Önarcképgyakorlatok
“A sorozat – amely inkább egyetlen, utólag radikálisan újravágott filmnek hat, mintsem fotók egymásutánjának -, amiképp a megismerés, egyszerre önarckép, önismereti tréning és öndestrukció, önmegsemmisítés.”
Humboldt és a tükrök
“Az élő organizmus darabokra, azaz geometriai formákra töredezve szóródik szét a látómezőben. “
#francia #magyar #fotó
Október első hetében nyílt a Budapesti Történeti Múzeum – Vármúzeumban az a csoportos kiállítás, mely Franciaországban élő magyar származású fotográfusok munkáit mutatja be, közel egy évszázadot felölelve.
A láthatatlan kohézió
“…a három sorozat alkotói attitűdje és témaválasztása nagyon széttartó: míg Vadászi és Bilak munkái vagy a technológiai aspektus vagy a tematika által részben illeszkednek a kurátori koncepció bizonyos elemeihez, addig A Fehér Vera munkáira csak meglehetősen önkényes módon húzható rá ez a köpeny.”
A művészet mint létkérdés – “Gorgona 1959-1968” kiállítás a Kassák Múzeumban
“… a Gorgonát nem egy egységes stílus tartotta össze, sokkal inkább az, hogy tagjai osztoztak az adott történelmi és társadalmi korszakra jellemző művészi és emberi léttapasztalás mély megértésében, átélésében.”
Gyönyörök és gyötrelmek kertje
“A Földi örömök/Gyönyörök kertje valójában pokoli fájdalmakat is bemutat, egyetlen mértékegysége volt az a boschi esztétikának: a mértéktelenség.”
Csak test és semmi egyéb
“…a patikamérlegen kimért posztmodern pornó és a személyesség tabujának felszámolása így leplezik le test és társadalom törékeny viszonyát.”
Kommentár és szelekció nélkül
“Eszméletlenül izgalmas lett volna ugyanis vegyíteni a két alkotó hasonló korszakban készült műveit, engedve, hogy párbeszédbe elegyedjenek az egymásmellé helyezett fotók, videók és könyvek.”
Mit gondolnak a magyar galériások a Paris Photóról?
Röviden már tudósítottunk a Punkt oldalán a Paris Photo magyar galériás részvételéről, most arról kérdeztük a galériákat, milyen sikerekkel, élményekkel és tapasztalatokkal tértek haza.
“Bűn az élet”
“A Hűlt hely a világ látványára való passzív ráhagyatkozás helyett egy aktív, jelentéskereső, nyomolvasó viszonyra csábít. “
Partizz, ne fotózz! 30 év berlini bulijai fotókon
“A szocio-utópikus partikultúra hasznosíthatatlan helyeken, a város egykori peremén kialakult ipari zónában született meg: egyfajta időzárványként, kapszulaként az összeomlott államiság és az ennek eredményeképpen létrejövő ideológiai-szociológiai-társadalmi vákuumban iszonyúan elhagyatott helyszínek lettek az akkori fiatalság fő gyülekezőhelyei.”
Valótlan-e valami attól, hogy nem igaz?
“A posztmodern fordulat óta tisztában vagyunk azzal is, hogy nincsenek nagy, kinyilatkoztató és mindenki számára érvényes elbeszélések, hanem rengeteg párhuzamos mikrotörténet létezik, amelyeknek narratívába formálása képes megteremteni számunkra a valóság érzetét.”
Full-Stack fotográfia
“Az FKSE Stúdió Galériájában látható kiállítás megállná a helyét Prága, Bécs vagy Berlin hasonló adottságú kiállítótereiben is, miközben témájához bármelyikünk, aki napi viszonyban van a virtuális felületekkel és képekkel nagyon könnyedén kapcsolódhat.”
Bosch+Bosch, kérdőjelekkel
“A Bosch+Bosch tagjainak szemléletét a „helyi, vidékies értékrendszer” (Szombathy Bálint) tagadása, az antiművészet eszményítése jellemezte, szinkronban a nyugati országok hasonló művészeti törekvéseivel.”
X+X+X+X
“A művész a tárgyalt az időszakban tudatosan vizsgálta a festmény és a fotó médiuma közötti határvonalat. “