Áprilisban sem maradunk fontos és izgalmas fotókiállítások nélkül, ezúttal is számos múzeum és galéria várja új tárlatokkal és programokkal a látogatóit. Elindult a Budapest Fotófesztivál, jelenetek egy házasságból, Schäffer Zsuzsa életmű-kiállítása, osztrák és magyar szubkultúrák, valamint Türk Péter statikus mozija. Ezekre a tárlatokra mindenképp érdemes ellátogatni.
5kérdés rovatunkban ugyanazt az öt kérdést tesszük fel a hazai fotográfiai élet meghatározó szereplőinek. Ezúttal Legát Franciska fotóművészt kérdeztük.
Az egymást követő politikai berendezkedések hatékonyan dolgozzák ki az elnyomás új és még újabb, gyakran rejtve maradó mechanizmusait. Ezeket szeretné felszínre hozni első önálló kiállításán Legát Franciska, a MOME fotográfia alap- és mesterszakon végzett fiatal művész. Saját családjától, ismerősöktől és idegenektől hallott történetek inspirálta képei hol szorongást, hol kellemes nosztalgiát váltanak ki a Foton Galéria látogatójából.
Milyen lehetett az a Magyarország, ahol a szüleim nőttek fel? A Nyugathoz képest kegyetlen, a szomszédos országokhoz képest humánus, mai szemmel nézve abszurd, a régi képeket nézegetve valahol bájos. Az foglalkoztat, hogyan „emlékszem vissza” egy olyan időszakra, amiben nem is éltem, milyen hatással volt ez a korszak jelenlegi társadalmunkra, és hogyan hatottak rám közvetett módon a szüleimmel történt események.
Legát Franciska a MOME Fotográfia mesterszakos hallgatója, akinek Pokoli Éden című shortlistes sorozata várományosa az idei Paris Photo Carte Blanche-díjának, illetve munkái a Breda Photo fesztiválon is bemutatásra kerülnek idén ősszel.