Menü

Tettenért válságkezelés I. rész – Intézményi és galéria-körkép a koronavírus idején

08 • 04 • 20A Fehér Vera

A koronavírus-járvány miatt márciusban sorban bezártak azok az intézmények és galériák is, amelyekbe hagyományosan csoportokban járnak az emberek – és minél jobb egy kiállítás, természetesen annál többen. Az intézményi oldalakra látogatva, vagy a közösségi oldalaikon közleményként adják a látogatók tudtára: visszavonásig bezártak. Budapest meghatározó galériái és intézményei közül válogatva kérdeztünk arról, hogyan vészelik át a jelenlegi helyzetet, milyen megoldási terveik vannak, és mennyire látják sötéten vagy világosan a jövőt.

 

0103

DEAD WEB / Ludwig Múzeum 2020, Fotó: Rosta József

Miben gondolkodik a jelenlegi helyzetben? A nyilvánvaló veszteségek mellett milyen pozitívumokat, esetleg új lehetőségeket lát a jövőben?

LUDWIG MÚZEUM

Ezt a helyzetet a tudomány és a művészet már korábban többször is vizionálta. Ehhez megjelentek azok a művészeti médiumok, amelyek szinte kikövetelték a telekommunikációs formákat, az azoktól elválaszthatatlan audio és vizuális megjelenés lehetőségét is. A művészetet önmagában egyfajta kommunikációs felületként is értékelhetjük. Míg azonban a valódi életnek szüksége van a kapcsolatra az anyaggal, a művészet ezt a kötöttséget, anyagiságot nem igényli. (Gondoljunk arra, hogy egy műtárgyat az esetek 99 százalékában tilos megfogni.) Az elmúlt 20 évben számos olyan vízió jelent meg, amely már előre leképezte a kiterjesztett valóságot, a kiterjesztett kommunikációt.

Minden megbetegedés, minden emberáldozat veszteség, és ez a társadalom, a közösség vesztesége, ez nem kérdés. Ilyenkor mindenkiben felerősödik a végesség tudata is, hiszen sem az emberi, sem a mesterséges intelligencia nem képes még megoldani egy járványhelyzetet, legfeljebb megoldási javaslatokkal tud előállni. A figyelem és a szervezett igyekezet mégis reményt keltő. A koncentrált erő és koncentrált figyelem a helyzet és főleg az egészség megóvására nagyon nagy lehetőség. De ennek a kiaknázása elsődlegesen a tudományra hárul.

A művészet szerepe most mégis nagyon nagy. Egy kontemplációra alkalmas rés támadt a mindennapokban, amelyben hirtelen különösen fontos helye lett a művészetnek. Műalkotásokon keresztül elérni az egészséges kikapcsolódást, valamint hallhatóvá tenni a reflektív felületek üzenetét, nagy lehetőség. Nekünk, közvetítőknek pedig fontos feladat, hogy szorgalmazzuk a közvetítés technikáinak a továbbgondolását, fejlesztését is. Mennyire szabad, hogy esetleges legyen egy eszköz használata, hol kell leállítani, hogyan lehet továbbgondolni, mik a zsákutcái és hol vannak a már kanonizált rendszerei mondjuk egy okos eszközzel felvett filmnek, stb. Ezek a közvetítők számára nagyon fontos tapasztalatok.

FAUR ZSÓFI GALÉRIA

A sok ingyenes kulturális tartalom talán egy magasabb színvonalú online fogyasztást ígér a jövőre nézve, mivel az emberek a jelen helyzetben hozzászoknak ehhez. Az online műtárgyvásárlás így talán egyre könnyebb lesz, mondjuk lélektani szempontból, hiszen megteremtődött az emberekben egyfajta rutin erre. Persze ezt majd a gyakorlat fogja igazolni. A vásároktól néhány kivétellel valószínűleg lassan el fognak tekinteni a galériák az extrém költségek miatt is, és ezt az online terekbe és marketingbe fogják beleépíteni. Egy égető kérdés az lesz, hogy a nagy, online műtárgykereskedelmi oldalak (pl: Artsy) hogyan tudnak majd erre reagálni, a vásárlók és a galériák szemszögét is beleértve.

acb GALÉRIA

Jópár külföldi galériához hasonlóan a gépies és keresett virtualizálódás helyett az acb egy józan, online rutin tempóját szeretné megtalálni, aminek a fő alkotóeleme a tartalomközpontúság és reflektált élményszerűség olyan folyamatos közlésben, ami nem ad sodródásélményt. Az eddig eltelt időben is ezen igyekeztünk, és alig várjuk, hogy bemutassuk azokat az online programjainkat, amelyek a idején is újrafogalmazzák a tevékenységünket mind a művészetközvetítés, mind a piaci érvényesülés tekintetében. Ehhez használjuk az ismert, vagy újonnan rendelkezésre álló technológiákat, a közösségi médiát és más platformokat olyan módon, hogy azok a szakmai sztenderdjeinknek és az identitásunknak is megfeleljenek, és egyúttal kreativitásról is árulkodjanak. Reméljük, hogy ezeken keresztül is elérünk új érdeklődőket, és, hogy bármilyen jövőbeli nehézségre ez az adaptálódás már immunitást ad.

0103

Az acb Galéria standvizualizációja az elmaradt Paris Photo New York vásárra, Nádor Katalin műveivel. Rajz: Tóth Alma

Önök szerint a művészet-kommunikáció minőségének, helyének és eszközeinek ilyen mértékű megváltoztatásával mennyire jól helyettesíthető a művészet „célbajuttatása”?

LUDWIG MÚZEUM

Az új helyzethez való alkalmazkodás időt igényel. Nem lehet egyik napról a másikra elvárni, hogy egy vizuális anyaghoz olyan szöveges értelmezés párosuljon, ami a különféle kommunikációs felületeket, használókat eléri. Azért, hogy minél szélesebb rétegeket megszólíthassunk, folyamatos fejlesztésre, fejlődésre van szükség, sőt ennek megvan a belső pszichológiája is, amit ki kell tapasztalni. Az iskolai csoportokkal például a Ludwig Múzeumnak nagyon jól bejáratott kapcsolata van. A témákat egy-egy korosztály tudása, felkészültsége, érdeklődése mentén válogatjuk ki, általuk könnyen érthető stílusban dolgozzuk fel. Minél sokrétűbb a közvetítő (múzeum) megközelítése, annál gyorsabban, annál többekhez juthat el a különféle csatornákon az adott üzenet.

Jelenleg hatalmas az információáradat, az oktatás is online folyik, így óriási "zajban" kell kommunikálnunk. A felhasználók befogadóképessége véges, és mire a művészeti élvezet terébe belépne, már számos információval telített, a szeme sem bírja a pixeles képernyőbe meredést. A digitális térben megjelenő információ élménye soha nem fogja kiváltani a valódi térben megjelenő dolgokat. A jelenlegi helyzetet adottságként kell kezelnünk, aminek persze a kísérleti státuszból adódóan előnyei is vannak. Kétségkívül hozzájárul egy újfajta gondolkodáshoz. Hiszen éppen a mobilitás lehetőségét veszítettük el, és most meg kell ismernünk ennek a helyzetnek a pszichológiai sajátosságait, ritmusát, a befogadható információ mennyiségét, és meg kell találnunk azt a pontot, állapotot, amikor pozitív energiákat tudunk közvetíteni.

FAUR ZSÓFI GALÉRIA

Egy nehezített pályán kezdtünk el játszani pár héttel ezelőtt. Meg kellett érteni, hogy más szabályok léptek életbe egyik napról a másikra. Azért a lépésért, amiért eddig három plusz pontot kapott a játékos, most hirtelen egyet sem. Egy új rendszert kell kiépítenie mindenkinek. Több pozitív példát látunk arra, hogy a művészek is otthonmaradásra buzdítanak. Belépünk a személyes tereikbe, műtermükbe, és ez jó. Elkezdtek arcot kapni a képzőművészek, kezdjük megismerni őket, ami már nagyon ráfért a magyar kultúrára. Félő, hogy ez csak egy szűk kört ér majd el, de már az is több, mint ami eddig volt. Ezekben az időkben az eladás helyett az edukáció kapott prioritást, kapcsolatban kell maradni az érdeklődőkkel és a vevőkkel, és online eljuttatni hozzájuk a művészetet, lehetőleg minél személyesebb formában.

acb GALÉRIA

Ha egy galéria offline aktivitásának konkurenciája bármilyen más emberi elfoglaltság, akkor az online jelenlété például a Netflix. De ez fordítva nem működik, mert a Netflix konkurenciája mégsem egy galériahonlap, vagy egy elérhetővé tett performansz-videó, hanem már az ember alvásideje. Az igazi hiba, amibe most egy galéria eshet, hogy azt hiszi, neki is az alvással kell versenyeznie, és a figyelmet pánikszerűen, számolatlan poszttal, podcasttal, videóval, storyval lehet csak fenntartani, ami pedig éppenhogy álmosító. Ha az csak módjával lehetséges, akkor nem a művészet "célbajuttatását" kell bűvölni erőltetetten, hanem olyan őszinte online szituációt kell teremteni, ami kódolja magában az új élettapasztalatot, miközben a galéria elsődleges céljait figyelembe véve programszerűvé, azonosíthatóvá és kiszámíthatóvá válik - a követőinknek ugyanis ezzel tartozunk.