Egy századelős női fotográfus életműve került elő a Néprajzi Múzeumban – Alföldy Flóra, a műkedvelő zombori fényképész

1905. május 18-a fontos nap volt Zombor életében. A helyi lapok beszámolója szerint délelőtt fényes ünnepség keretében leplezték le a város vértanú szülöttének, az Aradon kivégzett Schweidel József tábornoknak szobrát.
Ez a nap azonban nem csak magyarság-, had- és várostörténeti szempontból volt jelentős, hanem a fotózás – az ekkor nagyon népszerű és fontos szerepet betöltő amatőr fotózás – történetének szempontjából is. Az emlékmű felavatása után került sor az Országos Műkedvelő Fényképészeti Kiállítás megnyitójára, ahol a századforduló Magyarországának jelentős amatőr fotósai mutatták be felvételeiket. Budapest és Nagyvárad után Zombor volt a harmadik város az országban, ahol ilyen jelentős, országos hatáskörű amatőr fényképészeti kiállítást és pályázatot hirdettek.
Két évvel később, 1907-ben egy 25 éves fiatal nő 33 fényképet ajándékozott a Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának, a későbbi Néprajzi Múzeumnak. A felvételek túlnyomó többsége Zomborban készült, de néhány kép erejéig megjelenik Ada, Felső-Roglatica, Óbecse, Apatin, Pécs és Fiume is. A fotók leltárba vételük után a fényképgyűjtemény raktárába kerültek, készítőjük hamarosan elhunyt, és több mint száz évig nem fordult feléjük különösebb figyelem.
Az ajándékozó ugyanaz az Alföldy Flóra volt, aki a zombori kiállításon egyedüli nőként harmadik helyezést ért el 24 díjazott között. A Nemesmiliticsi Alföldy család legidősebb gyermekeként, majd dr. Késmárky Béla ügyvéd feleségeként, mind a kellő tanultságot, műveltséget, érdeklődést biztosító szellemi környezet, mind a fotózás költséges felszereléséhez szükséges anyagi feltételek adottak voltak Alföldy Flóra számára, hogy rövid élete során kibontakoztathassa tehetségét a fotózás terén, és egyikévé válhasson azon kevés délvidéki fotográfusnőnek, akiknek látásmódján keresztül, több mint 100 évvel később, képet kaphatunk a 20. század hajnalának bácskai mindennapjairól.
Alföldy Flóra munkásságáról és életéről kevés adat áll rendelkezésünkre. Jómódú családba született, azonban gyenge egészségi állapotú volt már kora ifjúságától fogva. 1908-ban feleségül ment a vonzó ügyvédhez, Késmárky Bélához. A családi visszaemlékezés szerint 1910 és 1912 között három gyermekük született, amelyből egy maradt életben. 1912 szilveszterén ő maga is meghalt. Temetése másnapján férje öngyilkos lett, nem bírván elviselni szeretett hitvese halálát. Köztiszteletben álló, a város közéletében aktív szerepet vállaló polgárok lévén, mindkettőjüket gyászolók százai kísérték végső nyughelyükre.
A fennmaradt fényképfelvételek és adatok tanúsága szerint a fiatalon, mindössze harmincévesen elhunyt Alföldy Flórára jelentős amatőr fotós tevékenységet folytatott a 20. század első éveiben. A Bácsország című folyóirat rendszeresen közölte felvételeit, de a helyi érdekeltségű lapokon túl országos médiumok (Budapesten kiadott Új Idők, Tolnai Világlapja) olvasói is többször találkozhattak fényképeivel. A zombori Műkedvelő Fényképezők Egyesületének tagjaként Alföldy több éven keresztül járta Bácskát, és számos település hétköznapi és ünnepi pillanatait örökítette meg. Vidéken készült felvételein, ha csak egy-egy kép erejéig is, előtűnnek Bácska föld- és vízrajzi, illetve ebből következő gazdasági jellegzetességei, mintha a fotók készítője egy-egy jellemző képpel, vagy sorozattal be akarná mutatni ennek a vidéknek legfontosabb sajátosságait.
Felvételei résztvevő jelenlétének dokumentumai. Ez a jelenlét meghatározó munkásságában, ez ad személyességet, egyediséget képeinek. A fotós maga is részese mindannak, amit fotózik, részese az általa dokumentált mikro-társadalomnak.