Esszé

26 • 04 • 06 Kéri Gáspár

Mennyi időt töltünk a múzeumban a műtárgyak megtekintésével? – A fotókiállítások és a nézői figyelem ritmusa

A galériák és művészeti intézmények gyakran mérik, hogy látogatóik mennyi időt szánnak egy-egy műtárgyra. A statisztikák mindeközben azt mutatják, hogy ez az idő meglepően csekély. A fotó- és más kiállítások esetében a képek előtti jelenlét ugyanakkor nem mérhető pusztán másodpercek számában. A fotográfia médiuma például gyakran sorozatokban gondolkodik, térbeli szerveződésben működik, a nézői figyelem időbelisége így sajátos ritmust követ. Jelen esszé – néhány személyes megfigyeléssel kiegészítve – a kutatások eredményeit és a fotókiállítások befogadási sajátosságait vizsgálja.

Tovább
26 • 03 • 23 Szabó Benedek

Thomas Eakins, az emberi mozgás és anatómia fotográfusa

Thomas Cowperthwait Eakins (1844–1916) szinte egész életét Philadelphiában töltötte, napjainkban mégis világszerte ismert művészeti tevékenységéről és újításairól. Mindez azért lehet meglepő, mert fényképeit nem múzeumi bemutatásra szánta, családtagjairól és barátairól készített portréit, tudományos igényű képeit elsősorban oktatási segédanyagként használta fel. Bár leggyakrabban festőként és szobrászként határozta meg magát, fotográfiai tevékenysége szerves részét képezte művészeti és pedagógiai gyakorlatának, miközben a kortárs művészettörténet az Egyesült Államok egyik legjelentősebb vizuális alkotójaként tartja számon. Fényképei jelentősen meghatározták korának festészeti, illetve fotográfiai szemléletmódját, amellyel új irányt és máig ható támpontot adott a vizuális művészeteknek.

26 • 03 • 22 Szabó Liliom

Van még jövője a divatfotográfiának az MI korában?

A divatfotográfia nem mentes a bírálatoktól. Az éppen aktuális szépségideálok évről évre változnak: merész után merészebb, majd visszafogott, angyali. A folyamatosan változó trendek között azonban a múzsák és a fotográfusok kapcsolata már régóta ismert, gyümölcsöző szimbiózis. A mesterséges intelligencia ezt a régóta fennálló egyensúlyt borítja fel, és ezzel alapjaiban változtatja meg a divatfotográfia jövőjét. Mi lesz a sorsa a fotográfia ezen ágának?

26 • 03 • 18 Szabó Liliom

Mitől válik egy fotó aktivizmussá? – Fényképek, amelyek változást indítottak el

A fénykép a leggyorsabban dekódolható információ, így az a képessége, hogy demokratikusan szóljon tömegekhez, már magában hordozza a változás lehetőségét. A történelmi események narratívája a fotó előtti időkben nem volt alakítható alulról, civil szinten, mint napjainkban, amikor az áldozatok személyesen dokumentálhatják az őket ért igazságtalanságokat, és megoszthatják mindezt az egész világgal. A nyelvi és kulturális korlátokat átlépve megérthetjük, mi történik a világ egy másik, ismeretlen pontján.

26 • 03 • 13 Szabó Benedek

Repülés és fotográfia – Online elérhető a Wright fivérek fotóarchívuma

A testvérpár tagjai ugyan a repüléstechnikában elért eredményeikről ismertek világszerte, ám azt kevesebben tudják, hogy fényképezéssel is foglalkoztak. Bár az 1900-as évek elején a fotográfia már nem számított nóvumnak, az ekkor elérhető fényképezőgépek használata sok szaktudást igényelt. A Wright fivérek által hátrahagyott, több mint háromszáz üvegnegatív arról tanúskodik, hogy lelkesen dokumentálták a repülőgépükkel végzett kísérleteik sikereit és kudarcait, de rokonaikról, családjaik mindennapjairól és ünnepeiről is készítettek felvételeket.

26 • 03 • 09 Somosi Rita

Objektív tekintet – az aktfotográfia diskurzusa a korai magyar szaksajtóban

A 20. század eleje sorsfordító pillanat volt a testábrázolás történetében. A fényképezés – ebben az időben még öntudatra ébredő, új jelentésrétegekkel telítődő médiumként – nem csupán a technikai pontosság ígéretét hordozta, hanem a test radikálisan új esztétikai és kulturális értelmezését is lehetővé tette.

26 • 03 • 08 Szabó Benedek

Ki a szerző? – Az AI-képek és az alkotói felelősség kérdése

mesterséges intelligenciák felhasználásával készült tartalmak jelenlegi szerzői jogi kategóriái az AI megjelenése előtti jogi környezetből származnak, így bizonyos esetekben nem egyértelmű helyzetek alakulnak ki. Az utóbbi időben felmerült aggályok közé tartoznak az AI-képek felhasználásának etikai és jogi kérdései is, amely egyelőre annyira új terület, hogy még nincs is rájuk vonatkozó egzakt szabályozás. Emiatt a generatív AI-t használó személy gyakran saját belátása szerint készíthet tartalmakat, ami felvetheti a felelős alkotói magatartás kérdéseit is.

26 • 03 • 04 Szabó Liliom

A képek lassú halála – Hová tűnnek a digitális fotóink?

Floppy, kazetta, CD, DVD – olyan adathordozók, melyek egykoron a modern jövőt jelentették, mára azonban maximum antikvitásboltokban találkozhatunk velük. Képeinket mára aligha tároljuk fizikai adathordozókon, inkább felhőalapú szolgáltatásokra fizetünk elő abban a tudatban, hogy emlékeinket bárhol, bármikor elérhetjük. Mit veszítünk azzal, hogy pixelek formájában őrizgetjük képeinket? Hová tűnnek az évekkel ezelőtt készült felvételek, talán az enyészeté lesznek? Mi az a felhő pontosan és milyen hatást gyakorol a környezetre?

26 • 01 • 18 Szabó Benedek

Milyen képeket tartunk meg, és miért törlünk? – A mindennapi fényképezés pszichológiája

A fényképezés folyamata számos olyan tényezőt foglal magában, amelyre képkészítés közben kevésbé lehet reflektálni. A munkát éppen úgy hatják át a tudatos, kognitív alapú döntések, mint az intuitív aspektusok. A terepmunkán, a megrendelésre vagy a stúdióban létrejövő felvételek elkészítését követően hasonlóan összetett folyamat következik, amely során az egyértelműen rontott képek kiszelektálása után alaposabb válogatás történik. A fénykép sorsa lényegében ekkor dől el, itt derül ki, hogy része lehet-e egy családi albumnak vagy nyilvánosságra kerülhet-e. A felvételek elbírálása, egymáshoz történő hasonlítása, majd a legjobbak megtartása a szakmai szempontok mellett egyéni szempontokat is igényel, a döntés tehát művészi, esztétikai és pszichológiai szempontokból is megközelíthető, amelyek részletesebb megértése akár a saját fényképezési és kiválasztási gyakorlatoknak is új perspektívákkal szolgálhat.

25 • 12 • 29 Kéri Gáspár

A filterek bűvöletében – Hitelesség és esztétika az Instagram-korszakban

Az Instagram-korszak vizuális kultúráját egyszerre hajtja a vágy a hitelességre és a tökéletesre. A filterek, az AI által generált arcok, velük a közösségi média esztétikája átalakították a mindennapi képhasználatot, folyamatosan újraértelmezve a portré, illetve az önreprezentáció helyét a kortárs vizuális kultúrában. A tét nem pusztán technikai, hiszen az, ahogy a képeken keresztül önmagunkat megmutatjuk, arról is árulkodik, hogy aktuálisan milyen kollektív emberképet építünk jelenlegi társadalmunkról.

25 • 11 • 23 Szabó Liliom

A képernyő rabjai – Hogyan változtatja meg a telefon a fényképezéshez való viszonyunkat?

Egy koncerten vagyunk, a sorokban több ezer ember hömpölyög. A színpadot nehezen látjuk, hiszen az előttünk lévő tömeg egyként emeli fel automatikusan a kezét, hogy a koncert minden másodpercét megörökítse képek és videók formájában, hogy később bebizonyíthassa: ott járt. Nemcsak művészként, hanem a fotográfia kedvelőjeként is érzékelhetjük: a telefon alapjaiban változtatta meg a fényképezéshez és a képekhez való viszonyunkat. A negatív oldal mintha magától értetődő lenne – a kérdés: hordoz-e magában pozitívumot ez a kor?

25 • 10 • 05 Szabó Benedek

Mikor hihetünk egy képnek? – A fotó, mint bizonyíték

Sokáig széles körben elfogadott álláspont volt, hogy a fénykép bizonyíték erejű, hiszen amit ábrázol, nem a fantázia szüleménye, hanem a külvilág valódi, létező jelensége, amelyet a múlt egy pillanatában a fotográfus megörökített. Ez nemcsak általános közvélekedésként, hanem művészettörténeti és művészetfilozófiai kiindulási alapként is fontos sarokpontja volt a fényképekről való gondolkodásnak. Ennek ellenére számtalan példát találni hamisított fényképekre, amelyeket szándékosan úgy manipuláltak, hogy ne a valóságot ábrázolják. A modern korban, a digitális képmódosító eszközök gyors elterjedésével mindez még általánosabbá vált, a mesterséges intelligencia elterjedése pedig még több okot ad a képekkel kapcsolatos gyanakvásnak. Vajon mennyire lehet hinni egy képnek? Csak napjainkban lehet valódi oka a bizalmatlanságnak?

25 • 09 • 07 Szabó Benedek

A mesterséges intelligencia forradalma a fotográfiában – Barát vagy ellenség?

A mesterséges képgeneráló eljárások kapcsán gyakran felmerül az a kérdés, hogy mennyire lehet az MI által készített képeket fényképként kezelni vagy megközelíteni. Ezeknek a generált képeknek gyakran tapasztalható sajátossága, hogy a fénykép vizualitásának másolására törekednek. A mesterséges képeken megjelenő kompozíciók a szín- és látványvilág, illetve grafikai megvalósítottságuk miatt valóban közelebb állnak a fényképeken megszokott vizualitáshoz, a szemlélőnek azonban több lényeges különbségre érdemes ébernek maradnia. Az egyik ilyen differencia abból a magától értetődőnek tűnő tényből adódik, hogy a mesterséges kép nem a külvilág látványát rögzíti, hanem algoritmusok által kreál látványokat.

25 • 08 • 19 Kéri Gáspár

A „mindenki fotográfus” jelenség – Elmosódik-e a határ amatőr és profi között?

A fotográfia történetében régóta jelen van az amatőrök és a profik között húzódó választóvonal pozíciójának kérdése. Az ezredforduló idején berobbant digitális váltás gyökeresen átalakította ezt a viszonyrendszert. A képkészítés gyakorlata és a képek megosztása demokratizálódott, a fotográfus szerepe pedig átrendeződött. Ugyanakkor ez a változás nemcsak a technológiáról, hanem a társadalmi reprezentáció, a vizuális autoritás és a kulturális kánon újraértelmezéséről is szól. Nem véletlen, hogy a mindenki által termelt képek korában időről időre újra kell gondolni, mit is jelent a fotográfusi hivatás és hol húzódik a határ amatőrök és profik között.