Berkman a 19. századi fotográfia megszállottja, az angol Frederick Scott Archer által 1851-ben kidolgozott technika, a hosszú expozíciós nedves kollódiumos eljárás rabja és aktív tudósa. E technika annak idején néhány év alatt népszerűvé vált, mert megoldotta, hogy a negatívról részletgazdag, finom tónusú papírképek készülhessenek. A Zohar Studióban is ezt a technikát használták az 1860-as évek elején.
„Felkenem a kollódiumot egy üveglapra, és rögzítem a képet mielőtt a lap megszáradna. Az üveg átlátszósága mélységet ad a vetített képnek. Mintha egy apró ablakon át kukucskálnánk egy másik világba. A kollódium folyékonysága egy véletlenszerű, ismeretlen világra enged rálátást. Olyan érzés, mintha valaki visszatekerte volna az időt, én pedig a fotográfia kezdeténél találnám magam.”
Nem sokkal a módszer megjelenése után a fotokróm eljárást leváltotta az autokróm eljárás, mellyel sokkal könnyebben tudtak színes fényképeket előállítani. A hamburgi Museum für Kunst und Gewerbe gyűjteményében több mint száz fotokróm technikával színezett képeslapot őriznek, köztük egy budapesti látkép is.
Az 1966-ban Londonban született Oscar-díjas rendező és fotóművész, Zana Briski a Punktnak küldött levelében írta meg, hogy alkotói folyamatait kizárólag a természet szeretete inspirálta, így fotográfust vagy más képzőművészt nem tud megnevezni. Legújabb munkájában egy archaikus technikát alkalmaz, és a képek egyediségét már több díjjal is jutalmazták.
A Foton Galériában bemutatkozó Bóka Krisztina képzőművész első önálló kiállításán az eddigi kísérleti fotómunkáiból mutat be egy válogatást, amelyben a hangsúly a fotogram és a lyukkamera használatára helyeződik.
Különösen lenyűgöző hatású az ilyen színezés ezeken a Geddes kollekciójában lévő üvegdiákon. A mesterek érdemei folytán ezek a képek úgy néznek ki, mintha azokat napjainkban modern, színes anyagra (filmre) készítették volna.