Menü

Látható akusztika – Moholy-Nagy László Hangzó ABC-je

24 • 06 • 19Gyenes Zsolt

Alig egy hét telt el azóta, hogy bizonyos csatornákon felröppent a hír, hogy a British Film Institute munkatársai megtalálták azt az elveszettnek hitt experimentális munkát, amit Moholy-Nagy László készített 1932-33-ban (Hangzó ABC/Tönendes ABC/ABC in Sound).

Moholy-Nagy a Der Sturm 1923 júliusi számában megjelent tanulmányában a grafikus ábrázolások zenére, hangra való lefordításáról így írt: „Egy barázda-írás ABC lerögzítésével megalkottuk az általános hangszert, amely minden eddigi hangszert fölöslegessé tesz.” Lényegében a szintetizátort vizionálta a sokoldalú művész. Első írásait a szintetikus zene/hangkészítés vonatkozásban, valamivel korábbra, 1922-re datálta Moholy-Nagy. Ugyanebben az évben jelent meg a MA folyóiratban Raoul Hausmann Optofonetika című alapvető tanulmánya. Ennek az írásnak a tudományos megalapozottságát Moholy-Nagy is kiemelte. Hausmann egy új ősállapotról írt; ahol a fény és a hang közös nevezője alkotja az összekötő kapcsot, ahol a technika új vívmányainak alkalmazásával megvalósulhat a lefényképezett zene, az optofon.

0103

Lucia Moholy-Nagy: Moholy-Nagy László, 1925 körül, Magyar Fotográfiai Múzeum.

Művészetpedagógiáját, elméleteit összefoglaló híres könyvében, A látás mozgásban címűben így írt a „hangírás akusztikus ábécéjéről” a világszerte ismert magyar származású művész és teoretikus:

„A 'Hang ABC' kísérletben a jelek, szimbólumok minden típusát, sőt az ábécé betűit, és saját ujjlenyomatomat is felhasználtam. Minden vizuális minta a hangsávon egy hangot produkált, amely fütyülésre és más zajokra emlékeztetett. Különösen jó eredményeim voltak személyek profiljaival.” Összesen 40 különböző (ráfényképezett) minta jelenik meg a filmen, és így ugyanannyi különböző „hang-szeletet” is hallunk párhuzamosan. Tiszta vizuális akusztika. Azt halljuk, amit látunk – vagy fordítva. A grafikus hangtechnika kapcsán geometrikus, absztrakt, vagy felismerhető alakzatokat, különféle jeleket, betűket, szövegtöredékeket rajzolnak, kopíroznak, illetve fotóznak rá a hangsávra. Moholy-Nagy kiemelte, hogy Oscar Fischinger testvérével együtt hasonló kísérleteket végeztek nagyjából vele egy időben.

0103

Moholy-Nagy László: ABC in Sound, 1933, film kezdőkép.

Ennél a pontnál érdemes elidőzni. Moholy-Nagy nevezett filmjét éppen azért hitték elveszettnek, mert egy 1936-os film-vetítési program kedvéért ragasztották össze Fischinger filmjével. A program után a két film így már együtt került dobozba, viszont a fedélen már csak Fischinger neve szerepelt. Oskar Fischinger és Moholy-Nagy 1933-ban négy rövidebb levelet váltott egymással. Ezekben nem esett szó Moholy-Nagy filmkísérletéről, viszont Fischinger „Tönende Ornamente/Sounding Ornaments” című, hasonló technikával készült filmjét két ízben is említette honfitársunk. A német származású művész 1932-ben publikálta „hangzó ornamentikáját”, sajátos optofonetikus módszerét. Fischinger szigorú, geometrikus-absztrakt formákat rajzolt, majd fotózott a hangsávra, ugyanakkor Moholy-Nagy sokkal oldottabb, játékosabb formákkal kísérletezett, még a kissé humoros megoldások sem álltak messze tőle.

0103

Oskar Fischinger: Early Experiments in Hand-Drawn Sound, 1931, 9 kocka a filmből, British Film Institute.

A grafikus hang, azaz a hang fényből való szintetizálásának technológiája Szovjet-Oroszországban született meg 1929-ben. Cehanovszkij, Avraamov, Solpo, Jankovszkij és mások dolgoztak a „rajzolt hangosfilm” kikísérletezésén Moszkvában és Leningrádban egyaránt. Borisz Jankovszkij olyan experimentális hangsávokat hozott létre 1931-ben, melyhez saját és munkatársa profilját használta fel, tehát ebben mindenképpen megelőzte Moholy-Nagyot.

Utóbbi így értékelte a hasonló típusú kísérleteket: „Humphries, Pfenniger, Avramov, Janovski, Vojnov, Scolpo szintetikus hang-szcenáriumai a mindeddig megvalósított legfontosabb projektek” (A látás mozgásban) a vizuális jelek akusztikus jelenségekké való alakításában.

Moholy-Nagy László megvalósult hang ábécéje a hasonló, korabeli progresszív kísérletek sorába tartozik. Felhasználta az addig elért eredményeket, de túl is lépett bizonyos vonatkozásban rajtuk. Proto-konceptualista szemlélete egy végletekig redukált vizuális és zenei formát produkált, ahol az újrafényképezett hangsáv (vizuális) részévé vált az egyébként teljes fényhiánynak, a fekete vászonnak. A változó minták, a tőlük teljesen elválaszthatatlan hangzással együtt megkíséreltek egy játékos, szabályoktól mentes intermediális karakterű ábécét, nyelvet felvázolni. A mai elektronikus-digitális zene előfutárait is üdvözölhetjük Moholy-Nagy, Fischinger, az oroszok és mások sajátos audio(-vizuális) kísérleteiben.

 

0103

Moholy-Nagy László: ABC in Sound, 1933, 9 kocka a filmből, British Film Institute.

Moholy-Nagy László zsenialitása éppen abban rejlik, hogy felismerte kora legelőremutatóbb művészi és tudományos vívmányait, törekvéseit, azok lehetséges fúzióit; melyeket sajátosan, sikeresen szintetizált. Mert ébren (is) álmodni. Álmai egy része napjainkra vált valóra.