A mérnöki precizitás és a romantikus festészet képi világa Heinrich Kühn fényképein

Heinrich Kühn (1866–1944) kezdetben csak orvosi tanulmányaihoz készített fényképfelvételeket, amikor a berlini Koch Intézetben bakteriológiával kapcsolatos kutatásokat végett. Ekkoriban a makrofényképezés módszere szinte csak a tudományos kutatások dokumentálásakor volt fontos, de Kühn számára hamar megtetszett a képalkotás ezen fajtája. Az 1890-es években felhagyott orvosi karrierjével, és a művészet felé fordult, de természettudományos érdeklődése arra sarkallta, hogy tovább kutasson. Fényképei mellett egy lágyfókuszú objektív kidolgozása tette korának jelentős alkotójává.

Kühn művészeti pályája elején csatlakozott a bécsi trifoliumhoz, ami egy olyan művészi trió volt, amely közvetlenül a századforduló előtt kezdett el foglalkozni a gumibikromátos nyomtatással, amelyet nem sokkal azelőtt John Pouncy talált fel. Ugyanebben az időszakban ismerkedett meg Bécsben és Münchenben Alfred Stieglitz, Frank Eugene és Edward Steichen amerikai fotográfusokkal. Ez a táraság abban az időben színes fényképek előállításához használható anyagokkal kísérletezett, hogy a Lumiére testvérek által kidolgozott eljárást tökéletesítsék.

Kühn ismeretségei több éven át erősítették az amerikai és az osztrák-német fotográfiai közösségek közötti kapcsolatokat, azonban a két tábor megosztott volt abban a kérdésben, hogy milyen irányt kellene követnie a fotográfiának. Kühn maga egész életében elkötelezett maradt a pásztor- és családi jelenetek mellett. Fényképei szinte festői értelmezésben mutatják meg ezeket a témákat, gyakran gazdag tónusokkal és határozottabb textúrákkal. Bár fényképein a romantikus és a szentimentális témákkal foglalkozott, alkotásait mérnöki pontossággal készítette el, kompozícióit előzetesen felskiccelte, számításokat végzett, képeinek szinte minden részletét megtervezte. Kühn egyike volt azoknak, akik színes fényképeket adtak közre, méghozzá olyan rangos kiadványokban, mint a The Studio című folyóirat Colour Photography címen megjelent kötete.

Kühnt mérnöki észjárása segítette abban is, hogy az 1910-es évek végére sikeresen kifejlesztett egy egyedi, lágyfókuszú objektívet, amely enyhén megtörte a fényt, és ez sajátos képi hatást eredményezett. A felfedezésén alapuló technikai eszközöket egészen az 1990-as évekig értékesítették. A művész már találmánya bemutatása előtt is elismert fotográfus volt: a Drezdai Múzeum őt kérte fel, hogy a legnagyobb nemzetközi kiállítások képanyagából válassza ki a legfontosabb műveket, hogy azokat a múzeum gyűjteménye megvásárolja.

Az 1920-as években Kühn több fotográfiai szaklap szerzője volt, ekkoriban költözött Innsbruckba, majd 1937-ben az Innsbrucki Egyetem díszdoktori címet adományozott neki. Heinrich Kühn 1944. október 9-én hunyt el, fényképei a mai napig számos gyűjteményben fellelhetőek. Fotográfiai munkássága mellett technikatörténeti szerepe miatt is kiemelkedő, korának egyik legnagyobb hatású fotográfusa és szakírója volt.