkultúrát, illetve a polgárjogi mozgalmakat dokumentálta. A fényképeket Fink saját jegyzetei és versei egészítik ki, újabb réteget adva a felvételek mögötti gondolatvilághoz. A tárlat augusztus 31-ig várja látogatóit.