Az Unseen Photo Fair 2024. szeptember 19 és 22. között kerül megrendezésre, immár tizenkettedik alkalommal Amszterdamban. Az esemény a kortárs fotográfia egyik legfontosabb nemzetközi találkozóhelye, ahol művészek, gyűjtők, kurátorok és művészetkedvelők találkoznak, hogy felfedezzék a fotográfia legújabb irányzatait és tehetségeit.
A Praha Kunsthalle október 28-ig látogatható Lucia Moholy: Exposures című retrospektív kiállítása arra tesz kísérletet, hogy egy feltűnően mellőzött fotográfiai életmű végre elfoglalja méltó helyét a művészettörténeti kánonban; az alkotó emléke pedig végre kilépjen az egykori férj, Moholy-Nagy László alakjának árnyékából.
Idén harmadik alkalommal rendezték meg a Black and White Photo Awards versenyét, amely a fekete-fehér fényképezést ünnepli. Az évenként meghirdetett művészeti pályázat évről évre egyre több nevezőt vonz, a mostani versenyre már közel 5000 fénykép érkezett a világ különböző pontjairól. A művészeti verseny fejlődését jól mutatja, hogy idén komolyabb pénzdíjakat osztanak ki az új szponzoroknak köszönhetően, illetve egy új különdíjat is létrehoztak, amelyet egy magyar fotográfus nyert el. A korábbiakhoz hasonlóan a zsűri augusztus 19-én, a fotográfia világnapján hirdette ki idei nyerteseit.
Simonyi Antal a XIX. századi Magyarország egyik legjobb és legnagyobb formátumú fényképésze volt. Nem véletlen, hogy a kecskeméti Magyar Fotográfiai Múzeum elsőként az ő munkásságát mutatta be 1992-ben. A róla készült katalógussal indult útjára 50 kötetes sorozatuk, amelyben kiemelkedő magyar fényképészek munkásságát mutatták be. A művész most visszatért Kecskemétre egy új kiállítással, amely reményeink szerint ugyanolyan gazdagsággal, körültekintéssel mutatja be az életmű kiemelkedő pontjait, mint annak idején.
Idén ősszel a Tate Britain a The 80s: A Tate Britain Photographing Britain című kiállításon közel 350 fényképet és eredeti archív anyagot mutat be a korszakból, és azt vizsgálja, hogy a fotográfusok hogyan reflektáltak képeiken az őket körülvevő társadalmi, politikai és gazdasági változásokra. A kiállítás a korszak mindennapjain felül figyelmet irányít arra is, hogy a fénykép, mint médium hogyan vált a társadalmi reprezentáció eszközévé ebben az időszakban. A The 80s: Photographing Britain tárlat 2024. november 21. és 2025. május 5. között várja látogatóit a brit művészeti múzeumban.
A családi archívum fényképei, mint egy rejtély hiányzó elemei szövik a múlttal tovább a jelent.
Ahogy a “balatoni aranyhíd” összeköti a két partot, úgy keresem én is az átjárást múlt és jelen között. Azt képzelem, ez a fénysugár, amely minden napnyugtakor megjelenik a víz felszínén, utat nyit oda, ahol az ősök laknak. Látható, mégis tapinthatatlan, visszatérő, mégis megismételhetetlen, örök és örökké változó. Mesebeli, mégis igaz.
Nemrég ismertették a 2007 óta megrendezésre kerülő iPhone Photography Awards idei nyerteseinek listáját. A tizennégy különböző műfajban és témában meghirdetett, kezdetektől nagy nemzetközi érdeklődésre számot tartó díj Travel kategóriájának harmadik helyezettje a magyar Somogyi Gyula lett.
Emmanuel Rosario 2020-ban indult sorozatában a New York-i modern punk közösséget dokumentálja, bemutatva a punk kultúra 21. századi átalakulását. A sorozat célja, hogy megörökítse a punk szubkultúra jelenlegi állapotát, és megmutassa, hogy hogyan maradt fent ez a lázadó szellem napjainkban is. A felvételek a punkok mindennapi pillanatait ábrázolják, bemutatva e szubkultúra életének minden aspektusát. Rosario munkája reflektál a punk mozgalom eredeti eszméire, miközben bemutatja, hogyan alakult át a mozgalom az évek során, alkalmazkodva az új társadalmi és kulturális környezethez. Rosario számára a punk kultúra nem csupán egy zenei irányzat, hanem egy életforma és identitás.
A Cortona On The Move az egyik legnagyobb olasz rendezésű nemzetközi fotográfiai fesztivál, az eseményt 2011 óta minden évben a toszkániai Cortona városában rendezik meg. Az idei, 14. fesztivál középpontjában a testábrázolás áll, amely már a fotográfia kezdeti időszakától kezdve kiemelt jelentőségű téma volt. A kiállított munkák egyaránt reflektálnak a test sebezhetőségére, vagy éppen erejére, illetve a testábrázolások sokféleségére, számos alkotó a test esztétikáját és megfigyelhetőségét, mások enigmatikus, rejtett, aspektusait tárják fel. A Cortona On The Move – Body Of Evidence kiállításai november 3-ig várják a látgatókat.
Az agyrázkódás zavarba ejtő hirtelenséggel dúlta fel az életemet, mintha valaki lekapcsolta volna a villanyt egy nyüzsgő szobában. Ezután következett az elszigeteltség időszaka, a saját vonakodó bezártságom a montreali lakásom sötét tereibe. Itt, ebben az önmagam által megszabott elzártságban voltam kénytelen szembesülni nemcsak sérült agyam fizikai korlátaival, hanem magával a mulandóság természetével is.
A főként Szaharától délre fekvő afrikai országokból származó, gyakran jogi státusz nélkül élő, havi néhány száz euróból tengődő nők házi készítésű ételeket kínálnak az arra járóknak, amelyeket vagy otthonukban, vagy a helyszínen főznek. Egy csoportjuk összefogott, hogy a közösség és a gondoskodás jegyében közösségi étkeztetést indítson. Ők a „Grigny mamái”. Mint gondoskodó matriarchák, családjukat és közösségüket a vállukon hordozzák, és helyi ikonná váltak.
Egyszerűbben fogalmazva, ez a projekt a barátságról és a támogatásról szól. Azokról a csendes lázadásokról, amelyek bennünk zajlanak, és amelyek remélhetőleg elismerésre találnak a saját békénk érdekében. Pillar elmondta nekem, hogy már akkor, amikor először találkoztunk, érezte a jelenlétemet és a spirituális kétségbeesésemet; saját otthontalanságomat önmagamban.
Érdekes módon a házasságunk témaként való felhasználása „meta” élményként szolgál számunkra; a sorozat elkészítése a házasságunk szerves részévé vált. Amikor előveszem a fényképezőgépet, hogy dokumentáljam a közös életünket, az önmagát tükröző tükörré válik. Ebben az értelemben sorozatom a fotográfia lényegére tapint.
Koseki fotói nemcsak a szentjánosbogarak különleges világát tárják elénk, hanem a természet erejét és szépségét is hangsúlyozzák. A szentjánosbogarak fényei nemcsak gyönyörű látványt nyújtanak, hanem szimbolizálják az élet múlékonyságát és a természet törékenységét is. Koseki sorozata arra emlékeztet bennünket, hogy a természetben rejlő szépségek megragadása és megőrzése mennyire fontos egy olyan világban, ahol a természetes élőhelyek fokozatosan eltűnnek.
Napjainkban Marokkó ad otthont a világ legnagyobb vizes élőhelyeinek, amelyek azonban az éghajlatváltozás miatt egyre nagyobb veszélyben vannak, a művész munkájában arra törekedett, hogy képeivel rávilágítson az emberiség és a természet közötti kapcsolatra. Azért, hogy ezt a jelentést még jobban elmélyítse, a sorozat fényképeit különböző savas oldatokkal kezelte, hogy az így létrejött roncsolt felület egyfajta metaforaként utaljon a pusztuló oázisokra.