William Nicholson Jennings (1860–1946) philadelphiai fotográfus 1882. szeptember 2-án háza utcájában felállította nagyformátumú fényképezőgépét, majd percekkel később elkészítette a világ első villámfotójának tartott felvételét. Tette ezt azzal a szándékkal, hogy bebizonyítsa: a festészet történetének sok évszázadra visszanyúló villámábrázolásai helytelenül illusztrálják a látványos égi jelenséget.
Louis Boutan francia professzor, zoológus és biológus a tudományos élet területén is eredményes volt, de igazi áttörést a fotográfiában ért el. Boutan az elsők között volt, akiknek sikerült víz alatti fényképfelvételt készíteni. A tudós célja az volt, hogy az általa tanulmányozott puhatestűeket természetes környezetükben örökítse meg, hogy könnyebben tudja tanulmányozni őket. Később Boutan azért szeretett volna víz alatti felvételeket készíteni, hogy a széles közönség előtt is megismertesse a víz alatti tájak különleges látványát. Számos kísérletezés és fejlesztés után 1898-ban egy könyvében adta közre eredményeit.
Amikor a 19. században a különféle fotográfiai eljárások elterjedtek, egyre többen fogtak kísérletezésbe. Ekkoriban a fényképezéshez alapos kémiai és optikai ismeretekre volt szükség, így a fényalapú képalkotással elsősorban tudósok foglalkoztak. Ilyen volt John William Draper, angol származású, Amerikában élő történész és kémikus, akinek 1840. március 26-án sikerült rögzíteni az első fényképeket a Holdról, amelyek máig fennmaradtak. Draper ezzel nemcsak a holdfényképezés, hanem az asztrofényképezés alapjait is letette. A híres, Holdat ábrázoló első dagerrotípia jelenleg a New York University Libraries Special Collections gyűjteményében található.
A világ legelső természetes környezetben, villanófényben, éjjel készített állatfotója egy nőstény fehérfarkú szarvast (virginiai szarvast) és borjait ábrázolja. A képet George Shiras III készítette a Michiganben található Whitefish tó környékén.
Sok találmányt nehéz egyetlen személy nevéhez kötni, mivel gyakran többen, egymástól függetlenül dolgoznak ugyanazon cél eléréséért. Nem volt ez másként a képrögzítést lehetővé tevő találmányok esetében sem. A fényképezés feltalálásának pontos évszámát sem egyszerű megállapítani, mivel több, a képrögzítéshez elengedhetetlen mérföldkövet tartanak számon, a 18. század végén, illetve a 19. században egymástól függetlenül több kutató is kísérletezett a camera obscura által rajzolt kép rögzítésének lehetőségein, ám közülük is kiemelkedik Joseph Nicéphore Niépce, aki az elsők között rögzített fényérzékeny anyagra felvételt.
1845. április 2-án, párizsi csillagászok, Louis Fizeau és Léon Foucault készítették el az első fényképet a Napról. A korabeli technológia korlátai ellenére a két tudós merész vállalkozásba fogott, amikor úgy döntöttek, hogy a fotográfiát a csillagászati megfigyelések szolgálatába állítják. Az akkori technikai eszközök, különösen a dagerrotípia, még gyerekcipőben jártak, de Fizeau és Foucault sikeresen használták ezt az eljárást a Nap képének rögzítésére. A fotó a National Science Foundation tulajdonában van.
Az első fénykép, amely újságban közölt hírt illusztrált, 1848. július 1-én jelent meg a francia L’lllustration hetilapban. A párizsi munkásfelkelés barikádjait dokumentáló dagerrotípiát, pontosabban a róla készült, nyomtatásban megjelent metszetet sokan a riportfotográfia születésének tekintik.
A fényképezés feltalálását 1839-ben egyszerre jelentették be Franciaországban és Angliában, ami világszerte lázban tartotta a közvéleményt. Ez a bámulatos áttörés a kémia, az optika és a képzőművészet területén is máig ható eredmény, amelyben Joseph Nicéphore Niépce-nek, a francia feltalálónak is fontos szerepe volt. Niépce volt az, aki az 1820-as években elkészítette a világ első tartós, fényalapú felvételét, ami a legkorábbi ma ismert, camera obscurával készült kép. Ez a fényképezéstörténeti jelentőségű alkotás most a Harry Ransom Center gyűjteményében található, ahol egy kiállítás keretében bárki megtekintheti.
1873. május 13-án született Léon Gimpel, francia fotográfus, aki a fotótörténet nagykönyvébe azzal írta be magát, hogy ő volt a világon a legelső fotóriporter, akinek egy francia képesújság (L’Illustration) színes nyomtatásban jelentette meg fényképeit.
„Minden hópehely végtelen szépséget rejt magában, amelyet megerősít az a tudat, hogy minden valószínűség szerint soha nem találunk pontosan olyat, mint amit éppen látunk.”