Egy cipősdobozból került elő a második világháború egyik elveszett fotóarchívuma
26 • 03 • 26Baki László
A második világháború képi emlékezetét többnyire férfi haditudósítók munkái határozták meg, ám a 2020-ban előkerült archívum egy eddig szinte teljesen elfeledett fotográfus, Olga Ignatovics életművét hozta újra felszínre. A felvételek – amelyek közül néhányat a nürnbergi per bizonyítékai között is felhasználtak – ma már egy digitalizált gyűjtemény részeként teszik láthatóvá a frontvonal és a felszabadított koncentrációs táborok dokumentációját.
Ignatovics 1905-ben született, egyes források szerint a mai Belarusz, mások szerint Lengyelország területén. Testvére, Borisz Ignatovics a szovjet avantgárd fotográfia egyik legismertebb alakja volt, akinek hírneve sokáig elhomályosította Olga saját munkásságát. A két testvér a sajtófotó világában kezdett együtt dolgozni, majd Olga az 1930-as években a Vecsernaja Moszkva című lapnál lett fotóriporter. A háború kitörése után, 1941 novemberében csatlakozott a Vörös Hadsereghez, ahol katonai újságok számára készített felvételeket. Előbb a 30. hadsereg Bojevoje Znamja (Harci Zászló) frontújságnál dolgozott, majd 1943-tól az 1. Ukrán Fronthoz tartozó újság szerkesztőségében folytatta munkáját, így a háború utolsó éveit a frontvonal közvetlen közelében töltötte.
Ignatovics a szovjet haditudósítók azon kis csoportjához tartozott, ahol mindössze hét nő dolgozott fotóriporterként. Felvételei nem csupán katonai eseményeket rögzítettek: a háború hétköznapi arcát, a civil lakosság sorsát és a front mögötti élet apró jeleneteit is dokumentálták. 1944-ben a majdaneki, 1945-ben pedig az auschwitzi haláltábor felszabadítását is fényképezte. Ezek közül több felvétel később a nürnbergi per bizonyítékai között szerepelt. Munkájáért megkapta a Vörös Csillag Érdemrendet, ám számos képének szerzőségét hosszú időn keresztül tévesen testvérének tulajdonították. Olga Igantovics életének utolsó évtizedeiről kevés adat maradt fenn. 1984-ben halt meg Moszkvában, sírját csak jóval később sikerült azonosítani a himki temetőben.
Ignatovics életművét sokáig eltűntnek hitték. A negatívok egy részét 2020-ban Moszkvában találták meg egy cipősdobozban, számos felvétel a penész és a gombásodás miatt súlyosan sérült volt. Arthur Bondar gyűjtő és kutató ekkor kezdte el a felvételek digitalizálását és levéltári azonosítását, amely során a negatívokon található jelölések, a katonai egységek dokumentumai és korabeli publikációk alapján sikerült tisztázni több kép valódi szerzőjét. A megtalált negatívok ma már digitalizált formában kutathatók, és lehetővé teszik Olga Ignatovics munkásságának újraértékelését.
0103
Fotó: Olga Ignatovics: 1. Ukrán Front, 1943
© WW2/ABC – Arthur Bondar Collection
A gyűjtemény képei ezen a linken tekinthetők meg.
