Ezeket a mindennapi életet ábrázoló színezett üveglemezes pozitívképeket Herbert Geddes gyűjtötte össze Jokohamában 1908–1918 között. Herbert Geddes a GR Gregg and Company importőreinek és exportőreinek vezetője volt Vancouverben és Winnipegben, majd Japánba küldték, így 1908 és 1918 között Jokohamában volt a székhelye. Geddes az 1950-es évek közepéig a vancouveri Gregg and Company vezetője volt, ezután az üveglemezeket unokaöccsének, D. Boyce Gaddesnek adta át, így kerültek azok a University of Victoria könyvtárának gyűjteményébe.
A képek eredetéről nem tudni sokat, így azt sem tudni pontosan, hogy azokat kik készítették. Az ilyen fényképeket a szakirodalom "Yokohama Photographs" néven ismeri, melyeket 1869 és 1912 között adtak el külföldi turistáknak, mielőtt a fényképezőgépek és a képeslapok szélesebb körben is rendelkezésre álltak volna.
A képeken ábrázolt témák intim betekintést nyújtanak egy nagyrészt már elmúlt világba. A felvételek Japán lakosainak hétköznapi életét ábrázolják, így a képeken az utcai jelenetek mellett, munkásokat, halászatot, selyemgyártást, kőfaragókat, fafaragókat, fazekasokat és művészeket is láthatunk.
Ezek a képek negatívról kontaktmásolással készült üveglemezes pozitívképek (dia) voltak, melyeket aztán kézzel színeztek és általában sokszorosítottak is. Valószínű, hogy a fekete-fehér ezüst zselatinos üveglemezeket valamilyen vízoldható festékkel színezték, majd az emulziós oldalához még egy üveget illesztve a széleken összeragasztották.
Csakúgy, mint a papírfénykép esetében, az üveglemezes pozitívképeket is gyakran kézzel színezték, ami a Meiji-korszakban (1868–1912) Japánban sokkal népszerűbbé vált, mint Európában vagy Amerikában. Amint a fényképek fokozatosan felváltották az ukiyo-e nyomatokat a piacon, a nyomdászok munkanélküliek lettek, és ezért tehetségüket főként a színezés területén kamatoztatták.
Ahogy Kim Timby fotótörténész írja, „Az így kapott képek kristálytiszták, és a laterna magicán keresztül kivetíthetők voltak, hogy az emberek lenyűgöző méretben tapasztalhassák meg a fényképeket. Volt valami az üveg használatában is, ami a modern esztétikára apellált: „Felidézte a lencsék és prizmák pontosságát, a látástudományt, a japán üvegházak fényét és átlátszóságát, valamint a fedett árkádokat és a modern városi élet kirakatait.”
Különösen lenyűgöző hatású az ilyen színezés ezeken a Geddes kollekciójában lévő üvegdiákon. A mesterek érdemei folytán ezek a képek úgy néznek ki, mintha azokat napjainkban modern, színes anyagra (filmre) készítették volna.
