A mérnöki precizitás és a romantikus festészet képi világa Heinrich Kühn fényképein

Kühn művészeti pályája elején csatlakozott a bécsi trifoliumhoz, ami egy olyan művészi trió volt, amely közvetlenül a századforduló előtt kezdett el foglalkozni a gumibikromátos nyomtatással, amelyet nem sokkal azelőtt John Pouncy talált fel. Ugyanebben az időszakban ismerkedett meg Bécsben és Münchenben Alfred Stieglitz, Frank Eugene és Edward Steichen amerikai fotográfusokkal. Ez a táraság abban az időben színes fényképek előállításához használható anyagokkal kísérletezett, hogy a Lumiére testvérek által kidolgozott eljárást tökéletesítsék.

Kühn ismeretségei több éven át erősítették az amerikai és az osztrák-német fotográfiai közösségek közötti kapcsolatokat, azonban a két tábor megosztott volt abban a kérdésben, hogy milyen irányt kellene követnie a fotográfiának. Kühn maga egész életében elkötelezett maradt a pásztor- és családi jelenetek mellett. Fényképei szinte festői értelmezésben mutatják meg ezeket a témákat, gyakran gazdag tónusokkal és határozottabb textúrákkal. Bár fényképein a romantikus és a szentimentális témákkal foglalkozott, alkotásait mérnöki pontossággal készítette el, kompozícióit előzetesen felskiccelte, számításokat végzett, képeinek szinte minden részletét megtervezte. Kühn egyike volt azoknak, akik színes fényképeket adtak közre, méghozzá olyan rangos kiadványokban, mint a The Studio című folyóirat Colour Photography címen megjelent kötete.