Közel kétszáz éves az első felvétel, amelyet fényérzékeny anyagra rögzítettek
24 • 09 • 26Szabó Benedek
Sok találmányt nehéz egyetlen személy nevéhez kötni, mivel gyakran többen, egymástól függetlenül dolgoznak ugyanazon cél eléréséért. Nem volt ez másként a képrögzítést lehetővé tevő találmányok esetében sem. A fényképezés feltalálásának pontos évszámát sem egyszerű megállapítani, mivel több, a képrögzítéshez elengedhetetlen mérföldkövet tartanak számon, a 18. század végén, illetve a 19. században egymástól függetlenül több kutató is kísérletezett a camera obscura által rajzolt kép rögzítésének lehetőségein, ám közülük is kiemelkedik Joseph Nicéphore Niépce, aki az elsők között rögzített fényérzékeny anyagra felvételt.
A művészettörténészek többsége egyetért abban, hogy a fényképezés feltalálásának évszáma 1839 lehet, mivel ebben az évben jelentették be Joseph Nicéphore Niépce és Louis Daguerre találmányát a Francia Akadémián. A francia állam a találmányt életjáradék fejében megváltotta, majd a szabadalmat nyilvánosságra hozta, hogy bárki szabadon foglalkozhasson fényképezéssel. A találmány hamar elterjedt, a huszadik század elejére pedig kifejezetten közkedveltté vált, majd számos fontos fejlesztésen esett át, amelyek által egyre rövidebb idő alatt egyre jobb minőségű felvételeket lehetett készíteni, méghozzá egyre olcsóbban.
A korszak egyik legjelentősebb találmányának története jóval korábbról indult. A fejlesztésben úttörő szerepe volt Joseph Nicéphore Niépce-nek, a francia feltalálónak. Niépce 1801-ben különféle mérnöki és természettudományos találmány kifejlesztésébe fogott, többek között egy hidraulikus szivattyúrendszerrel, és egy belső égésű motorral szerelt csónakkal is kísérletezett. Niépce későbbi feljegyzéseiből úgy tudjuk, hogy már 1797-től kísérletezett különböző, fényre reagáló anyagokkal is, de komolyan csak 1816-ban kezdett el foglalkozni camera obscurával és fényérzékeny anyagok kifejlesztésével.
Niépce-t alapos kémiai ismeretei segítették a fényérzékeny hordozó kifejlesztésében. Első, már hatékony hordozójának előállításához fehér júdeai aszfalttal dolgozott, amelyet a korábban fejlesztett csónakmotorja üzemanyagához használt fel. Ezt az anyagot először levendulaolajban kellett feloldani, így vékony rétegben egy polírozott ónlemezre lehetett felvinni. Az így elkészült hordozó fizikai tulajdonságai fény hatására megváltoztak, ez tette lehetővé, hogy egy camera obscura belsejébe helyezve alkalmassá vált a külvilág képének rögzítésére.
A kísérletek jól haladtak, a feltaláló 1822-ben már képes volt arra, hogy az új anyag segítségével másolatot készítsen különféle metszetről úgy, hogy a hordozót közvetlenül érintkezésbe hozta azokkal. Niépce az új eljárást heliográfiának nevezte, és további finomításokat végzett rajta. A következő lépés az volt, hogy a metszetek egyszerű másolása helyett látképeket készítsen az új találmánnyal. A feltaláló egyik levelében arról írt, hogy egy camera obscura, illetve saját fényérzékeny hordozójának segítségével már a külvilág látképét is meg tudja örökíteni, ám ugyanebből a levélből derül ki, hogy az expozíció ideje négy-öt napot is igénybe vett, így jobbára csak csendéletek és tájképek rögzítésére volt alkalmas a találmány.
0103
Fotó: Joseph Nicéphore Niépce: Untitled, 'point de vue,' 1827. Heliograph on pewter, 16.7 x 20.3 x .15 cm. Gernsheim Collection, purchase, 964:0000:0001
Az első – máig fennmaradt, Niépce saját eljárásával készített – heliográfia szintén egy látképet örökített meg. A felvételt a tudós dolgozószobájának ablakából készítette, a képen a lakás előtti udvart övező házak, távolabb pedig egy fa körvonala rajzolódik ki. Ez a kép már valamelyest rövidebb idő alatt készült, de így is többórás expozíciós időre volt szükség, emiatt a felvételen a megvilágított tereptárgyak különös rajzolatot kaptak, mivel a Nap útja több irányból adott megvilágítást. A fénykép készítésének pontos időpontja nem ismert, mivel Niépce feljegyzései nem rögzítették egyértelműen, és több kép is készülhetett, amelyeket már nem lehet fellelni. A heliográfia – amely feltehetőleg 1827-ből származik – több gyűjteményben is megfordult, jelenleg az austini Harry Ransom Center őrzi. Az intézmény nemrég egy kiállítás keretében a nagyközönség számára is bemutatta a felvételt, amelyről mi is írtunk magazinunkban.
