„Én mindig André Kertész munkáiból merítettem inspirációt” – Válogatás Arthur Tress szürreális sorozataiból
21 • 07 • 11Baki László
Az 1940. november 24-én Brooklynban született Arthur Tress 12 évesen Coney Island romos épületeiről, és az ott fellépő cirkuszi mutatványosokról készítette első képeit a szüleitől kapott fényképezőgépével. Felsőfokú tanulmányait a Bard College-on végezte, ahol művészetet és művészettörténetet, valamint világkultúrát és filozófiát is tanult. Később, öt évig tartó utazásai során, főleg Ázsiában és Afrikában kezdett el érdeklődni a néprajzi fényképezés iránt, amely végül első szakmai megbízatásához vezette: az amerikai kormány hivatalos fotográfusaként az Appalachia régió veszélyeztetett kultúráját örökítette meg. Látva a vállalati erőforrások kitermelésének pusztító eredményeit, Tress fényképeivel hívta fel a figyelmet a környezettudatosságra és a környezetszennyezés gazdasági, valamint egészségügyi hatásaira. Első önálló kiállítását ezekből a képekből Appalachia-People and Places címmel a Smithsonian Intézetben és a Sierra Galériában rendezték meg.
Művészeti tanulmányai befejeztével egy ideig Párizsban élt, majd 1964-ben San Franciscóba költözött, ahol eleinte főleg politikai témájú sajtóképeket készített, de ezen a nyáron a város történelmi jelentőségű kulturális eseményeknek is otthont adott. Itt volt a 28. Republikánus Nemzeti Találkozó és a Beatles első, észak-amerikai turnéjának kezdőállomása. Az ekkor készült képek eredménye lett a Prestel gondozásában megjelent San Francisco 1964 című album, mely 64 fekete-fehér fényképén az abszurd keveredik a realitással. Emellett Tress legismertebb munkái közé tartoznak a férfiakról készített allegorikus aktképei, valamint a gyerekek rémálmait ábrázoló, Dream Collector (Álomgyűjtő) című fotósorozata, melyen a hatvanas évek végétől egészen a hetvenes évek elejéig dolgozott.
A sorozat koncepciója abból a tényből indul ki, hogy mindenkinek van legalább egy gyermekkori rémálma, amelyet egész életében nem felejt el. A szürreális sorozat minden képe egy-egy gyermekkori rémálmot mutat be. Tress a környék iskoláiban, az utcákon és a játszótereken kérdezte meg a gyerekeket arról, hogy mit álmodnak, és ezeket a víziókat – a gyerekek félelmeit és reményeit – a fotográfia eszközeivel teremtette meg. Tress és gyerekmodelljei közösen találták ki, hogyan lehetne az álmokat vizuális formában a lehető legkifejezőbben megjeleníteni.
Legutóbbi sorozataiban a kaliforniai gördeszkaparkok világát és a középső partvidéken található Morro Rock környékén készített tájképeit láthatjuk.
Lynne Farrington, a Penn Libraries Különleges Gyűjtemények, Ritka Könyvek és Kéziratok Kislak Központjának (Kislak Center for Special Collections, Rare Books and Manuscripts) vezető kurátora úgy jellemezte Tress munkáit, mint
„innovatív és fantáziadús fényképek, amelyek azon igyekezetéről tanúskodnak, hogy a fényképezőgéppel olyan történeteket mondjon el, amelyek egy álmok és fantáziák alkotta világba vonzzák be a nézőt. (...) A képek gyakran beállítottak, és talált tárgyakat vagy véletlen jeleneteket alakítanak vizuális mozaikokká, amelyeknek gyakran erotikus áthallásai is vannak.”
Pennsylvaniai Egyetem Könyvtára 2021 áprilisában jelentette be, hogy egy névtelen adományozó 2500 darab Arthur Tress fényképet ajándékozott gyűjteményüknek. "A kultúra megőrzése és az ismeretek megosztása rendíthetetlen elkötelezettségünk, és rendkívül hálásak vagyunk ezeknek az adományozóknak, akik mindenki számára hozzáférhetővé teszik ezeket a műveket (...)." – mondta Amy Gutmann, a Penn Libraries elnöke.
Arthur Tress így fogalmazott a Punktnak, mikor megkértük, hogy állítson össze egy válogatást életművéből olvasóinknak:
„Úgy gondolom, hogy a fotográfusok új generációja kereshet némi ihletet a múltból. Én mindig André Kertész munkáiból merítettem inspirációt, akit New Yorkban ismertem meg az 1980-as években, mivel mindkettőnknek ugyanaz a személy, Igor Bakht nagyította a képeit.
A munkáimat „Modernista piktorializmusnak” jellemezném, olyanok, mint amik a harmincas évek cseh fotóévkönyveiben láthatók.
Nagy hatást gyakorolt rám, hogy 1990-ben Kaliforniába költöztem. Nagyon egyszerű, kis képeket készítek a környezetemben található hétköznapi dolgokról, egyfajta geometrikus, mágikus érzékenységgel, ami talán valami mélyebb dologra utal finoman... ha szerencsém van.
Illetve mostanában Moholy-Nagy László az, akinek az Új látás szellemében született fotográfiái – a megdöntött élekkel és a bauhausos felfogással – jelentős inspirációt jelentettek a 2015-ben elkezdett új, absztrakt, építészeti témájú sorozatom elkészültében.”