„A sorozat a gyerekkorban kitűzött céljaimnak a nagyon pontos megfogalmazása.” – Balogh Viktória: A szivárvány lábánál

Hogyan öröklődhetnek tovább a hagyományok, miként módosulhatnak, rakódhatnak egymásra és lehetnek hatással az egyéni sorsokra? Hogyan értelmezhető újra a vidéki lét és miképpen van kapcsolatban a városival?

A fenti a kérdésekre egyfajta személyes és lehetséges kollektív válaszként felel Balogh Viktória A szivárvány lábánál című fotókönyve, mely a kertművelés és a természetközelségben kialakított lét kísérletének manifesztációja. A cím az álomszerűséget erősíti, ugyanakkor a realitás talajára húz vissza: hiszen a szivárvány lábát sosem érhetjük el.
Ez az elérhetetlenség-érzés fogalmazódik meg a sorozatban, amelyeket egyfajta reményként, a szivárványt ábrázoló, gyermekkorban fotózott képpár hoz egyensúlyba, és az akkor kitűzött cél – a szivárvány lábának megtalálása – felnőttként való elérésének allegóriájává válik.