A számos nyelvtudása mellett Morath termékeny napló- és levélíró is volt; a szavak és képek iránti kettős tehetsége különlegessé tette őt kollégái között. Morath sokat és gyakran szórakoztatóan írt fotográfiai témáiról. Bár életében ritkán publikálta ezeket a szövegeket, a posztumusz kiadványok munkásságának főleg erre az aspektusára összpontosítottak.
A tizenkilencedik század második felében az információáramlás felgyorsítása komoly kihívást jelentett. Több helyen – például Magyarországon is – az évszázad végén már működtek hírügynökségek és távirati irodák. A napilapok és más újságok, majd a rádiók gyakran használták ezeket, hogy az ország és a világ híreiről több információhoz jussanak, majd azokat közreadhassák.
Itthonról nézve irigylésre méltó problémával szembesült a brit közélet, miután egy Twitter bejegyzés nyomán a sajtót is letaroló, még III. Károly koronázását is elhomályosító parázs vita bontakozott ki arról, hogy a nálunk is használatos, közúti ellenőrzést jelző tábla ikonja vajon tényleg egy klasszikus, 19. századi harmonika kihuzatos fényképezőgépet ábrázol?
Bár művészete szemléletmódjában rokonítható volt Cartier-Bressonéval távol állt tőle a purizmus, nem ragaszkodott munkamódszerhez sem: egyaránt jelen volt a türelmes, a környezetébe beolvadó, a megfelelő pillanatért órákig várakozó utcai fotográfus, és a felvételeket, nyersanyagokat szétbontó, átíró laboráns, manipulátor.
1873. május 13-án született Léon Gimpel, francia fotográfus, aki a fotótörténet nagykönyvébe azzal írta be magát, hogy ő volt a világon a legelső fotóriporter, akinek egy francia képesújság (L’Illustration) színes nyomtatásban jelentette meg fényképeit.
Bár rengeteg felvétele volt, Girault de Prangey életében egyszer sem mutatta meg és sohasem állította ki fényképeit, melyeket meglepő módon csak az 1920-as években fedeztek fel birtoka raktárában, és csak újabb nyolcvan évvel később, a kétezres évek elején váltak ismertté, amikor 2003 májusában a Christie’s londoni árverésén a katari Saud Al Thani sejk 922.488 dollárért vásárolta meg egyik Athénban készült dagerrotípiáját, mely a Zeusznak szentelt templom megmaradt oszlopait ábrázolta.
A világhírű fotó a Pó völgyében élő Lusetti családról készült, melyen az anya, Anna Spagiari Lusetti, és öt fia látható. Kevésbé ismert tény, hogy a csoportkép mellett több verzió is készült a család tagjairól. Ismerünk olyan képet, ahol az anya és egyik fia külön is modellt álltak Strandnek, és olyan változat is készült, ahol az anya négy gyermekével áll az ajtóban, sőt olyan portré is ismert, ahol csak az egyik fiú látható.
2006 tavaszán és nyarán hat fotográfus és több száz önkéntes, művész és szakértő több ezer órát töltött azzal, hogy egy használaton kívüli, dél-kaliforniai katonai repülőgép-hangárt óriási kamerává alakítson át. A cél egyetlen fekete-fehér fotográfia elkészítése volt – messze a valaha készült legnagyobb.
A fotográfia hatása a filmre tagadhatatlan, a rendezők gyakran fotográfiák alapján alakítják ki műveik megjelenését és hangulatát, esetleg cselekményének elemeit. Cikkünkben hat olyan filmet mutatunk be, amelyeket híres fényképek vagy azok készítői ihlettek.
A magyar származású Stefan Lorant zsebmagazinja, a Lilliput 1937. június 16-án jelent meg először Angliában. A 240 oldalas zsebkönyv gyorsan népszerű lett, ám a cikkek közül a képpárokat bemutató rovat lett a legsikeresebb, így 1940-ben egy külön könyvben is megjelent 101 képpár. A kiskönyv bevezetője magyar nyelven most először olvasható el.
Ezek a képek a valaha készült első röntgensugár-sorozatok egyikéből származnak, amelyeket Josef Maria Eder (1855–1944), egy grafikai eljárásokkal foglalkozó osztrák intézet igazgatója és Eduard Valenta (1857–1937), fotokémikus készített. A portfólió Versuche über Photographie mittelst der Röntgen’schen Strahlen (Kísérletek a fényképezésben röntgensugarak segítségével) címmel jelent meg és összesen tizenöt képet tartalmaz.
A háborút követően, az átélt szörnyűségek ellenére, Vaccaro Németországban maradt, hogy megörökítse az ország újjáépítését, a Stars and Stripes című amerikai hadiújság számára. 1950-ben tért vissza az Egyesült Államokba, ahol ismert reklámfotográfus lett, olyan magazinoknak dolgozott, mint a Look és a Life.
Az Ostlicht őszi árverésén Marc Riboud egyik híres munkájára, Az Eiffel torony festője című képre is lehet licitálni, ebből az alkalomból a fotó történetét is bemutatjuk.
A fotót 1955-ben Edward Steichen beválogatta a legendás Az ember családja című kiállításra. Az évek, évtizedek alatt a fénykép, amelyen Tereska lerajzolja otthonát, sok mindenkit lenyűgözött, és a második világháború egyik jelképe lett. Hogy ki volt Tereska, mégis majdnem hetven évig rejtély maradt.
A 90-es évek hosszú és legendás szupermodell korszakát egy 1989-ben készült fényképpel lehetne összefoglalni: Herb Ritts mára már ikonikussá vált felvételén Naomi Campbell, Cindy Crawford, Christy Turlington, Tatjana Patitz és Stephanie Seymour meztelenül bújik össze. A kép most a Fahey/Klein Gallery standján, a Paris Photón is megtekinthető.