Fotókönyv a Ceaușescu házaspár utolsó karácsonyáról

A Ceaușescu házaspár történetét a magyar olvasóknak talán nem kell különösebben bemutatnunk. A paraszti származású Nicolae Ceaușescu huszonnégy éven keresztül volt Románia diktátora, akit feleségével együtt harmincegy évvel ezelőtt, 1989. december 26-án végeztek ki. Meggyilkolásuk azon nyomban médiatörténeti eseménnyé vált, a kivégzést élőben közvetítette a román állami tévé, a felvételek még aznap bejárták az egész világot.

A bukaresti születésű, Berlinben élő és dolgozó Anton Roland Laub Last Christmas (of Ceaușescu) című fotókönyvében a román diktátor bukását meséli el a kortárs fotográfia eszközeivel. Nicolae és Elena Ceaușescu közel negyedévszázadnyi, kegyetlen uralkodás után, 1989. december 21-én menekült feleségével vidékre, azonban útközben, Tergovistyében letartóztatták őket, majd egy rövid tárgyalást követően mindkettőjüket halálra ítélték és kivégezték a város katonai bázisán – karácsony második napján, december 26-án.

Anton Laub a Ceaușescu házaspár bukását a médiatörténeti képanyagok, a tévéfelvételek kimerevített állóképein, valamint olyan tárgy- és enteriőrképeken keresztül meséli el, amelyeket a Ceaușescu házaspár életéhez szorosan kapcsolódó helyszíneken készített. A traumatikus múlt színterei közé tartozik a híres-hírhedt Primaverii palota, a diktátor fényűző otthona, melyről éveken át terjedt a pletyka, hogy a ház komplett fürdőszobája aranyból épült – és amiről ma már tudjuk, hogy igaz volt. Laub enteriőr-és tárgyfotókat készített a híres, 1964-65-ben épült Ceaușescu-villában, a több mint 15 ezer négyzetméternyi parkosított telken található, 80 helyiségből álló, önálló moziteremmel és úszómedencével felszerelt palotában, amelynek a berendezéséhez felhasznált mozaikokat és csillárokat személyesen választotta ki a feleség, Elena Ceaușescu. Hogy a valóságra is reflektáljunk: mindeközben a román lakosság az éhhalál szélén tengődött, példátlan nyomor és nélkülözések közepette. De hasonló körülmények között épült a román Parlament, a szocialista esztétika grandiózus jelképe, amelyet ironikus módon Casa Poporuluinak, a „nép házának” is neveztek, s amelynek megépítéséhez komplett lakónegyedeket dózeroltak le.

Anton Laub fényképein ezek az emlékezetpolitikai szempontból jelentős helyszínek és az ott található tárgyak – mint a fürdőszoba vagy a moziterem székei – a bűnügyi vagy titkosszolgálati, megfigyelési fotókhoz hasonló stílusban köszönnek vissza. Hidegen és részvét nélkül mutatják be a valóságot, sokszor a látvány valószerűtlenségét hangsúlyozva. Mint amilyennek az élet is bizonyult Romániában abban az időszakban: hihetetlenül kegyetlennek és abszurdnak. A könyv (és a rezsim) egyik szimbóluma egy zöld háttér elé helyezett kopottas, kibelezett írógép, amely a rendszer kritikusainak a megfigyelésére és elhallgattatására is utal.

A fotókönyv vörös műbőrből készült borítója arany betűivel sokmindent eszünkbe juttathat: a Ceaușescu házaspár ellentmondásos fényűzését, de akár a szocialista népköztársaságok osztálynaplóit is, a hierarchikus rendszerek „belépő szintű” jelképét, amiről talán sokunknak lehet gyerekkori emléke.

A könyvhöz kapcsolódó kiállítást a berlini Román Kulturális Intézetben lehet megtekinteni, 2020. december 21-én pedig a kiállítás kurátorával és a könyv szerkesztőivel lesz egy podcast-beszélgetés.