„A sorozat a gyerekkorban kitűzött céljaimnak a nagyon pontos megfogalmazása.” – Balogh Viktória: A szivárvány lábánál

Hogyan öröklődhetnek tovább a hagyományok, miként módosulhatnak, rakódhatnak egymásra és lehetnek hatással az egyéni sorsokra? Hogyan értelmezhető újra a vidéki lét és miképpen van kapcsolatban a városival?

A fenti a kérdésekre egyfajta személyes és lehetséges kollektív válaszként felel Balogh Viktória A szivárvány lábánál című fotókönyve, mely a kertművelés és a természetközelségben kialakított lét kísérletének manifesztációja. A cím az álomszerűséget erősíti, ugyanakkor a realitás talajára húz vissza: hiszen a szivárvány lábát sosem érhetjük el.
Ez az elérhetetlenség-érzés fogalmazódik meg a sorozatban, amelyeket egyfajta reményként, a szivárványt ábrázoló, gyermekkorban fotózott képpár hoz egyensúlyba, és az akkor kitűzött cél – a szivárvány lábának megtalálása – felnőttként való elérésének allegóriájává válik.

„A sorozat a gyerekkorban kitűzött céljaimnak a nagyon pontos megfogalmazása.” – Balogh Viktória: A szivárvány lábánál

Következő

„A tudomány fikció, sci-fit készíteni teljesen haszontalan” – válogatás a párizsi MEP kiállításának képeiből

Albert Watson: No Idle View – Egy ikonikus karrier retrospektív tárlata

Richard Misrach tájfotói – „Bármiről is szóljon egy fénykép, mindig az időről szól”

Taranto történelmi múltját vizsgálja az Urban Book Award által díjazott fotóalbum

„Nem foglalkozom azzal, hogy más fotográfusok mit csinálnak” – Bruce Weber képei Prágában láthatók