André Kertész és az antropocén: Foto/Industria 2019

Noha már negyedik alkalommal kerül megrendezésre, nem vagyok biztos benne, hogy a fotográfia magyarországi kedvelői közül sokan ismernék a bolognai Foto/Industriát, az ipar és munka témájának dedikált fotóbiennálét, ahol nem mellesleg egy André Kertész kiállítás is szerepel az idei programban. Pedig a biennálé idei tematikája – az antropocén – és a fesztivált rendező Fondazione MAST és annak alapítója is figyelmet érdemel.

Isabella Seràgnoli, az ipari csomagológépgyártással és csúcstechnológiás vezérlőrendszerekkel foglalkozó Coesia Holding elnöke és tulajdonosa már fiatalon az 1928-ban alapított családi vállalatnál dolgozott. A vállalat nagyságát mutatja, hogy 2017-ben 6800 alkalmazottal 1,6 milliárd eurós forgalmat produkált. A Seràgnoli család a hetvenes évek óta fordít jelentős forrásokat társadalmi-egészségügyi és orvosi-tudományos tevékenységek támogatására. A társadalmi felelősségvállalás a mai napig fontos a cégcsoport számára, jelentősége azonban messze túlmutat a szokásos "vállalati jótékonyság" mértékén. Az olaszországi filantrópia nagyasszonyának tekintett Isabella Seràgnoli 2003 óta ideje nagy részét elsősorban a szociális-egészségügyi segítségnyújtással, oktatás-kutatással, valamint kultúrával foglalkozó alapítványai tevékénységének szenteli.

Ezek egyike a Fondazione MAST (Manifattura di Arti, Sperimentazione e Tecnologia): a művészet, a kísérletezés és a technológia gyára. A 2013-ban megnyílt MAST épületkomplexum 11.000 négyzetméteres alapterületén nagyszabású kiállítóterek, egy 400 fős előadóterem, az akadémia képzéseit szolgáló oktatótermek, valamint vállalati étterem, kávézó, óvoda, sport- és fitneszterem található (tervezője a római Labics építésziroda). A nemzetközi nonprofit szervezet és kulturális központ sokrétű és ingyenesen elérhető oktatási, szabadidős és kulturális programkínálatával egy olyan modellt kíván megvalósítani, amely a megosztáson és együttműködésen alapul, és amely a város számára nyitott, különféle tevékenységeket kínálva a helyi közösséget szolgálja.

A MAST Fotógalériája és a Foto/Industria biennálé egyedülálló a világon abból a szempontból, hogy tematikus kiállításai kizárólag az iparhoz és a munka világához kapcsolódónak. A Technosphere (Technoszféra) címmel rendezett idei biennálét a MAST Fotógalériájában látható nagy sikerű (az elmúlt félévben 60.000 látogatót vonzó) Anthropocene kiállítás témája köré szervezték. A Francesco Zanot művészeti vezető által meghívott tíz kiállítás különböző – történelmi, filozófiai, politikai és tudományos – szempontokból közelít az ember és az épített környezet kérdésköréhez.

Az egyes kiállítások Bologna történelmi belvárosának kiemelt jelentőségű történeti és kulturális helyszínein, középkori palotákban, templomban, könyvtárban, múzeumban és kortárs kiállítóhelyen kaptak helyet. A jól megválasztott helyszínek, amelyeket Francesco Librizzi építész alakított át a kiállítások funkcióinak megfelelően, a biennálét az egész városra kiterjedő eseménnyé teszik, megteremtve a kiállításlátogatás és a város felfedezésének együttes élményét.

A Pinacoteca Nazionale (Nemzeti Képtár) ad otthont Albert Renger-Patzsch kiállításának, akit az Új Tárgyiasság egyik legfontosabb alkotójának tekintenek, és akit August Sander és Heinrich Zille mellett a weimari köztársaság egyik legjelentősebb dokumentarista fotográfusaként tartanak számon. 1927 és 1935 között az acél- és a szénipar középpontjává fejlődő Ruhr-vidéken készített tájképeket, és a modern ipar archetipikus tájait megörökítő fotósorozataival stílust teremtett. A müncheni Ann und Jürgen Wilde Stiftung in der Pinakothek der Moderne gyűjteményéből válogatott 70 művet bemutató kiállításon néhány későbbi nagyítás mellett túlnyomórészt eredeti fotókat láthatunk.

Fotótörténeti kuriózum a párizsi Mèdiateque de l’architecture et du patrimoine együttműködésében rendezett André Kertész: Tires / Viscose című kiállítás. 1936-ban Kertész elhagyta Párizst, hogy az Egyesült Államokban telepedjen le. Miután 1943-ban amerikai állampolgárságot szerzett, lehetővé vált számára, hogy szabadon utazzon az államokban, és fotográfiai tevékenységére összpontosítson. Az egyik első megbízatását, amelyet később a „Fortune” magazin tett közzé, a Firestone gyártól kapta 1944-ben, amit az American Viscose Corporation gyáráról és kutatóközpontjáról készített sorozat követett. A reklámcélra készült felvételeken rendkívüli gondossággal ügyelt a fényre és a kompozícióra, és a műveit megkülönböztető stílusához hűen úgy kezelte a részleteket, mintha apró csendéletek lennének. Ezt követően felhagyott az ipari fényképezéssel, így ez a két sorozat, amelyek soha nem szerepeltek a Kertész művészetét bemutató kiállításokon és kiadványokban, kivételnek számít az életművében.

Egészen különleges élmény Lisetta Carmi kiállítása a Santa Maria della Vita templom oratóriumának terében. Az 1960-as években került kapcsolatba a genovai Italsider acélgyár munkásaival, akiknek zenei szakkört tartott a gyár rekreációs központjában. Róluk készítette az acélgyári munka különböző fázisait megörökítő fotóit, melyeknek nagy része most látható először. Ugyanott, ahol Luigi Nono olasz zeneszerző ezekben az években vette fel az acélgyár jellegzetes hangjait és zajait a La fabbrica illuminata (A fénylő gyár) című művéhez, amelyet először a velencei Teatro La Fenice mutatott be 1964-ben. A barokk templomtérbe installált acélhálós táblákon elhelyezett fotók munkásaira Alfonso Lombardi monumentális terrakotta szoborcsoportjának alakjai tekintenek, miközben a La fabbrica illuminata hangjai töltik be a teret.

Armin Linke Prospecting Ocean című kiállításához nem is lehetett volna adekvátabb helyszínt találni a bolognai egyetemi könyvtárnál. A hároméves kutatómunka eredményeként született nagyszabású installáció az óceánok ökológiai egyensúlyának kritikus pillanatában vizsgálja a nagyipar, a tudomány, a politika és a gazdaság technokratikus összefonódásának bonyolult hálózatát a mélytengeri feltárások új frontján. A videoinstallációt, fotósorozatot, videointerjúkat, valamint válogatott történeti és tudományos anyagokat tartalmazó kiállítás különböző rétegei betekintést engednek az infrastruktúra, a jogi keretek, a politika és a környezetvédelem komplexitásába, az ásványi anyagok és a biológiai erőforrások kinyeréséért folyó küzdelembe. A bolognai tengerbiológiai kutatóintézettel (CNR-ISMAR) és az egyetemi könyvtárral együttműködésben megvalósított, az Aula Magna terébe adaptált projekt a bolognai tudós, Luigi Ferdinando Marsili oceanográfiai tevekénységét kutató külön szekcióval egészült ki a könyvtár Museo Marsili részlegéből származó dokumentumokkal és a Marsili-kutatókkal a helyszínen felvett interjúkkal.

Egy reprezentatív városi palotában látható David Claerbout meditatív videoinstallációja. A berlini olimpiai stadion online digitális rekonstrukciójában Claerbout megfosztja az épületet az emberi jelenléttől és átadja a természet körforgásának. Stephanie Syjuco a Google Earth szoftver segítségével rekonstruálta a mai San Francisco belvárosában azt az útvonalat, amit a Miles Brothers 1906-os filmje dokumentált. Az archív felvételt az teszi különösen értékessé az utókor számára, hogy négy nappal a várost leromboló nagy földrengést megelőzően forgatták. A vele szemben elhelyezett 2018-as szimuláció a társadalmi struktúra és az emberi jelenlét eltüntetésével a város technológiai gyarmatosításának kataklizmáját vetíti előre. Matthieu Gafsou közvetlen festészeti referenciákkal bíró futurisztikus fotósorozata a transzhumanizmus kérdésével foglalkozik. A mozgalom célja az emberi test kapacitásának növelése a tudomány és a technológia felhasználásával, ezek fejlődése révén próbál megoldást kínálni az emberi sebezhetőség és a halandóság szorongásának leküzdésére. A Luigi Ghirri hagyatékából kiválasztott négy fotósorozat a Ferrari, a Costa Crociere, a Bulgari és a Marazzi megbízásából készült. A korábban még nem látott művek jól reprezentálják a művész munkásságának fő stílusjegyeit. Délio Jasse Luanda építészetén keresztül Angola portugál gyarmati múltjával, illetve jelenlegi kínai gyarmatosításának jelenségével foglalkozik, míg Yosuke Bandai a szemét tárgykultúráját dolgozza fel fotóin.