A kortárs amerikai utcai fényképezés fenegyereke, Bruce Gilden (1946) életművének legjellemzőbb képeiből nyílt kiállítás a Fotografiska New Yorkban. A szeptember 29-ig nyitva tartó Why These? című tárlat anyagát maga a fotográfus válogatta, hogy saját szűrőjén keresztül engedjen betekintést Coney Island, Brooklyn, de New York egésze, valamint Haiti és Tokió kendőzetlenül nyers valóságába.
A New York-i Metropolitan Museum of Art (The Met) augusztus 4-ig nyitva tartó kiállítása azt vizsgálja, hogy a kereskedelmi fotográfia első száz éve, benne az avantgárd törekvések hogyan járultak hozzá a modernizmus vizuális nyelvezetének kialakulásához és megerősödéséhez. A The Real Thing: Unpacking Product Photography című tárlat sok más mellett August Sander, André Kertész, Margaret Bourke-White, Paul Outerbridge Jr., Edward J. Steichen, Révész Imre és Irving Penn munkáin keresztül világít rá az alkalmazott és az autonóm fotográfia között időről-időre felbukkanó szoros kapcsolódási pontokra.
A természet tánca mélyen rezonál mindannyiunkban, mert összekapcsolja biológiai ciklusainkat és ritmusainkat a természet ütemével. A napok körforgása felgyorsul, ahogy a nagyobb, állandóan változó világra pillantunk, addig valami nálunk sokkal nagyobb dologhoz kapcsolódunk. Minden nap más, akár szánunk időt arra, hogy észrevegyük ezt a különbséget, akár nem.
A Hemző Károly Alapítvány 2024-ben tíz jelölt közül választotta ki azt az öt finalistát – Erdős Dénest, Mohos Zsófiát, Palágyi Barbarát és Szász-Bányász Annát – akiknek munkáiban társadalmunk fontos kérdései kerültek fókuszba. Az idei díjat Szajki Bálint nyerte el, akinek sorozatát már publikáltuk itt a Punkton, de a következő hetekben a Galéria rovatunkban bemutatjuk az idei Hemző-díj finalistáit is.
Abhishek Khedekar döntőbe jutott sorozatában egy olyan fotográfus előtt tiszteleg, akinek fényképei áthatották a mindennapi életét. Khedekar a tenger mellett nőtt fel, gyerekkorában sok időt töltött Dapoliban, amely India nyugati partvidékén fekszik. A fotográfus ekkoriban számtalan délutánt töltött azzal, hogy barátaival a várost övező hegyekben, vagy a folyóparton játszott.
A dél-afrikai apartheid rendszer egyik megkerülhetetlen krónikása, David Goldblatt (1930–2018) közel hét évtizedet felölelő munkásságába nyerhetünk betekintést a 27. PHotoESPAÑA programjai között. A madridi Fundación MAPFRE impozáns Sala Recoletos tereiben augusztus 25-ig látogatható No Ulterior Motive című kiállítás mintegy 150 fotográfiát mutat be. A tárlat a The Art Institute of Chicago és a Yale University Art Gallery gyűjteményeinek válogatásából valósult meg.
A Marseille-ből származó Mailaender, aki szabad kezet kapott munkái bemutatására, vizuális felfedezőútra hívja a kiállítás látogatóit. Mailaender munkásságának egyik fontos jellemzője, hogy leleményes és képes a hétköznapi anyagok, tárgyak felhasználásával különös és kreatív kiállításokat létrehozni. A technikák széles skálájáról – többek között kerámia, fotográfia, kollázs és installáció – ismert alkotó változatos anyagokat használ.
A Pauline című sorozat ötlete akkor fogalmazódott meg, amikor a művész megörökölte nagyanyja több száz régi fényképét. Ezek közül néhányat egy sötétkamrában manipulált, amely során 35 mm-es nagyításokat, kontaktmásolatokat és fotogramokat kombinált és sokszorosított. Ezzel új vizuális jeleket helyezett el a képeken, amelyek így új értelmezési keretbe is kerültek. A fényképek fő témái az alkotó nagyanyjának tapasztalatai, amelyeket tinédzserként élt át az 1930-as és ’40-es évek Amerikájában.
Alejandra Aragón (1983) a mexikói határvárosból, Ciudad Juárezből származik; abból a városból, amely a csempészetről, a véres drogháborúkról és az egymással, valamint a kormányzattal egyaránt hadakozó bűnözői csoportokról híresült el az utóbbi évtizedekben. Aragon azonban a sztereotípiákon átlépve a fotográfia, a mozgókép, a talált tárgyak és a performatív gesztusok segítségével igyekszik feldolgozni személyes élete és szülőföldje társadalmának kollektív identitását.
A LensCulture bejelentette annak a 44 fotográfusnak a nevét, akiket idén kitüntetésben részesített. A pályázatra több ezer művészeti projektet, fényképsorozatot és egyedi képet küldtek be a világ több mint 140 országából. A Critics’ Choice Award minden évben 20 zsűritagot kér fel, hogy a beérkezett munkák közül válasszanak ki fejenként három alkotót, akiket a pályaművei alapján a legjobbnak tartanak. Az elbírálásban művészeti szakújságírók, galeristák, kurátorok, illetve különböző művészeti intézmények munkatársai vettek részt. Azok a művek, amelyeket egymástól függetlenül több zsűritag is kiválasztott, egy tízes listára kerülnek, mint a pályázat legkiemelkedőbb fotográfiái.
A Bronx Documentary Center idén július 11-28. között rendezi meg a Latin-amerikai Fotográfiai Fesztivált (LAFF), amelyen egyaránt bemutatkoznak feltörekvő és már elismert fotográfusok is. A LAFF most ünnepli 7. évfordulóját, és öt új helyszínnel készül, az alkotók munkáit már Manhattanben, Queensben és Brooklynban is több helyen kiállítják. A bolíviai, perui, kubai, mexikói, guatemalai és brazíliai művészek sorozatai a legváltozatosabb témákba engednek betekintést, a fényképeken megjelennek a hagyományos viseletek és népszokások, az éghajlatváltozás hatásai az Amazonas vidékén, a havannai lakhatási és szociális problémák, vagy éppen a perui hiphop közösségek fejlődése.
A Hemző Károly Alapítvány 2024-ben tíz jelölt közül választotta ki azt az öt finalistát – Erdős Dénest, Mohos Zsófiát, Palágyi Barbarát és Szász-Bányász Annát – akiknek munkáiban társadalmunk fontos kérdései kerültek fókuszba. Az idei díjat Szajki Bálint nyerte el, akinek sorozatát már publikáltuk itt a Punkton, de a következő hetekben a Galéria rovatunkban bemutatjuk az idei Hemző-díj finalistáit is.
Júniusban hirdette ki idei versenyének legjobb alkotóit az 1839 Color Photography Contest. A kiírásra összesen mintegy 55 országból érkeztek pályaművek. A legváltozatosabb témák között megtalálhatjuk a bhutáni baseballcsapatot, az emlékezet témáját körüljáró konceptuális kollázsokat, vagy éppen az ember és a természet viszonyát vizsgáló fényképeket. A beérkező pályázatokból egy szakmai zsűri választotta ki a kitüntetett alkotásokat, a nem professzionális és professzionális kategóriában egyaránt.
2024-ben a Rencontres d’Arles fesztivál új perspektívákat tár a látogatók elé, melyek rejtett rétegek alatt bontakoznak ki. A fotográfusok, művészek és kurátorok különleges látomásaikat és történeteiket mutatják be, amelyek az emberiség folyamatosan újraértelmezett, kitartó, mégis látomásokkal teli oldalát ábrázolják. Az évente megújuló tematikák és a sokszínű nemzetközi résztvevők gondoskodnak arról, hogy a fesztivál minden évben friss és izgalmas élményt nyújtson a látogatóknak. Az esemény különösen fontos szerepet játszik abban, hogy felhívja a figyelmet a fotográfia társadalmi és kulturális jelentőségére, valamint támogassa az új tehetségek felfedezését és bemutatását.
A Mita című sorozatban az alkotó nem törekszik arra, hogy a fotográfiához gyakran társított igazságkeresés, vagy objektivitás mezőiben maradjon, felvételei inkább megkérdőjelezik a nemzethez vagy egy adott földrajzi helyhez tartozás élményét, és a természet adta látványok megjelenítésével új, alternatív megközelítéseket kínál fel. Ezzel együtt a sorozatban a képi humor, a meglepő vizuális megoldások szintén szerephez jutnak.