A világ legelső természetes környezetben, villanófényben, éjjel készített állatfotója egy nőstény fehérfarkú szarvast (virginiai szarvast) és borjait ábrázolja. A képet George Shiras III készítette a Michiganben található Whitefish tó környékén.
Több mint két évvel egy nagy feltűnést keltő lopás után Olaszországban került elő Winston Churchill ikonikus portréjának, The Roaring Lion-nak egy eredeti nagyítása. A történelmi fotográfiát, amelyet a kanadai fotográfus, Yousuf Karsh készített, 2021 végén lopták el a kanadai Ottawában található Fairmont Château Laurier szállodából. Most egy nemzetközi nyomozás eredményeként a portré visszakerül eredeti tulajdonosához.
Sok találmányt nehéz egyetlen személy nevéhez kötni, mivel gyakran többen, egymástól függetlenül dolgoznak ugyanazon cél eléréséért. Nem volt ez másként a képrögzítést lehetővé tevő találmányok esetében sem. A fényképezés feltalálásának pontos évszámát sem egyszerű megállapítani, mivel több, a képrögzítéshez elengedhetetlen mérföldkövet tartanak számon, a 18. század végén, illetve a 19. században egymástól függetlenül több kutató is kísérletezett a camera obscura által rajzolt kép rögzítésének lehetőségein, ám közülük is kiemelkedik Joseph Nicéphore Niépce, aki az elsők között rögzített fényérzékeny anyagra felvételt.
A híres amerikai fotográfus, Robert Mapplethorpe fényképei az utóbbi években talán népszerűbbek, mint valaha. Idén, 2024 tavaszáig négy önálló kiállítást is bemutattak már műveiből. Mapplethorpe képei London, Párizs, New York és Los Angeles vezető galériáiban is helyet kaptak, amelyekben neves kurátorok működtek közre a kiállítások megszervezésében. Úgy tűnik, nem csak a közönség figyelmére tarthatnak igényt Mapplethorpe fényképei, mivel számos galéria, műgyűjtő és divatipari cég is érdeklődik a művész munkái iránt. Vajon mi lehet az oka annak, hogy az 1989-ben elhunyt alkotó munkái éppen napjainkban kapják talán a legtöbb figyelmet?
Egészen a 19. század végéig folytak heves viták arról, hogy a fotográfiák művészi alkotásoknak minősülnek-e. Az 1860-as évek elejétől a francia alsóbb fokú bíróságokon ellentmondásos döntések születtek, és ez a kérdés először 1862 novemberében került a Legfelsőbb Bíróság elé Párizsban.
1845. április 2-án, párizsi csillagászok, Louis Fizeau és Léon Foucault készítették el az első fényképet a Napról. A korabeli technológia korlátai ellenére a két tudós merész vállalkozásba fogott, amikor úgy döntöttek, hogy a fotográfiát a csillagászati megfigyelések szolgálatába állítják. Az akkori technikai eszközök, különösen a dagerrotípia, még gyerekcipőben jártak, de Fizeau és Foucault sikeresen használták ezt az eljárást a Nap képének rögzítésére. A fotó a National Science Foundation tulajdonában van.
Terry O’Neill 1977-ben készült fotóján Faye Dunaway látható egy medence mellett ülve, az előző esti Oscar-díjátadóról beszámoló újságok társaságában. A kép nem csupán egy emlékezetes pillanat megörökítése, hanem a hollywoodi álomgyár feszültségeinek és magányának szimbóluma is.
A fényképezés kezdeti időszakában, a 19. század elején az új technológia sokak számára egy rejtélyes, szinte varázslatos dolog volt. Mindez akkor változott meg, amikor Eastman 1888-ban bemutatta az első Kodak fényképezőgépet, ami olcsó árával és könnyű használhatóságával mindenki számára elérhetővé tette a fényképezést. Kevesebb mint 20 évvel a fényképezőgép bemutatása után Eastman cége 1,2 millió készüléket adott el, így a fényképezés már nem egy titokzatos eljárás volt többé, hanem tömegjelenség. Ezzel egy időben vált témává a személyiségi jogok kérdése, vagyis az, hogy egy személyről készített fényképet milyen feltételek mellett lehet felhasználni.
Sabine Weiss a francia fotográfia egyik kiemelkedő alakja, akinek munkássága jelentős hatással volt a 20. századi képi ábrázolásra. Életművének középpontjában az emberek, az utcai élet és az érzelmek állnak, és munkái az élettel teli, természetes pillanatok megörökítésére koncentrálnak.
Az első fénykép, amely újságban közölt hírt illusztrált, 1848. július 1-én jelent meg a francia L’lllustration hetilapban. A párizsi munkásfelkelés barikádjait dokumentáló dagerrotípiát, pontosabban a róla készült, nyomtatásban megjelent metszetet sokan a riportfotográfia születésének tekintik.
Egy nemrégiben újra felfedezett, 20.000 fényképből álló gyűjtemény új megvilágításba helyezi a világ első rendőrségi bűnügyi laboratóriumát, amelyet Edmond Locard, francia kriminológus, a törvényszéki orvostudomány úttörője alapított. A huszadik század elején a francia Sherlock Holmesként is emlegetett Locard hozta létre az első olyan tudományos laboratóriumot, amely a rendőrség égisze alá tartozott, és a bűncselekmények helyszínein gyűjtött „nyomok” vizsgálatával foglalkozott.
A Swann Galleries május 16-i aukcióján 23.750 dollárért kelt el Alfred Eisenstaedt egyik szignált fotója egy párizsi szabadtéri bábelőadás csúcspontján izguló gyerekekről, amelyen jól láthatóak a különböző érzelmeik: csodálkozás, öröm, félelem és izgalom. Eisenstaedt egyike volt az első fotográfusoknak, akik a 25 milliós olvasótáborral rendelkező LIFE magazin fotóriportereinek táborát erősítették. A fotográfus 65 éves korában a LIFE felkérésére utazott Párizsba és készítette el mára már ikonikussá vált felvételét.
1969-ben egy amerikai turista, Paul Cole londoni látogatása során megunta a múzeumról múzeumra járást és inkább az Abbey Roadon sétálgatott, amíg a feleségére várt. Cole nem is sejtette, hogy rögtönzött felfedezőútja oda vezet, hogy minden idők talán leghíresebb albumborítóján szerepel majd.
A képre 1995 tavaszán a New York Times Magazine-tól kaptam megbízást. Ehhez a sorozathoz már két másik „vonalas” képet, a Hemline-t (ruha alsó szegélyének vonala) és az Airline-t (légi útvonal, légitársaság) készítettem és ezután a Skyline-t (felhőkarcolók kontúrvonala) rendelték meg. Az egyetlen utasítás az volt, hogy a fotón a New York-i felhőkarcolók sziluettje legyen.
A Vándorló anya a nagy gazdasági világválság és az amerikai történelem talán legismertebb képe, amelyet Dorothea Lange készített 1936-ban a kaliforniai Nipomóban. A fotó megjelenésétől kezdve az éhséget, szegénységet és kilátástalanságot jelképezi, mely oly sok embert sújtott a nagy gazdasági világválság idején.