Az Omega lakosztályok – Lucinda Devlin fotói az amerikai börtönök kivégzőszobáiról (1991)

– mondja Devlin, aki az elkülönítés építészeti elemeit, az élet elvételének fertőtlenített kamráit Hasselblad fényképezőgépek segítségével és hosszú expozícióval örökítette meg, ami steril képeket eredményezett, melyeket a Velencei Biennálén is bemutattak.

A halálbüntetést alkalmazó amerikai börtönök többségében általában a kivégzés előtti néhány órát vagy napot az elítélt egy másik zárkában, egy ún. előkészítőben tölti, ahol egy ágyon és egy illemhelyiségen kívül más nincsen. Többször megvizsgálják az orvosok, szükség esetén nyugtatót adnak neki, van lehetősége beszélni egy lelkésszel, és pontosan elmondják neki, hogy mi fog történni. Megfürdik, majd frissen mosott egyenruhát vetetnek fel vele, és átkísérik a vesztőhelyre, melyet már napokkal korábban felkészítenek, kitakarítanak, és elpróbálják a kivégzést.

Az utóbbi időben halálos injekciós kivégzéseket hajtanak végre, de egyes államokban még mindig használnak gázkamrát vagy elektromos széket. Ezen eszközök egy külön teremben foglalnak helyet, néha a siralomház-körlettel egy épületben. A börtönőrök beszíjazzák az elítéltet, majd szólhat az utolsó szó jogán, majd az elítéltet magára hagyják a kivégzőszobában. Ekkor egy orvos vagy börtönőr végrehajtja az ítéletet: megindítják a mérget a szervezetébe egy géppel, áramot vezetnek a székbe vagy elárasztják a kamrát gázzal.

Devlin – akinek az első önálló kiállítása 1979-ben volt a denveri Metropolitan State College-ban – a Punktnak küldött levelében megírta, hogy alkotói pályafutására August Sander, Diane Arbus és Walker Evans volt nagy hatással.

„Bár a témáik különbözőek voltak, mindegyikük egyenes, közvetlen stílust használt, ami az én munkámat is inspirálta.”