Lehet a szemünkkel fényképet rögzíteni? – A viktoriánus kor különös ötlete
24 • 11 • 30Szabó Benedek
A viktoriánus korban a törvényszéki tudósok úgy gondolták, hogyha egy gyilkosság áldozatának retináját a fényképhez hasonlóan előhívják, a rögzített kép felfedheti a gyilkos kilétét. A hiedelem a 19. században annyira elterjedt volt, hogy a gyilkosok a biztonság kedvéért gyakran célzatosan szabadultak meg áldozataik szemgolyóitól. Bár az ötlet ma már igencsak abszurdnak hangzik, az 1800-as években, amikor a fényképezés úttörő technológia volt, és az emberi szem vizsgálatai szintén kezdetlegesebb fázisban jártak, elképzelhetőnek tűnt. De tény vagy kitaláció ez az elmélet? Meglepő módon a válasz az, hogy mindkettő.
Az 1880-as évek végén elterjedt tudományos nézet volt, hogy az emberi retina képes rögzíteni a haldokló által látott utolsó képet. Az elmélet szerint ez úgy lehetséges, hogy a szemfenéken található fényérzékeny sejtek megőrzik a látványt, amelyet később elő is lehet hívni, éppen úgy, mint az ebben a korban már használatos fényérzékeny hordozók esetében. A viktoriánus korban már tisztában voltak azzal, hogy a szemben és a fényképezőgépben is van lencse, és a fényképezőgép felépítése sok hasonlóságot mutat az emberi szemmel. A számos – javarészt látszólagos – hasonlóság miatt sokan, köztük a témában kutató tudósok is úgy gondolhatták, hogy a szemet ért látvány ugyanúgy ,,rögzül”, mint a fényképezőgépek esetében.
Az elmélet onnan indult, amikor a 17. században egy Christoph Scheiner nevű jezsuita pap azt állította, hogy egy felboncolt béka retináján halvány képet vett észre. Később, 1876-ban Franz Christian Boll hisztológus professzor felfedezte a rodopszint, vagyis a retina látást lehetővé tevő pálcikáiban található fényérzékeny pigmentet. Nem sokkal ezután Wilhelm Friedrich Kühne német fiziológus rájött, hogy ideális körülmények között a rodopszin a fotográfiában használt negatívhoz hasonlóan rögzíteni tudja a külvilág képét. Nyulakkal és békákkal kezdett kísérletezni, amely során fényes képeket mutatott az állatoknak, mielőtt megölte volna azokat. Az igencsak kegyetlen kutatás során a tudós számos állati szemgolyót vizsgált meg úgy, hogy a szem hátsó felét alumíniumoldatba helyezte, hogy a fényérzékeny rodopszin fixálódhasson. Ezzel az eljárással először egy nyúl szemfenekéről sikerült Kühne-nek egy rácsos ablak képét ,,előhívnia”. Ezt az eljárást optogram-nak nevezte el.
Kühne kísérlete meggyőző bizonyíték volt a viktoriánusok számára, akik lelkesen fogadták a gondolatot, hogy az optográfia törvényszéki bizonyító eszközként is szolgálhat. Az 1880-as és 1890-es években több alkalommal próbálkoztak azzal, hogy gyilkosságok áldozatainak retináján végeztek kísérleteket. Az IFL Science jelentése szerint a rendőrség még a történelem leghírhedtebb sorozatgyilkosainak, például Hasfelmetsző Jack áldozatain is megpróbálkoztak ezzel a módszerrel. Egy londoni rendőrtiszt emlékirataiból tudható, hogy a különös eljárást megkísérelték végrehajtani több áldozaton is, ez azonban egyik esetben sem hozott használható eredményt.
Több mint 25 évvel később, 1914-ben egy amerikai esküdtszék bizonyítékként elfogadott egy törvényszéki optogramot a 20 éves Theresa Hollander meggyilkolásának ügyében, bár a gyilkossággal gyanúsított barátot akkor nem találták bűnösnek. Később, 1924 végén egy ügyben az igazságügyi optográfiát is elismerték bizonyítékként, miután Fritz Angersteint, egy német kereskedőt megvádoltak családtagjai megölésével.
Az a hiedelem, hogy a gyilkos képét megőrzi a halottak retinája, egészen a 20. század elejéig élt, olyannyira, hogy egyes gyilkosok mindent megtettek azért, hogy elpusztítsák áldozataik szemgolyóit. A tudomány fejlődésével az optográfia lassan elvesztette népszerűségét, amelyben nagy szerepe volt annak is, hogy az eljárást egyre körülményesebbnek és megbízhatatlanabbnak találták, illetve, hogy a technológia gyors fejlődése lehetővé tette más típusú bizonyítékok begyűjtését és felhasználását is.
0103
Fotó: Friedrich Wilhelm Kühne, Physiologe, 1871–1900 Professor in Heidelberg, 1886
Universitätsbibliothek Heidelberg
