A Cottingley-tündérek – a 20. század egyik rejtélyes fotósorozata, amit még Conan Doyle is elhitt

Elsie apja, Arthur Wright amatőr fotográfus volt, aki drága felszereléssel berendezett sötétkamrájában lehetővé tette a képek előhívását. A tündérek figuráit kartonpapírból vágták ki, és kalaptűkkel rögzítették őket a kertben. Az első képek egyértelműen nem voltak meggyőzőek, a második sorozat azonban már kifinomultabbnak tűnt. Az összetett csalásban kulcsszerepet játszott Edward Gardner, a helyi Teozófiai Társaság prominens tagja. Gardner szívvel-lélekkel támogatta a tündérek létezésébe vetett hitet, és felkérte Harold Snelling elismert fotográfiai szakértőt, hogy vizsgálja meg a képeket. Snelling nemcsak megerősítette a képek hitelességét – ami természetesen később megkérdőjeleződött –, de technikai segítséget is nyújtott a fényképek tökéletesítésében.

Snelling művészi retusálással – főleg légfestéssel – egészítette ki a tündérek szárnyait, így élethűbbnek és háromdimenziós hatásúbbnak tűntek. Ezzel a finomítással a képek nem csupán csalafinta tréfaként, hanem fényképészeti remekművekként is megállták a helyüket az adott korban. Bár nem Snelling készítette a képeket, az ő beavatkozása nélkül a csalás technikai szempontból nem lett volna ennyire meggyőző.

A fotográfiák Sir Arthur Conan Doyle-nak, Sherlock Holmes alkotójának köszönhetően váltak világszerte ismertté. Doyle a Strand Magazinban közölt egy rendkívül lelkes cikket a „tündérek létezéséről”. Az író hite az ezoterikus jelenségekben és a túlvilági életben a személyes tragédiák miatt mélyült el, így hajlamos volt elfogadni mások számára egyértelműen kétséges bizonyítékokat is.

A fotótechnika fejlődésével és a szakértői elemzésekkel azonban az igazság fokozatosan kiderült. A fényképek alkotói az 1980-as években maguk is elismerték, hogy a képek egyszerű kellékek felhasználásával készültek. A kartonból kivágott figurákat a lányok egy 1914-es mesekönyvből másolták, majd gondosan elhelyezték a kertben. A visszafogott retusálás ellenére a szakértők felismerték a tündérek mozdulatlanságát és rajzos jellegét.