„Célom, hogy megmutassam az igazságot” – kiállítással tiszteleg egykori oktatója, W. Eugene Smith előtt az arizonai egyetem

A Life magazin és a Magnum Photos fotóriportere, W. Eugene Smith 1978-ban, ötvenkilenc évesen agyvérzésben hunyt el az arizonai Tucsonban, ahová egy évvel korábban költözött azzal a céllal, hogy a University of Arizona oktatói gárdáját erősítse. Hagyatéka halála után került a CCP kezelésébe, amely most negyvenöt fényképén és öt sorozatán keresztül – háborús fotográfiák, Nurse Midwife, Jazz Loft, Hitachi Corporation, Minamata –, valamint dokumentumok segítségével tesz kísérletet arra, hogy tudományos eszközökkel vizsgálja a fotográfus életművét. A kiállításnak a CCP által működtetett Alice Chaiten Baker Interdisciplinary Gallery ad otthont.

– nyilatkozta Rebecca Senf, a CCP vezető kurátora.

William Eugene Smith 1918-ban született a Kansas állambeli Wichitában, első fényképeit tizenöt évesen készítette egy helyi lap számára. Egy évet járt a szülővárosában működő Notre Dame University-re, majd inkább New Yorkba költözött, ahol bekapcsolódott a New York Institute of Photography képzéseibe. 1937-ben kezdett dolgozni a Newsweek-előd News-Week-nél, ahonnan záros határidőn belül elbocsájtották, mivel nem volt hajlandó középformátumú kamerát használni. A Leica-méret mellett viszont élete végéig kitarott, stílusteremtő képi világával pedig maradandót alkotott. A második világháború idején előbb a Flying magazin, majd a Life számára készítette tudósításait a csendes-óceáni hadszíntérről, s már ekkor kitűnt fényképeinek humanista megközelítésmódja. Végül sebesülése vetett véget haditudósítói tevékenységének, amit két év lábadozás követett.

1947 és 1955 között ismét a Life számára dolgozott, elkészítve első jelentős és műfajteremtő munkáit, köztük a Country Doctor, Spanish Village, Pittsburgh vagy az Albert Schweitzert bemutató Man of Mercy sorozatokat; de ugyancsak ekkor készült a kiállításon is látható Nurse Midwife is. Már ezekben az években megnyilvánult fanatikus elköteleződése témái iránt, amely sajátos irányt vett hosszú távú munkáival, megteremtve a dokumentarista fotográfián belül az esszé műfaját. Nem kevés konfliktust követően hagyta ott 1955-ben a Life-ot, majd csatlakozott a Magnumhoz, melynek 1957-ben lett teljes jogú tagja. A képszerkesztők által gyakorta sok problémát okozó, kellemetlen figurának tartott Smith végre addig munkálkodhatott sorozatain, ameddig azt jónak látta. A Manhatten szívében készített Jazz Loft című anyagán is éveken keresztül, 1957 és 1965 között dolgozott, nem csak fotókon, de mozgóképen és hangfelvételeken is megörökítve a keleti parti jazz életének fontos momentumait. Munkássága egyik legmegrendítőbb hosszú távú esszéjét a japán halászfalu, Minamata higanymérgezést szenvedett lakóiról készítette el a hetvenes években, az elsők között fókuszálva megdöbbentő erővel az ipari tevékenységek felelőtlen és embertelen gyakorlatára. A Minamata sikerével ellentétes irányban romlott Smith egészségi és mentális állapota, ezért is próbáltak segíteni barátai azzal, hogy egyetemi katedrát szereztek számára Tucsonban, ahol a tanítás mellett archívumát is rendszerezni kezdte; ám idő előtti halála ebben már megakadályozta.

Smith örökségét az 1980-ban alapított W. Eugene Smith Memorial Fund élteti tovább, amely minden évben olyan fotográfusokat díjaz, akik a humanizmus szellemében, hasonló elkötelezettséggel és kivételes teljesítménnyel dolgoznak munkáikon. Mindamellett az örökség tudományos vizsgálatában fontos állomást jelent a Center for Creative Photograpy március 2-áig látható kiállítása.