Válogatás Elina Brotherus retrospektív kiállításának képeiből

Elina Brotherus Helsinkiben született, mesterdiplomát szerzett fotográfiából (illetve kémiából) és az 1990-es években a Helsinki Művészeti és Design Egyetem (a mai Aalto Egyetem) fiatal képzőművészek kísérleti csoportjának egyik korai kiemelkedő alkotója volt, amelyet később a Helsinki Iskolának neveztek el. A Finnországban és Franciaországban élő Brotherust Európa egyik jelentős kortárs fotóművészeként tartják számon. Munkáit 1997 óta a nemzetközi színtéren is kiállítják, széles körben publikálják és díjazzák, valamint neves múzeumokban és egyéb gyűjteményekben találhatók.

Szerepeket és perspektívákat váltogat, az alkotási folyamatában az emberi kapcsolatok mibenlétével és működésmódjaival játszik, és érezhetően örömmel nyit újabb és újabb ajtókat a fotográfia és a képzőművészet között. A frankfurti FFF az IN REFERENCE TO A SUNNY PLACE (Egy napfényes helyre utalván) című átfogó, retrospektív kiállítással tiszteleg Elina Brotherus finn művész több évtizedet felölelő munkássága előtt. A tárlat szeptember 18-ig látogatható.

A tárlaton az elmúlt húsz év központi témái és munkái kerültek bemutatásra. Brotherus különböző képsorozatokban és videómunkákban ismételten foglalkozik a modell és a művész, a férfi és a nő, az alak és a hely, valamint a portré és az akt műfajával. A rá jellemző sokszor humoros és ironikus hangvételével a létrejövő érzelmeket és feszültségeket vizsgálja: az együttlétet, az elveszettséget, a biztonságot, a szerelmet, a szomorúságot és az örömöt. Gyakran inspirálják a különböző művészeti irányzatok hagyományai a romantikától a Fluxusig. Korai munkái személyes, mégis egyetemes tapasztalatokkal, a szerelem jelenlétével és hiányával foglalkoztak.

A The New Painting (2000–2005) című sorozatában Brotherus a fotográfia és a művészettörténet kapcsolatát vizsgálta, és a klasszikus festészeti ikonográfiában talált inspirációt. A Model Studies (2002–2008) és az Artist and her model (2005–2011) című sorozatokban továbbra is az emberi alakot vizsgálta a tájban, valamint a művésznek a modelljére vetett tekintetét. Az Annonciation (2009–2013), 12 ans après (2011–2013) és Carpe Fucking Diem (2012–2015) című munkáiban visszatért az önéletrajzi megközelítéshez, bár sokkal távolságtartóbb, mint fiatalkorában. Caspar David Friedrich német festőre való utalások találhatók például a The Wanderer című műcsoportban, míg a The Wish Tree című videómunka Yoko Onóra tesz utalásokat. A kiállításon többek között a Sebaldiana. Memento mori című sorozat látható, amelyben Brotherusnak a német irodalmár W. G. Sebalddal és édesanyja rövid művészi életével foglalkozik.