A hollók magánya – Film készül Masahisa Fukase életéről
21 • 07 • 12Schuller Judit Flóra
Masahisa Fukase világhírű japán fotográfus élete ezentúl nemcsak saját magának és környezetének filmkockán rögzített képein keresztül marad fenn, hanem egy játékfilm formájában is megelevenedik. A film várhatóan 2022 tavaszán kerül a mozikba, Marc Gill rendezésében. Fukasét Tadanobu Asano játssza majd, feleségének alakját pedig Kumi Takiuchi jeleníti meg. A filmben a szintén fotográfus és legendás kurátor John Szarkowski alakja is feltűnik, akit a filmvásznon Toby Kebell testesít majd meg.
Elmondható, hogy Araki után Fukase a leghíresebb japán fotográfusok közé sorolható és munkássága több hasonló elemet is mutat Arakiéval. Mindkét művész életében kiemelkedő helyet foglalt el feleségük alakja, akiknek a portréin keresztül nyíltak meg ők maguk is, és engedtek betekintést saját privát életükbe. Marc Gill rendező Fukasét második feleségével, Yoko Wanibéval való kapcsolatán keresztül tervezi bemutatni a róla készülő filmben. Ahogy a rendező fogalmaz, Fukase története ugyanannyira Yoko története is. Kettejük kapcsolata nem egy hagyományos értelemben vett szerelmi történet, házasságuk sok megpróbáltatáson ment keresztül, mindeközben Yoko nemcsak élettársává, hanem múzsájává és alkotótársává is vált Fukasénak.
Fukase leghíresebb műve, a film címét is adó Ravens Yoko hiányából indul ki: az alkotó a nevével szinté eggyé vált fotósorozatot válásuk után kezdte el készíteni. Az addigi fotográfiai gyakorlatát, feleségének napi rutinná vált obszesszív fotózását a hollók megszállott fényképezése váltotta fel, melyet saját gyásza idézett elő. Az emblematikus, melankolikus hangvételű munka, amely a The Solitude of the Ravens címen is ismert, a háború utáni Japán lenyomatának is tekinthető, miközben Fukase számára a holló saját magányának a metaforája. A munka utolsó szakaszában az alkotó úgy fogalmazott, hogy ő maga is hollóvá vált. Az 1986-ban megjelent album 2010-ben, két évvel a művész halála előtt elnyerte a British Journal of Photography 1986 és 2009 között készült fotókönyveknek ítélt legjobb fotókönyv díját.
A brit származású Mark Gill szándéka, hogy a filmen és Fukase alakján keresztül megörökíthesse és visszaadhassa Japán egyszerre megismerhetőnek tűnő és mégis egy idegen kultúrából érkezve elérhetetlen, elzárt oldalát. Ahogy a rendező fogalmaz, az ember egyszerre idegen és érzi magát otthon, az egyedüllét élménye állandósul, mégis pozitívvá válik.