Menü

„A fényképezés lett az alibim, a jegyem a szabadsághoz” – Dayanita Singh kapta az idei Hasselblad-díjat

22 • 03 • 31Gyöngyösi Eszter

Idén negyvenedik alkalommal ítélték oda a fotográfia egyik legrangosabb kitüntetését, a Hasselblad-díjat. Ezúttal az indiai fotográfusnő, Dayanita Singh kapta az elismerést. Az Erna és Victor Hasselblad végakarata szerint, 1979-ben létrehozott alapítvány 1980 óta díjazza a legkiválóbb fotográfusokat, és mindössze két alkalommal, 1983-ban és tavaly, azaz 2021-ben – a Covid-19 járvány folyományaként – nem osztották ki az életműdíjat.

Singh az első, aki az új, megemelt összegű kétmillió svéd koronás jutalomban részesül. Az átadó ünnepség napján, 2022. október 14-én kiállítás nyílik műveiből a Hasselblad Centerben, illetve egy kiadvány is megjelenik a munkásságáról.

Dayanita Singh 1961-ben született Újdelhiben, ahol jelenleg is él és dolgozik. Eredetileg vizuális kommunikációt tanult az Ahmedabadban található National Institute of Design-ban, fotográfiai tanulmányait pedig a New York-i International Center of Photography-ban folytatta. 18 éves korában döntött úgy, hogy fotográfusi pályára lép, saját elmondása szerint azért, mert úgy érezte, ez fogja megadni számára a vágyott szabadságot:

„Azért lettem fotográfus, hogy megszabadulhassak minden társadalmi kötelezettségtől, ami egy nőre hárult az 1980-as évek elején Indiában. […] Szabad akartam lenni, oda menni, ahová akarok, azzal utazni, akivel akarok, ott élni, ahol akarok. A fényképezés lett az alibim, a jegyem a szabadsághoz.”

Singh művészetének szerves részét képezik a publikációk, 1989 óta számos kiadványban jelentek meg munkái. Első, nemzetközileg is elismert kiállítása a 2001-es Empty Spaces volt, melyet a londoni Frith Street Galleryben rendeztek meg. Singh ekkortájt kezdett el kísérletezni, újszerű módszereket hozott létre alkotásainak bemutatására.

Számára a fotó egyfajta nyersanyag, mely alapként szolgál, hogy felépíthessen belőle valamit. Ehhez biztosít megfelelő formát a photobook, amely nagyobb mozgásteret hagy a saját narratíva bemutatására, mint egy hagyományos fotókiállítás, ahol a nagyításokat a falra akasztják. Mivel Singh fontosnak tartja a fotókönyv demokratikus voltát, vannak olyan képei, melyek kizárólag ilyen formában érhetőek el.

Munkásságának központi elemei az úgynevezett „könyv-objektumok” – olyan művek, amelyek egyszerre könyvek, műtárgyak, kiállítások és katalógusok. Arra, hogy egy nagy példányszámban kiadott tárgy hogyan válik mégis egyedivé, talán a Museum Bhavan (Steidl, 2017) a legjobb szemléltető példa: háromezer darab készült belőle, melyek bár tartalmilag megegyeznek, a könyvek mindegyike más-más szövetbe kötött dobozban érhető el.

Szintén rendkívül fontosak az úgynevezett mobilmúzeumai, melyekben a képek nagy méretű fából készült szerkezetekben vannak elhelyezve. Ezek mindegyikében 70-140 fotó található, és különböző módon átrendezhetőek, kinyithatóak, bezárhatóak. Ennek segítségével a művész újrakomponálhatja alkotásait oly módon, hogy azoknak csak egy része legyen látható az adott időpontban.

Singh munkái arra ösztönöznek, hogy a képekhez való viszonyunkról elmélkedjünk. Ahogy mondja, a fotográfia csodálatos médium, de csak töredékét használjuk ki a benne rejlő lehetőségeknek. Éppen ezért, az új utak feltárásának segítésére, a Hasselblad-díjhoz kapcsolódóan elnyert pénzjutalomból támogatni szeretné a kritikai írás fellendítését saját régiójában.

0103

Fotó: Dayanita Singh: I am as I am, 1999 © Dayanita Singh

0103

Fotó: Dayanita Singh: Mona Montage, 2021 © Dayanita Singh

0103

Fotó: Dayanita Singh: Blue Book 18, 2008 © Dayanita Singh

0103

Fotó: Dayanita Singh: File Museum, 2012 © Dayanita Singh

0103

Fotó: Dayanita Singh: File Museum, 2012 © Dayanita Singh

0103

Fotó: Dayanita Singh: File Museum, 2012 © Dayanita Singh

0103

Fotó: Dayanita Singh: Go Away Closer, 2007 © Dayanita Singh

0103

Fotó: Dayanita Singh: Time Measures, 2016 © Dayanita Singh

0103

Fotó:

0103

Fotó: Dayanita Singh: Mona Montage, 2021 © Dayanita Singh