2025. november 18–án került megrendezésre az év egyik legfontosabb természetfotográfus eseménye, Az év természetfotósa pályázat díjátadó ünnepsége és annak kiállításmegnyitója a Magyar Természettudományi Múzeum kupolatermében. Idén Litauszki Tibor vehette át Az év természetfotósa rangos elismerést, Az év ifjú természetfotósa díjat Király Árpád érdemelte ki, míg Az év természetfotója pedig Szabó Csaba Elkaptad? című képe lett.
Martin Parr Early Works című kiállítása Frankfurtban a Magnum-fotográfus korai munkáira összpontosít, miközben ritkán látott fekete-fehér felvételeket mutat be. A brit alkotó a kezdetektől fogva arra késztet bennünket, hogy kétszer is odanézzünk, és felfedezzük az élet groteszk és humoros oldalát.
A Cornell Capa által alapított ICP-ben az Instead, I spin fantasies („Ehelyett fantáziákat szövök”) című kiállítás, amelyet Elisabeth Sherman vendégkurátor és Naima Green fotográfus rendezett, a terhesség szociokulturális hátterét és az anyaság egy eddig ismeretlen oldalát tárja fel. A több tucat sosem látott felvétel között vannak albumin- és lumeneljárással készült fényképek is, de a tárlat részét képezi egy, a kiállítótér építészetéhez illeszkedő, helyspecifikus, vinilből készült installáció is.
Hogyan válik a fotóriportból művészet, a dokumentatív szándékokból pedig új távlatokat nyitó képi formák? Luc Delahaye (1962) pályája ezen az átalakuláson vezet végig, miközben következetesen fókuszálja tekintetét korunk háborúira, valamint a társadalmunkat behálózó törésvonalakra. 2025 októberétől a párizsi Jeu de Paume The Echo of The World című retrospektív tárlata mutatja be a francia fotográfus elmúlt huszonöt évének munkáit.
A tizenkét éve működő budapesti TOBE Galleryben egy olyan alkotó kiállítása látható, aki hidakat épít a tér és az idő, a valóság és az emlékezet, a fotográfia és az absztrakció között. A Londonban élő Dafna Talmor Sea of Stones című kiállításának anyaga a Veszprém–Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa Balaton Eye nemzetközi művészeti rezidenciaprogramjának részeként született, Veszprém után pedig Budapesten láthatja először a közönség a november 29-ig nyitva tartó tárlaton. A TOBE ezzel a kiállítással a kortárs magyar fotográfia képviselete mellett nemzetközi összefüggéseket teremtő küldetését is megerősíti.
Novemberben ismét a fotográfiáé a főszerep Pozsonyban. A 35. Month of Photography fesztivál – amelyet 2025. november 1. és 30. között rendeznek meg – idén a mesterséges intelligencia, a szöveg és a kép viszonya, valamint az ausztrál fotóművészet köré szerveződik. A rendezvény központi kiállítása, The Eyes That Were a Century (Évszázados szemek) a médium százéves történetét mutatja be több mint hatvan világhírű alkotó művével. A fesztivál hagyományosan kísérőprogramokkal – fotófilmekkel, könyvbemutatókkal és szakmai beszélgetésekkel – egészül ki.
Aki ismeri és szereti Cindy Sherman vagy Robert Mapplethorpe munkásságát, annak a New York-i Yossi Milo Galleryben bemutatott Samuel Fosso-kiállítás maga az igazi kánaán. A Kamerunban született nigériai fotográfus élete nagy részében a Közép-afrikai Köztársaságban dolgozott, húsz év elteltével azonban újra szemügyre vehetjük önarcképeit egy olyan egyéni kiállításon, ahol a személy narratívája találkozik az elnyomott, gyarmatosított népek mítoszával.
Novemberben sem maradunk fontos és izgalmas fotókiállítások nélkül, ezúttal is számos múzeum és galéria várja új tárlatokkal és programokkal a látogatóit. Az egyéni- és csoportos kiállításokon olyan témákkal találkozhatunk a New York-i punk szcéna mindennapjai, egy holland operatőr polaroidjai, egy világhírű fotográfus első magyarországi bemutatkozása, egy elfeledett magyar származású fotográfus divatfotói és a technikai kép jövőképei. Ezekre a tárlatokra mindenképp érdemes ellátogatni.
A Los Angeles-i Fahey/Klein Gallery november 8-ig látogatható kiállítása a 20. század egyik legizgalmasabb fotóművészének munkásságát mutatja be. A Paul Outerbridge: Photographs című tárlat egy olyan alkotót idéz meg, aki már a színes fényképezés korai éveiben feszegette a műfaj technikai és esztétikai határait. A kiállítás főként vintázs nagyításokat és korabeli nyomatokat mutat be, a közönség pedig egyszerre találkozhat az amerikai alkotó életművének jól ismert darabjaival, valamint kevésbé vagy eddig egyáltalán nem publikált kísérleteivel.
A 2026-os Deutsche Börse Photography Foundation Prize négy döntőse a fotográfia társadalmi, politikai és érzelmi dimenzióit kutatja: Jane Evelyn Atwood, Weronika Gęsicka, Amak Mahmoodian és Rene Matić munkáin a valóság, az identitás és az emlékezet határai kerülnek középpontba. A rangos elismerést, amelyet 1996 óta ítélnek oda, minden évben olyan alkotók kapják, akik kiemelkedő módon járultak hozzá a fotográfia megújításához –könyv vagy kiállítás formájában.
2025. november 16-ig látogatható a bécsi mumok termeiben Kazuna Taguchi I’ll never ask you című kiállítása, amely az emlékezés, a hiány és a női tekintet rétegeit kutatja különös érzékenységgel. A Tokióban született, de évek óta Bécsben élő művész festészet és fotográfia határán mozgó munkáiban az idő, a tér és a nézőpont viszonyát vizsgálja: korábbi sorozatainak fragmentumaiból és új műveiből épít fel egy meditatív, csendes világot, ahol a fény hiánya éppoly beszédes, mint annak jelenléte.
A Yere Mi Sten (Halld a hangom) című, 2025. november 6-ig az amszterdami FOAM-ban látható kiállítás Augusta Curiel (1873–1937) munkásságát mutatja be, aki eddig méltatlanul maradt ki a fotográfia kánonjából, ám első hollandiai egyéni tárlata most esélyt teremt arra, hogy végre az őt megillető helyre kerüljön a fotótörténetben.
Október 28-tól a Mai Manó Ház PaperLab Galériájában látható Emmanuel Rosario New York-i fotográfus első európai kiállítása, amely a kortárs punk színtér intimitását és közösségi erejét mutatja be. A projekt nemcsak a koncertek energiáját ragadja meg, hanem a csendes, személyes pillanatokat is, amelyekből kirajzolódik a punk valódi arca. A Punkt számára adott interjúban Rosario mesél a bizalomról, a szubkultúrák dokumentálásáról és arról, hogy számára mit jelent a punk.
A FOTODOKS az egyik kiemelt német dokumentumfotó-fesztivál, amelynek központi eseménye idén a Long Time No See című nagyszabású kiállítás. A tárlaton tíz nemzetközi kortárs művész – köztük Sander Coers, Arash Fayez és Edgar Martins – munkái szerepelnek majd. A tény és fikció, a megfigyelés és a megrendezés látszólag ellentétes fogalmak, ám éppen emiatt különlegesek azok a művészi folyamatok, amelyek képesek ezeket közös nevezőre hozni. A németországi kiállítás a fesztivál részeként november 2-ig lesz látható a müncheni Architekturgalerie-ben.
Hosszú évtizedek tapasztalata és morális kérdései sűrűsödnek Don McCullin A Desecrated Serenity című retrospektív kiállításában, amelyet a Hauser & Wirth New York-i galériája rendezett a brit fotográfus 90. születésnapja alkalmából. Az életműnek, amely egyszerre mutatja meg a 20. század második felének véres frontvonalait és a csendes tájak megnyugvást kínáló vigaszát, most először volt ilyen átfogó bemutatója a tengerentúlon.