Abzgram – Karolina Wojtas fotósorozata a lengyel oktatásban szerzett negatív élményeiről

Karolina Wojtas a lengyelországi Jaroslawban született 1996-ban. Csehországban a Kreatív Fotográfiai Intézetben tanult, majd a lengyelországi Lodźi Filmiskolában szerzett mesterfokozatot. 2019-ben elnyerte az ING Unseen Talent Award díját, 2021-ben pedig a Florentine Riem Vis Grant ösztöndíjat kapta meg. A Punkt megkereste a fotográfust, aki megírta nekünk, hogy Rafał Milach és Erik Kessels inspirálta munkáit, de az amatőr fotográfia is fontos szerepet játszik az alkotói pályafutásában:

Emellett kiemelte, hogy Sarah Sze képzőművész installációjában nagyon tetszik neki az a megközelítés, hogy időnként a fotográfiát teljesen szoborszerűen használja. „Szinte már varázslat, imádom!”

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Karolina Wojtas (@matriioszka) által megosztott bejegyzés

Első kiállítása a Krakkói Fotóhónap keretében rendezett A helyi állatvilág rendkívüli gazdagsága volt 2017-ben, melyre így emlékezett vissza a nekünk küldött levelében:

Nemrég a varsói Modern Művészeti Múzeumban volt kiállítása, márciusban pedig az amszterdami Foamban mutatkozik majd be képeivel, ahol az Abzgram című sorozatát is kiállítják. Karolina Wojtas az iskola fojtogató élményéből táplálkozva sikeres lázadó művészi gyakorlatot alakított ki. A kísérletezés és a fotográfia határainak feszegetése Wojtas számára soha nem volt idegen. Az összes képének és kiállításának az indulat és a káosz az alapja. Abzgram című fotósorozata az oktatásban szerzett negatív élményeinek közvetlen kommentárja, melynek születéséről így nyilatkozott egy interjúban:

„A lengyel kormány egyszer fogta magát, és nekilátott az oktatási rendszer átalakításához; be akarták zárni azt a gimnáziumot, ahová gyerekként művészetórákra jártam. Elkezdték átszervezni a város iskoláit, és úgy döntöttek, hogy a gimnáziumot bölcsődévé alakítják.

Ez annyira felháborított, hogy kutatásokba kezdtem a változások kapcsán. Mivel az öcsém általános iskolás volt ekkor, a dolog közelről érintett minket. Az egész viharos gyorsasággal zajlott le, ezért sokakat értek negatív hatások. Az intézmény nem állt készen, és az összes gyerek és tanár az iskolából közel három hétig sztrájkolt, hogy ne csinálják meg a dolgot. Iskolákat zártak be, és a vizsgákat nagyon visszásan folytatták le.

Szóval nagyon fura idők jártak és járnak az oktatásban. Különösen most – a járványhelyzet alatt – a suli egy rémálom. A tanárok egy rakás házi feladatot küldenek a tanulóknak, és bizarr videóvizsgákkal próbálják elejét venni a puskázásnak. Az iskolai tévézés régen jó móka volt, de mára a képernyőink csak az iskola egy dögunalmas, pokoli és rettenetes verzióját jelentik.

Az iskolát övező témák régóta foglalkoztatnak. Utáltam a középiskolát, egyedül az volt benne jó, hogy ez idő alatt kezdtem el fényképezni. Mindent lefényképeztem: iszonyat rumlis szobákat, furcsa helyeket, a haverokat, ahogy buliznak, vagy az osztályteremben hülyéskednek. Az egész iskolai pályafutásom alatt azt éreztem, hogy nem értenek meg, de nem tudtam pontosan megfogalmazni, mi a baj. A tanárokat istenként kellett kezelni, mint akik bármit megtehetnek. A gyerek dolga annyi volt, hogy legyen udvarias, és figyelmesen hallgasson.

Egy csomó rossz emlékem van a lengyel iskolarendszerről: a tanárok azt mondták, hogy én írok a legrosszabbul, hogy nem láttak senkit még olyan pocsékul írni, mint én. Ezért is utálok írni. Napokig győzködöm magam, mire válaszolok egy-egy e-mailre. Az iskola szerepe meghatározó, hiszen a gyerekek nagyon sok idejüket töltik ott, és eközben a tanárok könnyen kiölhetik belőlük a szabad gondolkodást és a kreativitást.

Ehhez hasonlóan a tinik elkezdenek ugyanúgy kinézni: ugyanolyan cipő, ugyanaz a felső… Az iskola lerombolja az alkotószellemet, ráerőlteti a diákokra a tankönyvek szerzői sulykolta mintákat, és nem hagyja őket önállóan gondolkodni és érezni. A túlélés érdekében a diákok gyorsan megtanulják, hogyan szerezhetnek jó jegyeket. Rájönnek, melyik tanár nem szokta soha ellenőrizni a házit, és tudják, kitől számíthatnak röpdolgozatra. A megfigyeléseik segítenek nekik a behódolásban, s így az iskola ostoba állampolgárokat termelő üzemmé silányodik. Az alaptantervet a kormány diktálja, és az iskolák bizonyos dolgokban hasonlítanak a börtönökre: még rácsok is vannak az ajtókon és az ablakokon.”