„Szeretem és mindig is szerettem megrendezni a dolgokat” – Válogatás Erwin Olaf Strange Beauty című albumának képeiből

Az 1959-ben Hilversumban született Erwin Olaf középiskolai tanulmányai végeztével az Utrechti Újságírói Iskolában tanult tovább, ahol egyszer fényképezőgép került a kezébe és ekkor úgy döntött, hogy nem szavakkal, hanem inkább képekkel szeretné kifejezni magát. A nyolcvanas években Hollandia underground világát fényképezte, de komoly szakmai sikert első sorozata, az alá- és fölérendeltség viszonyát vizsgáló Chessmen című anyaga hozta meg 1988-ban. Ebben az évben nyerte meg a Fiatal Európai Fotográfusok versenyét, és az ezt követő évben már a kölni Ludwig Múzeum rendezett kiállítást képeiből. Karrierje elindításában Robert Mapplethorpe, Helmut Newton és Joel-Peter Witkin is segítségére volt.

Erwin Olaf legtöbb munkája az amszterdami műtermében készül díszlettervezők, sminkesek, fodrászok alkotta csapat közreműködésével, melyről így nyilatkozott 2012-ben egy interjúban:

„Az az igazság, hogy nem pontosan tudom, mit akarok lefényképezni. Minél idősebb leszek, annál nehezebb megválaszolni ezt a kérdést. Szeretem és mindig is szerettem megrendezni a dolgokat, ezt a „hazug” részét a munkának, a stúdiót, a díszletet, a sürgés-forgást. De minél inkább fókuszálok erre a hazugság-részére, a fantáziára, a díszletekre, annál inkább elgondolkozom azon, mit is akarok mondani. Hajlamos vagyok úgy tekinteni magamra, mint behatolóra egy nem létező világ magánéletébe. Mert ez az egész egy álomvilág, az én saját álomvilágom. De minél mélyebbre jutsz magadban, annál könnyebben kerülsz olyan helyzetbe, ahol már nem ismered az utat, nem találod a válaszokat a kérdéseidre. Ki vagyok én? Mit akarok? Mit gondolok?”

Erwin Olaf a legapróbb részletekig megrendezett világot teremt fényképei számára. Ez a világ nagyon hasonlít a miénkre, de művisége rejtélyessé teszi. A film- és reklámiparból kölcsönzött látványukkal a művek csak a felszínen hibátlanok és mutatósak; valójában a demokrácia, az egyenlőség vagy az önrendelkezés kérdéseivel foglalkoznak.

A Hatje Cantz gondozásában megjelent – Németországban rendezett első átfogó önálló kiállítását kísérő – Strange Beauty című fotóalbum művészetének alapvető aspektusaival foglalkozik és reprezentatív áttekintést nyújt e sokoldalú életmű elmúlt negyven évéről. Az albumban bemutatásra kerülnek a művész legújabb munkái is, amelyek egy része kifejezetten a müncheni Kunsthalle kiállítására készült.