Polixeni Papapetrou elképzelt világai – Válogatás az egyik leghíresebb ausztrál fotográfus munkáiból
22 • 07 • 24Baki László
Polixeni Papapetrou az egyik leghíresebb ausztrál fotóművész. A görög bevándorlók gyerekeként 1960. november 21-én, Melbourne-ben született Papapetrou művészi fotográfiáin részben a valóságot, részben a képzeletet ábrázolta. Véleménye szerint az álarcok – akár jelképes, akár szó szerinti értelemben – nem csak elrejtik személyazonosságunkat, hanem egyidejűleg kibővítik és át is alakítják azt.
Az ausztrál fotográfusnőt főleg Diane Arbus munkái inspirálták. Az ő képei hatására vett először fényképezőgépet a nyolcvanas évek elején még ügyvédként dolgozó Papapetrou. Eleinte testépítőkről és Elvis rajongókról készített portrékat, de nem sokkal gyerekei (Olympia és Solomon) születése után egyre gyakrabban őket is modellként szerepeltette. Papapetrou főleg olyan beállított képeket készített, amelyek a jelmezekbe és maszkokba öltözött modelljeit különleges háttér előtt mutatták be.
Polixeni Papapetrou alkotásaiban a gyermekek különleges és figyelemreméltó világával azonosul. A gyermekeket úgy tekinti, mint akik „két világ”, a csecsemőkor és a felnőttkor között léteznek. Azonban az azonosuláson túl a művész olyan fantasztikus világokat hoz létre, amelyeket csak felnőttek értenek igazán és csak ők tudnak hozzájuk viszonyulni.
„Gyakran életünk átmeneti helyei a legkreatívabbak; amikor válaszokért küzdünk és érthetőségre törekszünk, de sokszor mindenen kétértelműség és zűrzavar uralkodik. A mesékhez hasonlóan Papapetrou is az abszurditás segítségével szimbolikusan értelmezi a világot, amelynek megértésére törekszik.”
– írta Susan Bright A világok között (Between Worlds) című kiállítás katalógusában Papapetrou munkáiról, akinek képeit a világ számos országában kiállították már. Sorozataiért rengeteg díjat kapott, 2017-ben pedig elnyerte a legrangosabb ausztrál fotográfiai díjat. (William and Winifred Bowness Photography Prize.)
Papapetrou a nyolcvanas években kezdte el fényképezni Melbourne Carlton nevű kerületében az évente megrendezésre kerülő Miss Alternative World Ball eseményt. A San Remo bálteremben ezeken az estéken közel ezer nőnek öltözött férfi versengett a fődíjért. A fotográfus egy interjúban elmondta, hogy minden alkalommal szeretettel gondol vissza e különleges szépségverseny résztvevőire. A sorozat képeit egy melbourne-i melegbár, a Trish's Caféban készült felvételeivel egészítette ki.
Színpompás és lenyűgöző, így jellemezte Polixeni Papapetrou Éden című sorozatát melyet a Melbourne-i Kortárs Fotográfiai Központ (CCP) megbízásából készített 2016-ban. Papapetrou sorozatának célja, hogy együtt ünnepeljük a természet szépségét és tiszteljük annak átmenetét.
"Mi emberek, hasonlóan a virágokhoz, a növekedés, a virágzás és a hervadás szakaszait járjuk be."
Az Éden című sorozat festményszerű fotóin fiatal nőket láthatunk, akiket gyönyörű virágok vesznek körül, ám a virágokból álló színkavalkád nem csak díszíti, hanem el is nyomja őket. A buja színeket és mintázatokat csak a modellek arcai és karjai szakítják meg, kifejezéseik – ellentétben a virágok extravaganciájával – ünnepélyesek és átgondoltak. A képeken látható fiatal nők a hervadásra ítélt virágok ölelésében állnak, ezzel is szimbolizálva azt a hosszú utazást, amit életnek hívunk. – írták a CCP kurátorai a 2016-ban megrendezett kiállítás kapcsán.
A tengerparti sziklán csíkos pizsamás férfi áll a széllel szembe hajolva. Teste fiatalnak tűnik, de mégis járókeretre támaszkodik. Arca öreg, a testéhez képest túl nagy és kicsit groteszk. Ő a Hullámszámláló. Polixeni Papapetrou Álomőrzők (Dreamkeepers) című sorozatának szereplőihez hasonlóan a teste fiatalos, de az arca öreges: egyszerre fiatal és öreg. Az Álomőrzők mereven néznek maguk elé, várakozással tekintenek a jövőbe. Vagy inkább nosztalgiával a múltba? A tengerpart vagy a hegytető időtlen háttere ezt a kétértelműséget tükrözi, a tájon keresztül az akadályok leomlását és a határok elmosódását visszhangozza.
Polixeni Papapetrou művészi tevékenysége során több mint 10 éven át gyermekeivel és az ő barátaikkal dolgozott. A gyermekek növekedésével és külső átalakulásával párhuzamosan szerepeik és a környezetük terei is változtak. Az Álomőrzők köztes terét a kamaszkor esetlen fejlődése járja át. Életünk bénítóan öntudatos, de mégis erősen önmegvalósító időszakával párhuzamba állítva Papapetrou részben a valóságot, részben a képzeletet alkalmazza, amelyből az irrealitás, az őstípus tere alakul ki. A serdülő szereplőket itt a maszkok által biztosított névtelenség választja el valódi önmaguktól és lehetővé teszik számukra, hogy mindannyiunkat képviseljenek. Papapetrou ezzel arra kér minket, hogy vegyük figyelembe, hogy az álarcok – akár jelképes, akár szó szerinti értelemben – nemcsak elrejtik személyazonosságunkat, hanem ugyanakkor kibővítik és átalakítják azt. Ezt teszik az öreges maszkok az Álomőrzőkben, amikor összekeverednek a serdülőkorral és a szereplők meghökkentő megjelenésük ellenére csendesen az öntudatosság hiányát sugározzák. Enyhe pátoszt keltenek saját átalakulásunkra, illetve a testünkön és a lelkünkön végbemenő időre emlékeztetve. A két különböző életkor absztrakt találkozása a lappangó bölcsességet és önmagunk elfogadását jelezheti, amely csak az érettséggel adatik meg vagy életünk ciklikusságát mutathatja, amely elkerülhetetlenül visszavisz minket sérülékeny ifjúságunkhoz. Az alkotás mindkét esetben a gyermekkor feladásának erőteljes testamentuma.
Polixeni Papapetrou alkotásaiban a gyermekek különleges és figyelemreméltó világával azonosul. Azonban az azonosuláson túl a művész olyan fantasztikus világokat hoz létre, amelyeket csak felnőttek értenek igazán és csak ők tudnak hozzájuk viszonyulni.
„Szeretem a fiatalokat, mert mindig előre tekintenek, az idősebbeket pedig azért, mert vissza tudnak nézni; és mindegyiküknek van elképzelése a világ működéséről. Sokat tanulhatsz a fiatalok és az idősek bölcsességéből. Én csak a kettő között vagyok!”
A fotográfusnőnél 2007-ben diagnosztizáltak mellrákot, ami egy rövid, tünetmentes időszak után 2013-ban kiújult, orvosai ekkor azt mondták, hogy már csak napjai vagy hetei vannak hátra. Papapetrou a kezelések ellenére sem hagyta abba a fényképezést, de a fotográfusnő nagyon gyenge volt, így a legutolsó sorozatát bemutató kiállításának megnyitóján sem tudott már részt venni.
Polixeni Papapetrou 57 éves korában, családja körében 2018. április 11-én hunyt el melbourne-i otthonában.
A fotográfus életművét ezen a linken lehet megtekinteni.