Moholy-Nagy László munkái – Válogatás a Moholy-Nagy Alapítvány gyűjteményéből

1895. július 20-án született minden idők egyik legnagyobb hatású magyar művésze, Moholy-Nagy László, aki egy személyben volt képzőművész, fotográfus, tipográfus, designer, gondolkodó és pedagógus, akinek kísérletező gondolkodása és progresszív alkotói munkássága hatással volt mindarra, amit ma a XX. század művészetének tekintünk.

Walter Gropius 1923-ban kérte fel Moholy-Nagyot, hogy tanítson a németországi Weimarban működő Bauhausban. A Bauhaushoz érkező fiatal művésznek konstruktivista elképzelései voltak, miközben semmilyen tapasztalata nem volt a tanításban. Paul Citroen, a német származású holland művész, aki akkor volt diák, amikor Moholy elfoglalta a pozíciót, ezt írta később tanáráról:

Moholy az előkészítő kurzus mellett a fémműves műhelyt irányította. Az órái vezérgondolata az összművészeti alkotás, és az elköteleződése annak a gondolatnak, hogy az élet és a művészet egy és ugyanaz.
1925-ben a Bauhaus Dessauba költözött, és vele Moholy is. Moholy és Gropius útjára bocsájtotta a Bauhaus Bücher (Bauhaus könyvek) sorozatot, amelyben minden kötet más művészeti irányzattal foglalkozott. A tizenhárom számból tizenegyet Moholy tervezett meg.
1928-ban Moholy megírta Az anyagtól az építészetig (Von Material zu Architektur) című könyvét, mely a bevezető kurzus anyagának összefoglalása volt. „A művészeti oktatásban jelenleg a kifejezés mindenki számára érthető, időtlen biológiai alapjaira törekszünk.” Ugyanebben az évben Gropius lemondott a Bauhaus igazgatói posztjáról, Moholy pedig otthagyta az intézményt.
1937-ben Moholy Chicagóba költözött, hogy létrehozza a The New Bauhaust. Miután közel egy évtizedig megrendelésre és saját maga számára dolgozott, Gropius azt ajánlotta Moholynak, legyen az igazgatója egy új formatervezési iskolának, amelyet a chicagói Művészeti és Ipari Egyesület (Association of Arts and Industries) támogat majd. „A program széleskörű és merész” – írta Eleanor Jewett a The Chicago Tribune-ba 1937. október 10-én. „Egy felette tehetséges zseni, Moholy-Nagy kezében van, aki már bizonyított azok előtt, akik tudják, mi micsoda.”
1938-ban bezárt a The New Bauhaus, miután a kurzusok gyakorlati, ipari alkalmazhatóságában kételkedve a Művészeti és Ipari Egyesület beszüntette finanszírozását.
1939-ben Moholy megnyitotta a The School of Designt Chicagóban, ahová a New Bauhaus sok oktatója és diákja követte. Walter Papecke, a Container Corporation elnöke volt az anyagi támogató. Az iskola küldetése „integrált művészeti, tudományos és technológiai képzés, amely az emberi igények és minden egyes diák kreatív erejének teljes megértéséhez vezet.”
1940-ben indult a School of Design nyári kurzusa a Mills College-ban (Oakland, Kalifornia).
1942-ben a School of Design álcázó anyag-tervezés kurzust indított a hátország támogatására, amelyet a polgári védelem hitelesített.
1944-ben a School of Designt átszervezték, és ekkor felvette az Institute of Design nevet. Ugyanebben az évben megjelent az iskola színes filmje, a Design Workshops (Formatervező műhelyek).
1947-ben – egy évvel Moholy-Nagy halála után – megjelent a Vision in Motion (Látás mozgásban). A könyv összefoglalta mindazt, amit Moholy-Nagy tanított, és betekintést nyújtott az Institute of Design filozófiájába, illetve Moholy-Nagy interdiszciplináris megközelítésébe. A kötetet máig használják. „Tervezés jellemzi az érzelmi élmények szervezését, a családi életet, a munkakapcsolatokat, a városok kialakítását, a civilizált emberekként való együttműködést. Végső soron a tervezés minden problémája egyetlen nagy problémában fut össze: »az élet céljaira való tervezésében«.”