Korábban is fényképeztem a nagyszüleimet, de akkor még aktív éveikben. Viszont ezek a fényképek már sajnos a történet végét jelentik. A közös történetünkét. Ez a 2019-ben elkezdett igen személyes töltetű munkám, a kislányom születésekor egy jó időre félbeszakadt, de a hosszabb szünet után most újra elkezdtem elmélyülni benne.
Kovalovszky Dánielt több alkalommal díjazták a Magyar Sajtófotó Pályázaton, kétszer elnyerte a Pictures of the Year International Competiton (POYi) díjait, részesült Pécsi József Fotóművészeti Ösztöndíjban és Budapest Fotográfiai Ösztöndíjban, valamint elnyerte a Junior Príma Díjat is. 2018-ban a Capa-nagydíj ösztöndíjasa volt. Életútjáról, művészetéről, munkamódszeréről és legújabb terveiről is beszélgettünk vele.
Munkámban az emberi szabadság és demokrácia törékenységét kezdtem el vizsgálni, végigjárva Magyarországon a kommunista diktatúra meghatározó helyszíneit jelenkori állapotukban. Ennek a politikailag megosztó és társadalmilag mindmáig feldolgozatlan időszaknak is a legsötétebb bugyraiba teszek látogatást; a Rákosi és a korai Kádár-korszak börtönvilágába. A bejárandó idősíkot az első munkatáborok nyitásától, 1945-től, egészen az 1963-as “nagy” amnesztiáig jelöltem ki.
5kérdés rovatunkban ugyanazt az öt kérdést tesszük fel a hazai fotográfiai élet meghatározó szereplőinek. Ezúttal Kovalovszky Dániel fotóriportert, fotóművészt kérdeztük.
A találkozásaim ezekkel az emberekkel alapjaiban megváltoztatták a hozzáállásomat az élethez és halálhoz egyaránt. Hálával tartozom sorozatom szereplőinek, amiért őszintén megosztották velem életük és haláluk megrázó pillanatait.